KARÁCSONYI CIRKUSZ A pusztán csak hat éves Balázska már nem is emlékezett mikor volt utoljára felhőtlenül boldog a karácsony, és szomorkás, kicsit megkeseredett gyerekkora. A hópelyhek rakoncátlan, incselkedő, flörtölő táncát figyelte, ahogy a kövér pelyhek gúnyolódva szállingóztak, majd orrára…
HIÉNA-VILÁG Az akkor már meglehetősen idős, és özvegy öregasszony éjjel három óra magasságában csörömpölést, és matatást hallott a benti nagy konyhából. Mintha valakik betörték volna a nagy ablaküveget, melynek szilánkjai azonnal ripityára törtek. „Vajon mit akarhatnak? Mit kereshetnek?” –…
CSODATEVŐK Bár sajnos csöngetésre, vagy hívatlan vendégek érkezésére nem mindig reagálok, és nyitok ajtót erre az alig két csöngetésre, mely a maga szerénységével szinte – mondhatni -, kirítt az összes többi jellegzetes csöngetéstől mégiscsak kikukucskáltam, és legnagyobb megdöbbenésemre egy…
EMBER-HŰSÉG – Nézd… én… nagyon szeretlek… még annak ellenére is, hogy ez történt… - mintha harapóforgóval kellene kihúzni szájából az odaillő mondatokat úgy jöttek Derkovits szájára a szavak. – Én… nem akarok veszekedni drágám… egyszerűen csak… már nem illünk egymáshoz… - felelte az egzotikus…
AKI EGY TETTET ELVÉTETT Teleki Gézát az egész Csipkebogyó utcai környék meglehetősen jól ismerte már. Ismerték különcködéseit, hóbortosságát, gyerekes naivságát. De hogy valójában milyen ember is lehetett igazán, azt csupán csak azok, akik nap mint nap közel álltak hozzá. Aligha ismerhették…
SZÍNÉSZ-NOVELLA Minden színész életében kifejezetten nagy dolognak számít, ha – adott esetben a szakmai előéletét -, máris egy-két kisebb „statisztaszerep” megalapozásával kezdi egy-egy sziruposan giccses, és persze semmitmondó játékfilm, vagy vígjáték palettáján. Ez később azért is igen-igen…
EGY BARÁTSÁG NEHÉZSÉGEI Nem értette, hogy miért viselkedik vele így legjobb gyerekkori barátja, akivel a kilencvenes években szinte minden végig éltek, és végigküzdöttek, amit egy kalandozó, kíváncsiságra éhes, fogékony gyermeki lélek csak tudni akarhat. Nem értette azt sem, hogyha a másik…
A CSODATEVŐ Kálmán – szokásához mérten már hajnali fél ötkor fent volt, és szinte égett a vágytól, hogy elzarándokolhasson a Kálvint-téri Szabó Ervin Könyvtárba, ahol kis aranyszín kulcsával a legfelső szinten lévő Budapest gyűjtemény feletti meghitt kis toronyszobában vége kedvenc könyveivel…
PERCEK HÁLÓJÁBAN A Ferenciek tere egykori nyüzsgő, meglehetősen barátságtalan konzervdoboz-nyüzsgése már a múlté. Mintha az ember Ninivei kísértetvárosban járna, ahová legfeljebb csupán az őszi hidegebb szelek látogatnak… Látok egy nagyon ismerős embert, akivel valaha egy iskolába…
BONYOLULT VILÁG Ápolt, jólfésült, majdnem két méter magas férfi lépett a mindig makulátlanul precíz iroda helységbe, ahol az utolsó tollnak, és ceruzának is pontos, katonás rendben kellett állnia, hogy még véletlenül se látszódjon rajtuk semmifajta szennyeződés, vagy por. Bernát bizonyos…