Új vers




TÖRTÉNJEN BÁRMI


Mint, amikor egy emberi arc szeszélyes, párbaj-hívó, galád sérelmet szenved, mert turha-köpetet kénytelen felelősen megtűrve elviselni – úgy kellene az emberségbe s morálba is belevésni, dobbanó szívekig hatolón valami lényeglátó fontosat. Megvizsgálni, megfigyelni hogyan is szivárog már a benső személyiségben az új szerethető, ismeretlen szeretet elfogadás-anyaga, mint a különbéke egyik, lehetséges alternatívája.

Beépül titokban, némi fondorlattal fűszerezve mindennapi életünk méla kálváriáját kiszabva. Az őszinte megismerésből lehet-e bizonyítékokat vagy DNS-mintákat venni?! Grimasz-arcok torz-romantikájából vajon észre lehet-e venni a fertőzött idegesség tudatát, mely szinte tudatosan arrafelé törekszik, hogy mindenképp különbözzön?

Monoton dobbanások, célozgatott lüktetések közt is jó volna már, ha történne valami ami megragadja s engedelmességre inti a becsapható morált, áll-erkölcsiséget. Ultra-ibolya röntgennel lenne szép megfigyelve észrevenni a megtalált boldogság mögött Kharübdiszt is bejáró Nirvána-letargia lappang.

Mennyország-mosolyokból melyek mindig másvalakinek küldözgetik bóbitás virágszirmaikat jó volna átszűrni a mélyen érző, összetett lényeglátás képességét; mely nem ítélkezik elhamarkodottan, de mindig megfontolt céltudatosság mellett elfogadja, megérti, megvigasztalja a másik önző Golgota-járását a bajokban! – Csillogó luxusélet-módokból fokozatosan ábrándítja ki önmagát a nélkülöző kultúrember, prófétás remete! A megtestesült ideáloknak manapság műmosolya s mű-plasztikáztatott praktikáik vannak!