AGYMOSOTT JELENIDEJŰSÉG

Mert mindig lesz
s marad egy embernélküli,
üres Jelen.
Eltűnhet majd tudás s értelem,
ahogy duhajkodó,
részeg agymosott idióták
egymás közt
horda-dáridókat tartanak.

Mintha elképzelt
abszurd-groteszk jövőben
önmagát hazudtolná meg
az Ember csupán csak azzal,
hogy szirupos álmoknak hisz,
s a manipulálható Valóságoknak.

Elenyésznek rendre
kitaszított távolságok,
terek, egykor még
tágas mélységei,
s már mindenki megdöbben,
ha hamarabb zuhan
Kahrübdisz-Halált,
mint ádáz-cinkos sors-társai.

Visszhangtalanokká lesznek
majd az összesűrűsödött
emberi érzelmek,
dédelgetett szív-vallomások,
halhatatlan romantikák
átérezhető pillanatai
s dobbanó szívek
sokaságaiból végül
csupán a Nirvána-Semmi les,
s tapogat.

A létező dolgok mikéntjét
hogan is teljesíthetné
be egy-egy gondolkodó,
emberi elme?!
Ha mindaz, mi kreatív-avatgard,
forradalmi-formabontó üldözik,
akár a pestisest?!

– Agymosottak országlásában
teremtő gondolatok
is önmagukat
feszítik keresztre;
mielőtt béka-király
és lelkes helytartóiknak
szava valamerre felröppen.

Mert mindennek forrása
most még a szándékolt
butítás, hiszékeny hitegetés,
hogy:,,No, lám csak! Így is lehet!”
– Tudják mindannyian
megvesztegethető vadbarmok
gyülekezetéből légvárakat
építeni a legkönnyebb,
hisz nem kérdeznek sokat.

Mielőtt józan pálfordulatként
mindenki mindent bevall,
előtte még tönkretesz
s romba dönt;
meggyőződést, soványka hitet,
s akaratot, hogy a célokat
igenis el lehetne érni
nem áldozatok
– de együttműködő,
toleráns felek által.

Ha hihetnénk
Schoppenhauer-tagadásban
tán a Létezésnek
se volna tanúskodón értelme!