ÖNVALLOMÁS     - Tessék engem meghallgatni kérem szépen tanár úr, mert az lesz a vége higgye el nekem, hogy teljesen meg fogok háborodni, és be is fogok azon nyomban golyósodni! Az unokámmal van baj, tetszik tudni a Dezsővel, a…

    MEGSZÖKÖTT ÉRDEKEK   Mint meglökött vakok, köd borította reggelek inogni kezdtek, s vén hegy-aggastyánok göcsört-markából kiengedték – hadd menjen – az újszülött napszakot. Ereszek szakálla alig várja, hogy lapuló gyilkosok titkos jelszavára hegyes jégtőreivel ledöfhesse áldozatait, s…

    HUSZONNYOLCADIK FEJEZET     A férfi inkább meglepettnek tűnt, de nem tanúsított ellenállást, amiből Myrea rögvest leszűrhette: igenis érez valamit iránta csak még mindig fél beismerni érzelmeit! - Kérem… Ádám… hagyja, hogy én vezessem… - először szólította keresztnevén, miközben…

                                                             KÉT DEFEKT     Annamari lekapta a fogasról a sálját, mert erősen havazott, és nem szerette volna, ha hamar kimelegszik. Kabátját maga után repítette. - Azt hiszem megtaláltam az Igazit! – mert így mondta nagy betűkkel, hogy mindenki…

  PÁRBESZÉDBE FOGVA  Felebarátom! Ha jó pár évvel később majd megkérdik: Hatvan vagy elegendő húsz év után mit tettél Tettel? Vagy cselekedtél asztalodra? Mit felelsz? Hisz nem mondhatod: Dolgoztam, gürcöltem, tikkadtam napi tizenkettőt ráment családom, mindenségem egyetlen darabja. –…

    HUSZONHETEDIK FEJEZET     A várva várt gyertyafényes vacsora kicsit hamarább elérkezett, mint azt Myrea valaha is gondolni merte. Valahogy a legtöbb pacák, akivel eddig randija volt a legtöbb esetben azonnal letépte volna a bugyiját, hogy becserkészhesse, és amikor a vad, fülledt éjszakai…

                                               PARTTALAN ODÜSSZEUSZ     Amikor már talán végleg elviselhetetlenségbe torkollott a dolog – egyik nap úgy vágódtam a tökéletes megsemmisülés örvényei felé, mint a parttalan hajós, akit Kharübdisz szakadéka tartja fogságban, és menekülni is már…

    HALANDÓSÁGRA KONZERVÁLVA   Bezárva az örökkévalóságra rendelt négy napig kórházi ágyak foglár-börtönébe – mint a lassan gennyesedő, jajveszékelő seb –gyógyulgattam, miközben legbelül magam is könnyeztem, - a folyosó fölötti imbolygó, pisla fény az éj kihalt csillagaival együtt…

    HUSZONHATODIK FEJEZET     Szinte nem lehetett olyan napszak az egyetemen sem, hogy a jövő-menő emberek nyüzsgő méhkaptárát meg lessenek kényelmesen kerülni; legyen az hétköznap, vagy éppenséggel hétvége. Mert Myrea is sokkal később tudta meg, hogy – főként a nyári szemeszterben -,…

  A VISZONTLÁTÁS ÖRÖME     - Hát akkor… - kérdezte megszeppentsen, és szinte egy szégyellős kisfiú makacsságával a púfok férfi -, holnap eljössz? A Kálvin-téri fővárosi könyvtár előtt várakoztak, mint akik tétovaságuk folytán valamit még elfelejtettek, és most mindketten töprengenek, hogy a…