VISSZAKÖVESÜLT ÁTOK


Visszametszett szárnyakkal, eltékozolt álmokkal még jó lett volna tovább szállni!

Kinyitható, látó-szemekkel széjjel kiabálni,

hátha még sikerülne megmenteni az Emberséget gyarló-lelkűek hontól!

Minden Mindenség-percben melyet úgy kunyerálva lopunk

az élettől százféle alakban sírjuk el jelenlétünk sebezhetőségét!

Dallammá sikoltott fájdalmakat őriz hosszan kitartott csellóhang, vagy gordonka;

szilánkosra tört szivárványos fény megmosdatja lelkeinket csupasz meztelenül!

Sejtelmes félhomály uralkodik egyre már egymásért dobbanó szirom-szívekben,

elrebegett babonás csókok intelmeiben

reszketve földre-telepített Mennyország lüktet!

Szétkiáltott bűnbocsánat hallatszik át a mesélő-szemek retináján

s kér biztosított audienciát!

Túlélhető időket az ember csupán fokozatosan értheti s tanulhatja!

Sorscsináló végzetünk is im már megkerülhetetlen;

széthordott futóhomok-várakra épül minden,

ha örök pillanatait e létnek hagyjuk elveszni!

Megérthetni aligha lehet megosztó különbságek lényegét!

Önző, vad érdekek kényszerítéseit,

öncsaló, ádáz hajszák űzött,

hitvány pénz-ígéreteit!

Gazdagságok életuntsága tartalmas perceken ritkán ha segít!

Megvásárolni már ritkán lehet egy-marék boldogságot!

Kétség és Remény, mint két ellentétes csapda kerít körbe

összehazudott mindennapokban

s húsunkba lelkünk megbélyegzett átkán együtt beleharap!

– Vétkeinket rejtő alattomos éjek

áramszünetébe álszent-hűséggel hitvány csalók

is így menekülnek! Mohón kortyolgatva isszák a bosszú poharát,

megrontó karrierek tiszavirág-mámorát!

Mindent megváltó pénzek ócska hatalmára így feszítjük fel önmagunkat!

Közös ítéleteinket el ne mulassza

luxus-zsarnoki életérzésük avitt sivársága!