KUTYAFEJŰ AL CAPONE

A kivénhedt kutya-lelkű garázda Bicskás meg a bandája nyolcan voltak. Mindegyik épek hogy sikeredett betölteniük a kamaszévek mérföldköveinek számító tizenkét éves kort, vagy kicsivel tán többet szinte az összes föllelhető, és erkölcstelenségükben megvalósítható disznóságban benne is voltak!

Nagy általánosságban azzal mulatták a drága és tartalmas idejüket – ahelyett, hogy néminemű kultúrát, avagy emberséget próbáltak volna meg beszippantani kilyukasodott agytekervényeik labirintusaiba, hogy – főleg a gyengébbektől; tehát akik egyszersmind képtelenek vagy csupán erőszakmentesen jártak keltek -, és ezért nem akarták, vagy nem tudták kellőképpen hatékonyan megvédeni személyes jogaikat, rendszeresen védelmi pénzeket szedtek. Ez egy hét alatt aztán már komoly summát eredményezett: hiszen gondoljuk csak meg, ha egyetlen cirkális nap alatt behajtottak fejenként csak ötszáz forintot, akkor sok esetben megesett, hogy az utolsó ,,munkanap” folyamán ez az összes már a tízezer bűvös határmezsgyéjét is ostromolta.

És ugye azt még véletlenségből sem kell említenem, hogy aki nem fizetett, az bizony több mint valószínű, hogy kamatokkal együtt jócskán megnézhette magát; rendszerint az áldozatoknak elkönyvelt szerencsétlensorsú nebulók az iskolai WC-öblítési program szerves részeivé váltak. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy az adott mellékhelység működési alapfeltételeit ától-cettig megismerhették. Mert elvégre, ha valakit gyakorlati szempontoknak engedve lehúznak a WC, az nemcsak, hogy csöppet sem kellemes, de meglehetősen elázott, és megszégyenítő érzés; ez azt jelenti, hogy az illető annyira megszégyenül, hogy az alázat gyávaságát mint valami szomorú, és irigyelhető stigma, vagy legalább is megbabonázott Káin-bélyeget kénytelen viselni magán, mint egy megváltás végigjárt stációit!

Bicskás egy tapodtat sem ment sehová személyére kiterjed védelme nélkül. Öt-hat bandatag szinte az idejében mindig ott sertepertélt mögötte; olyanak voltak ilyen esetekben, mint a vérszopó piócák, akik csak az alkalmas pillanatokat lesik, és figyelik meg mikor csaphatnak a prédára.

Lehetőleg – amennyiben a komiszkodásnak válfajai lettek volna -, úgy ők szinte kivételektől eltekintve mindig a bonyolultabb utakat választották, amennyiben a hatékonyságot tűzték zászlóikra: Rendszerint mindig úgy tettek, hogy az iskolai összeverbuválódott, és lazaszerkezetes tömegből azokat az elhagyatottaknak, kívülállóknak is nevezhető figurákat szúrták ki, és kötöttek rendszeresen beléjük, akikről feltételezték, és maguk is meggyőződtek, hogy legalább is pacifisták, vagy csupán óvatosan gyávák!

Akkor aztán fenyegetően körbeállták az adott illetőt, sok esetben mondtak valami kompromittáló szemtelenséget, vagy aljasságot valamelyik családtagjáról, majd a halálra ítélt, és megbélyegzett ember arcába köptek, elgáncsolták, és abban a szent pillanatban, amikor megszólalt mindenki számára a tanár közeledtét jelző figyelmeztető intés; a tanár csengő érces riogatása, csak és kizárólag iskola után foglalkoztak vele, persze nem pusztán csak ebben a konkrétan meghatározott sorrendben!

Az adott kipécézett embereket előszeretettel addig kínozták – a lehető legegyetemesebben elterjedt, és bevetett vallatási procedúrákat alkalmazva, és felhasználva, amíg az jobb belátásra nem tért -, mert itt már nem az volt a lényeg, hogy valaki mennyire elszántan képes-e küzdeni saját szabadságjogaiért, talán sokkal inkább az ha sikerült neki túlélni a Holnapok ádáz, és sok esetben könyörtelen poklát. Alapjában véve a lehető legkegyetlenebb természetű emberkék voltak, akik csak léteztek e földtekén!

Az iskolás lányok szépen fésült copfjaiba, vagy újabb módi szerint készült gondosan kikészített frizuráiba előszeretettel csempésztek az órai foglalkozások ideje alatt rágógumit, vagy éles körzőjegyekkel lyukasztották ki kedvenc póni lovacskás tolltartóikat. S aki véletlenségből, vagy forrófejű meggondolatlanságból vissza mert igenis válaszolni, nem felelt kérdéseikre, vagy csupán visszautasította, és egy füst alatt megtagadta a rendszeresített ,,adófizetést"”azzal úgy kitoltak, hogy maradandó, sebezhető lelki sebek, és éjszakai rémálmok körkényezték hátralévő életében!

Azt - főleg iskola után kísérték kilométereken keresztül; s az adott szerencsétlennek pusztán csak egyetlen lehetőség maradt futni, rohanva menekülni a maradék, szánalmasnak tűnő életéért! Mellé lopakodtak, ismét leköpték mint a kisajátítás egyik lehetséges védjegyét, és megbélyegzett pestisest, hátracsavarták védtelenné feszült kezeit, ha esetleg védekezni óhajtana, magát megvédeni, majd rendszerint gyomron rúgták, és rendszeresen és kiadósan felpofozásban részesült, mind a két orcáján!

Ilyenfajta szórakozásokkal telt az iskolai idő, szinte mind a nyolc osztály örökkévalóságán keresztül, bár a laikusabb természetűbbek ebből mindösszesen csupán csak két esztendőből részesültek, mert akik sima osztályba jártak azoknak a pokoli tortúrák hamarább vették kezdetüket!