ÖSSZETÖRT ILLÚZIÓK ÁRNYÉKÁBAN

Alig tudták csoporttársai, hogy Regina – sajnos a legtöbb esetben –, szándékosan kihagyta a reggelizést, hiszen túlsúlyos gyerekkori megaláztatásai, és sérelmei kiadósan rányomták stigma-sebeiket később egyetemista, felnőtt életére is. Arról már nem is beszélve, hogy a minden lében kanál, idióta húgyagyú pasija a metróvezetőként melózó Ákos valósággal nem győzte akár napjában többször is a szemére vetni, hogy ő egyedül, és csakis a karcsú, szexis, dögös bukszákat bírja, és ki nem állhatja azokat a csajokat, akiknek röcögő úszógumi, és kitömött zsírpárnáik vannak.
Kinyitotta a hűtőszerényt és a tegnapról megmaradt cukkinit, sárgarépát, és némi vegyes zöldségköretet sikeredett mohó étvággyal máris belapátolnia, de korgó gyomra máris intőjeleket küldött feléje, hogy nem lesz jó a felállás, hiszen amíg tart az amúgy is hosszúra sikeredett nap előbb-utóbb úgy is önkéntelen megéhezik majd. Esténként még így is megivott legalább egy üveg jobbfajta ásványvizet, mert valamelyik divattal, és szépségiparral foglalkozó internetes portálon előszeretettel hangsúlyozták, főként a volt szépségkirálynők, hogy egy valódi hús-vér nőnek bizony-bizony azért nem árt gondolnia a finom, selymes bőrének a tónusaira, hogy minden esetben rugalmas, feszes legyen, akár egy pár hónapos babapopsi. És ha ez még nem lett volna elég akkor ehhez jött a rendszeres heti három-négy alkalom, persze egyetemtől függően, hogy a konditermet is előszeretettel látogassa, hiszen mindig volt mit bőven csinosítgatni már így is csúcsszuper bombázó főnyeremény alakján. Reginánál nőiesebb, és egzotikus fiatal, felnőtt nőt ritkán képzelhetett el magának az ember.
Pár napja Ákossal kicsit elhanyagolták a szexet, és a szerelmeskedést is. Reginát egyáltalán nem lehet hibáztatni; elvégre, ha valami magyar-művelődésszervező szakon végez egyetemi tanulmányokat, akkor bizony az idő minden esetben igen-igen drága és vagylagos kincs. Ezt persze az a húgyagyú pasija úgy sem fogta fel, és emésztette meg, mert amikor késő este mindketten hazamentek komfortos, kis lakásukba, ami a külvárosban volt Ákos valósággal azonnal ráförmedt a maga gusztustalan, cinikus, és szarházi stílusában barátnőjére, hogy az utóbbi pár hónapban kicsit felszedhetett babonázó testére, mert nehezebb lett a segge, mióta utoljára szexeltek.
- Ezt egyszerűen nem hiszem el bébi! – kezdett fel-alá járkálni, mikor elfutotta a méreg, és az idióta kábulat csenevész agyát. – Mennyit zabálsz te egy nap, mi?! Hát azt hiszed bazmeg, hogy lopom én azt a kibaszott pénzt?! Ha nem vetted volna észre egy kurva metrót vezetek, egy kurva alagútban! – olyan mérges volt, hogy az ajándékba kapott porcelán vázán igyekezett kitölteni mérhetetlen Herkulesi haragját, és úgy vágta oda az értékes, nagyon törékeny vázát az egyik falhoz, hogy az millió darabokra tört.
- Édesem, Ákos! Nyugi van! Higgadj le! Nem történt semmi! – próbálta nyugtatni, de már mióta tudta, hogy a szokásos értelmetlen showműsor újra és újra meg fog ismétlődni, amíg Ákoska fejéből végleg el nem párolog a sok szitok, szenny, és gusztustalan obszcén szöveg.
- Tudod mit bébi! A jó kurva életbe! Én mondom! – azzal bevágta maga után a bejárati ajtót, hogy az szinte valósággal majd kiesett a tokjából, és elment a közelben lévő szórakozóhelyre, hogy megpróbálja kiereszteni a gőzt, és hogy újfent leigya magát, ami azt jelentette, hogy rendszerint csupán a hajnali órák környékén másnaposan, tétován lépkedve keveredett csupán csak haza.
Amikor Regina hajnalba kinyitotta csipás szemét épp arra ébredt, hogy valaki kopogtat a természetesen kulcsra bezárt bejárati ajtón. Hálóköntösbe bújt, és bamuszba és már nyitotta is ki az ajtót. Ákos újfent hazajött, és annyira fáradt, másnapos volt, hogy jócskán érződött rajta némi vegyes szeszszag.
- Szia bébi! – hatalmasat böfögött, hogy csak úgy visszhangzott a folyosói tér. – Látom jól vagy! Csináltál kaját?! – kérdezte, mintha a tegnapi veszekedés, perpatvar, és vázatörés már a régmúltba veszett volna, és nem is lenne értelme foglalkozni vele.
- Nagyon aggódtam érted drágám! Ugye jól vagy?! – kérdezte aggódva, és már készült rá, hogy belekaroljon, és átfogja bűzlő testét, amikor Ákos váratlanul, ostorcsapás szerűen, visszakézből pofon ütötte. Reginát valósággal váratlanul érte ez a fajta viselkedés párjától. Elvégre – legalábbis eddig –, soha az életben nem került sor arra, hogy Ákos bármikor is kezet emeljen rá. Sőt, eddig a percig valósággal úgy hordozta a tenyerén, mint egy kanárimadarat, vagy hercegnőt. Regina jó két fejjel volt magasabb párjánál, mégis kicsit elvesztette ingatag lábakon álló egyensúlyát, és majdnem a földre esett. Még szerencse, hogy az ajtó masszív anyagába megtudott támaszkodni. Égett az arca. Pillanatokon belül hatalmas, vöröslő, fájdalmas folt jelent meg rajta.
- Ugye nem kell elpofáznom bébi, hogy miért kaptad ezt a kis pofont?! – nézett rá kérdő tekintettel, kaján vigyorgással szája szélén Ákos. Még véletlenül sem segített barátnőjének feltápászkodni, aki most – szemmel láthatóan –, halálosan megrémült.
- De… én… azt hittem… - a döbbent, néma felismerés úgy hatott most egész lényére, mint egy kiadós lórúgás, vagy ostorcsapás.
- Kussoljál bazmeg, ha velem beszélsz, te picsa! – lett Ákos egyre mérgesebb. – Most pedig készítesz valami kurva reggelit, mert ha nem kaphatsz még eleget! – olyan erősen szorította meg napbarnított, selymes karját, hogy annak egész biztos tartós nyoma maradhat még a gyanútlanok szemében is.
,,Most aztán mi a fenét csináljon?! – futott át agyán a gondolat. Mert ha Ákos nem kap enni megint verés, pofon, vagy még rosszabb lehet a vége! Igen, ám de neki most azonnal mennie kellene az egyetemre, különben ugrik a kreditpontja, és az is lehetséges, hogy a szőrszálhasogató professzor nem kegyeskedik aláírni az indexét” – Agyában egymást kergették föl-le a zaklatottság gondolatai. Azonnal beviharzott a konyhába és egy kiadós szendvicset dobott össze a hűtőben talált tegnapi kajákból. Aztán egy kistányérra tette az elkészült kenyérszeleteket, és halkan megemlítette, hogy sajnos most már muszáj volna indulnia, mert nem késhet el megint.
- Mondtam, hogy beszélhetsz te ribanc?! Szerinted kinek pofázok én, mi?! – gusztustalanul harapott bele a legnagyobb kenyérszeletbe, úgy hogy az ember valósággal zsigerileg megérezte, ha egy ilyen vadállattal van dolga biztos, ami biztos nem árt nagyon résen lenni, és figyelni mindenre, ami történik. Még szerencse, hogy Reginának voltak csajos barátnői, és a minap egy kis méretű paprikasprayt adtak neki ajándékba, mert nagyon jó fej volt velük, amikor zárthelyit írtak szintagmatanból. Regina túlélő ösztönei valósággal azonnal bekapcsoltak, és jeleket küldtek agyába, mely automatikusan irányítani kezdte másodpercek töredéke alatt táskájában babráló kezeit, és mielőtt a dühöngő férfi bármit is cselekedhetett volna kapott egy kiadós paprikaspay-löketet, amitől kis híján megvakult, és eszement fájdalmában kiadósan felordított, akár egy felbőszített vad.
- AUUU! Te kis rohadék picsa! Megvakítottál?! – elvesztetten, már-már kétségbeesetten igyekezett valamilyen papírtörülköző, vagy keze ügybe akadt törlőrongy után kutatni, hogy ki tudja mosni most pokolian égő szemeiből a sray utóhatását, de valahogy alig sikerült a dolog. S miközben egyre elveszetteben, és megsemmisülten kutatott addig Regina azonnal fogta a cuccait, hátizsákját és elrohant az egyetemre.
Csajos barátnői már valósággal találgatni kezdték, hogy hol a fenében volt, amikor egy újabb kellemetlen irodalomtörténet dolgozat fog rájuk várni délelőtt, de amint meglátták kisírt szemét, és egzotikus arcán éktelenkedő égővörös tenyérlenyomatot szinte azonnal összeállt lelki szemük előtt a kép.
- Hát ezt nem hiszem el csajszi! Az a kurva strici rohadék! Hogy merészelt megütni?! – kérdezgették tőle mind az öten, amikor nagy szünetben újból lementek a központi aula foteljei közé.
- Teljesen kész vagyok csajok! – vallotta be halálra rémülten, és remegő hangja többet mondott minden szónál. – Pedig annyira jól megvoltunk az elmúlt pár hónapban. Valósággal a tenyerén hordozott, és akkor sem tett semmi megjegyzést, mikor volt, hogy késő este estem holtfáradtan haza. De basszus ez a mostani rohadtul nem ő volt. Mintha egy kifordult vadállat lett volna…
- Na én erre azt mondom csajszi, hogy ezzel a rohadékkal sürgősen fejezd be a párkapcsolatodat, ha jót akarsz magadnak, mert ennek kurvára nem lesz jó vége. – vélekedett egyikük.
- ...És ha szabad megkérdeznem kedves Esztim, te mit javasolnál?! – kérdezte egy a három Kati közül a vagányabbik.
- Mi sem egyszerűbb annál! Ismerek verőembereket, akik már egy százasért is fasírtra összeverik minden csontját ennek a geciládának. Na? Ehhez mit szóltok?! – kérdezte most mindegyik felnőtt nőt.
- Jaj, ne legyél már ennyire kretén kicsi szívem! – torkolta le igaz kedves Kriszta, aki egész életében realistaként szerette tekinteni a dolgokat és a világot. – Ki fogja kifizetni a százezer rongyot? Erre gondoltál már?!
- Jaj, ugyan már csajszi! Ezt másként is el lehet intézni! – kötötte továbbra is az ebet a karóhoz Eszter.
- Igazán?! Hát akkor magyarázd el kérlek, hogy mégis… hogyan?! – nézett rá kutató, kíváncsi szemekkel a másik.
- Figyeljetek rám! Én ismerek valakiket, akik megint ismernek valakiket míg végül elérkeztük a lényeghez, de valamit akkor is muszáj volna csinálni, mert ezt vérlázító állapot! – Szavaival jóformán mindenki egyetértett, kivétel volt talán Regina, aki most úgy festett, akár egy halálra rémült, védtelenül, és árván hagyott kisállat, akit kisemmizett a legtöbb erdőlakó.
- Jaj, hagyj már az idióta hülyeségeiddel! – dorgálta azonnal le mindegyik hölgyeményt Tibi, aki most alaposan szemügyre vette Regina időközben vérvörös, égő arcát, ahol még mindig jó látható nyomokat hagyott Ákos pofonja.
- Hogy érzed magad Regina? – ennél ostobább kérdést ritkán engedett meg magának, mégis úgy érezte meg kell kérdeznie.
- Mint akit ledarált egy buldózer! Szörnyen… - alig halható, részkető hangja semmi kétséget nem hagyott a legtöbb barátnőjében afelől, hogy ennek bizony már a fele sem tréfa, és valamit igenis muszáj volna csinálni.
- Őszintén sajnálom csajszi! Órák után egyenesen hazamegyek veled, és összepakoljuk minden holmidat és egyelőre nálunk fogsz lakni a Koleszban! – mondta ki a végső szót, amivel – úgy tűnt legalábbis –, mindenki egyetért.
A délutáni retorika és szociológia órákról elkéreckedtek mondván; hospitálási gyakorlatra osztották be őket, és oda kell menniük, különben ugrik a kvóta. A legtöbb pedagógus most kivételesen jó fejnek mutatkozott, és elengedte őket, persze azzal a feltétellel, hogy készülnek a következő tananyagból is, elvége a tudás sosem alszik. Így az öt csajos barátnő késő délután azonnal karon fogta a megijedt Reginát és együtt mentek vele haza Regina lakására, ahol már szinte javában állt a bál, hiszen az a vadbarom Ákos minden mozdítható tárgyat összetört, ami csak a keze ügyébe került tartós őrjöngése, és labilis idegállapota következtében, majd úgy hagyta ott közös lakásukat, akár egy sivár, szándékosan lepusztított csatateret. Amikor az öt lány belépett a lakásba valósággal alig akartak hinni a szemüknek. Mint ahol betőrök, és tolvajok garázdálkodtak. Első látásra felzaklató, és megdöbbentő látványt nyújtott az egész. Reginának azonnal eleredtek krokodil nagyságú könnyei, és leroskadt a szőnyegre.
- Miért kellett ezt csinálni?! – kérdezgette hol az egyik barátnőjét, hol a másikat.
- Drágám, te is tudod, hogy vadbarmokkal, és idiótákkal egész egyszerűen nem lehet mit csinálni! Már csak az itt a kérdést, hogy hívjunk-e zsarukat, vagy helyszínelőket, akik felmérik a károkat?! – kezdett tanakodni hangosan gondolkodva Eszti.
- Szerintem jobb, ha most rögtön összeszedjük a cuccokat és Reginát biztonságos helyre visszük! – vélekedett bölcs éleslátással a mindig tettre kész Timi.
Azonban Ákos hazajött valami miatt, és mind az ötüket a lakásban találta. Úgy álltak védelmezően őrt Regina mellett, mintha amazonok lettek volna, akik most felkészültek a küzdelemre.
- Hát ez meg mi a kurva isten akar lenni bébi?! – kérdezte jócskán meglepetten, amikor belépett a lakásba.
- Regina most velünk fog jönni, te rohadék szemétláda és nem akadályozhatod meg! – jelentette ki Timi, aki máris megindult a belső szobák egyikébe segíteni összepakolni Regina holmijait.
- Azt majd meglátjuk te kis dagadék! – Ákos máris támadóállást vett fel, de elfelejtett védekezni, így a három csajos barátnő egyszerre rontott rá, és fogta le. A végső finálét pedig a tetszetős, méregdrága tűsarkú cipőt viselő Kati vitte be, aki hátra támasztott, hosszú, model lábaival úgy mogyorón rúgta az aljas férfit, hogy az kezét az ágyékára téve, tartós csillagokat látva máris elterült a nappali szőnyegén.
- Ezt érdemlik a rohadék pasik! Te szánalmas, rohadék kis pöccs! – úgy magasodott előtte, akár egy bosszúálló angyal. Timi és Regina összepakolt minden holmit, ami emberileg lehetséges volt, és azonnal elhagyták az egykori idilli, békés lakást, ahol Regina boldognak érezhette magát. Regina ideiglenesen a Koleszba költözött csajos barátnői többségével.