CSÖND-LAVINA

Fél-emberek, fél-vágyak szétszabdalt,
hamis kontinensé züllött időbeli hazám.
E kor képtelen rá,
hogy mind őszinte harmóniák mezején,
mind halhatatlan érzelmek
örökkévaló tengerében méltón kiteljesedjen.

Minden s mindenki csak azért is
sunyitó érdek-szorgalommal
a bizonytalan árral sodródik.
Torzó, sehonnai hajótörött-életek
sivár-szánalmas előzménye egy lepusztított,
nagy élet-reneszánsznak,
mely már végóráival viselős.

Mert már nem lehet az,
hogy emberségből, vagy szívünk
parancsolata szerint cselekedjünk.
Mindenki már ugyanannak az aprócska
láncnak konkurens érdek-szemölcse.
A megragadott életösztön öntudatlan motorja hajtja,
gyűri egyre védtelenített áldozatait.

Mivé lett már az egykori romantikus óhaj,
hogy aki keres az találtatik?!
– Bizonytalanban már agymosottan
bizakodva szolgálják híven a jövőt
s álságos ember-vezetőket birka-idióták,
kik már kedvükre csürhékbe,
vagy hordákba tömörültek: szerelem-éhség,
karrier-vágyak, tudatos félelmek
osztozkodnak mohón mindenen!

Álmok negédes kínzókamrája mindenkit elvár,
ha az édes álom váratlanul meglepett.
Szemek szándékosan felkavart kékjét
többet a lélek dallama sem nyugtathatja.
Csalogató tévutak járkáltatnak,
használnak ki mindenkit szándékosan.

A kóbor-lélek is e alamuszi hírvivő
hitehagyottan útszélivé züllött.
Minden csöndnek tapintható szaga van.
Haddják, hadd terjedjen fertő, mocskos bűz!
Vakított sötétségben dühödt kirohanásaik
is kutyákként felbújtón vicsorognak.
Szenvedélyek hiánya,
mint az aludt tej ösztön-akarattal
egyszerre megalszik.
Semmiségekért elkockázott
jövő is elalszik harácsolgató kezek között.

Vajon harsogóknak minden koron némák viszályaik?
Agymosott, szándékosan lebutított korokban
vajon merre zúdul majd a csönd lavinája?!