AHOGY AKAROD!


Barátom Tibor kisétált a nemrégiben épített lakópark társasházának emeleti felvonójából. S bár azt mondják sokan, hogy a lépcsőzés egészséges, ő megmaradt a lift mellett, elvégre az ember csak nem fog negyvenfok melegben, erős páratartalom mellett felcaflatni akár még három emeletet is. Nem igaz?!
Ennek az egész titkolódzásnak nem volt semmi értelme.
Blanka idős, kotnyeles szomszédai előszeretettel leskelődtek főként az idegenek után, és persze jócskán vizslatták a nem szimpatikus embereket, mégis délelőtt fél tíz magasságában a rekkenő kánikulában semmi vészhelyzet sem forgott fenn, hogy Tibort akárcsak egyetlen teremett lélek megláthassa.
A lépcsőház kihaltnak tűnt, akárcsak egy kongó csatornajárat, ahol legfeljebb a sötétség ütött egyedül tanyát.
Tibort már sokféleképp eltöltötte a bűntudat ezermillió fajtája, elvégre gyerekkorától kezdve kisebb-nagyobb füllentések, hazugságok árán mondhatni sikeresen manipulálta nem csupán családtagjait, osztálytársait, de főként azokat az embereket, akiknek a jóságára, szeretetére szomjazott. S bár nagyon is tisztában volt vele, hogy hibát követ el, elvégre tartós emberi kapcsolatokat nem lehet pusztán kicsinyes hazugságokra alapozni, mégis a hazugságok védték, óvták meg attól, hogy a felelősségével betarthassa saját határait.
Becsöngetett háromszor. Gyerekkori turpisság volt ez is, mint annyi minden. De hát igyekezett mgőrizni magában az elven, örökmozgó, kíváncsi gyerek sajátosságait, mert az abszolút felnőttektől - különösen mostanság -, valósággal rettegett.
-Szia! Anyira örülök, hogy mégiscsak eltudtál jönni! - Blanka valósággal a karjaiba repült, és kétoldalról arcon puszilta. Tibor a testi kapcsolatok ilyentén kifejzését meglehetősen irritálónak, frusztálónak, és kellemetlennek találta, de há mit is lehet elvárni egy olyan felnőtt férfitól, akit jóformán egész gyerekkorában megaláztak, és pokoli lelki-fizikai attrocitásoknak vetettek alá?
- Remélem, minden rendben van? - kérdezte úgy, mintha a nő hogyléte felől érdeklődne. Átmeneti szorongása legfeljebb csak akkor enyhült, mikor Blanka egyszer megfordította a zárban a kulcsot, hogy kettesben lehessenek.
Blankának valahogy a nap minden percében friss, hamvas, üde illata volt. Mintha az érzések parfümjével permetezte volna be magát. Bár könnyen leégett, mégis alabástromszínű bőrét jótékonyan megpirította a nyári nap.
- Sokan voltak a buszon, metrón? - érdeklődött kedvesen Tibor közlekedési szokásaival kapcsolatosan.
-Hát... volt egy-két cidris helyzet, de amúgy semmi különös... - jegyezte meg kiszáradt, cserepes szájjal, de félt egy korty hideg vizet kérni.
- Jaj, bocsáss meg - kapott észbe -, megkínálhatlak egy kis hideg bodza-limonádéval. Meglásd jól fog esni ebben a kánikulában. Akár egy huncut, üde szellő valósággal sugárzó boldogsággal repült át a konyhába, hogy kivegye a hütőből a már előre behűtött, jótékonyan hideg nedűt.
- Tessék! Ez majd jót tesz! - adta oda Tibornak a hideg műanyag poharat, amit kicsit nagyobb kortyokban máris kiürített.
- Hm... finom...
-Nagyon köszi. Tudod a nagymamám készítette én csak a limonádét adtam hozzá. - jegyezte meg kellemesen elpirulva.
-Ó, nagyszerű... - lepődött meg Tibor jótékonyan, mintha valami újdonságot hallott volna.
Blanka szeretett gyerekoráról mesélni. Falun nevelkedett és imádta az egyszerű emberek nyers, lecsupaszított, alakoskodás és hazugságmentes emberségét, amit később a fővárosban olyannyira hiányolt. Aztán szerelmeskedtek. Kivétel nélkül mindig hosszú, évődő előjáték előzte meg együttlétük romantikáját. Mindig versidézeteket suttogtak egymás fülébe. Annyira egynek érezték egymást, mint még semmi mást. Blanka minden egyes együttlétük alkalmával nem győzte hansgsúlyozni, hogy kellemesen csalódott Tiborban, aki viszont nem győzött saját kisebbrendűségi komplexusát csak még jobban megalázni, mert sosem lehetett elegendő önbizalma. Valósággal utálta, és gyűlölte pufók, hájas-horkás testét, mely folyamatosan tocsogott az izzadságcseppek zuhatagában, és emellett olyan dús, áthatolhatatlan, buja dzsungelszőr volt egész hátán, és mellkasán, akár egy Neandervölgyi ősembernek. A legtöbb modern nő valósággal ki nem állhatta azt, ha egy férfi bizonyos testrészeken a kelleténél több szőrcsomóval rendelkezik. Tibor nem győzte szégyellni magát, hiszen rettegett a gyantázástól, és az epilálástól is. Ki van zárva, hogy bármikor is betenné a lábát egy olyan szépségszalonba, ahol az urak szőreit kezelik.
- Bánt vagy zavar valami szívecském? - kérdezte már az ágyban Blanka, miközben meztelenül egymás mellett feküdtek.
- Hát... nem igazán... azazhogy... talán... mégis...
- Figyelj csak! Engem igazán nem zavar se a testsúlyod, se a szőrös, szexis tested! Szerintem fantasztikus pasi vagy! - cirogatta meg Tibor pufók, hörcsögformájú arcát.
- Te vagy a legfantasztikusabb nő az egész földön! - bókolt folyamatosan, mert kicsit mindig is régivágásúnak képzelte magát, - legalább is, ami az udvarlási etikettet illette.
- Ha a barátnőim zavarnak téged megnyugtatlak. Csak felszínes, ostoba tyúkok mindannyian! Egyáltalán nem ismerhetnek úgy mint én! - próbálta vigasztalni, ám érezte, hogy Tibor csekélyke önbizalma, és túlzásba vitt gátlásos komplexusai miatt az effajta szavakat nem igazán hiszi el.
- Figyelj! Szerintem eljutottunk a kapcsolatunkban egy olyan szintre... - jelentőségteljesen megállt, várt pár mghitt, ünnepi perce, amíg Tibor megpróbálja kitalálni, mire is gondolhat. - Veled szeretnék élni, mindenfajta kötöttség és egyéb akadály nélkül! Az sem érdekel, hogy alkalmi munkákból élsz, vagy épp munkanélküli vagy! Csak az számít egyedül, hogy imádjuk, szeressük egymást! - annyira gyönyörűséges volt ebben a percben, hogy Tibornak könnyek szöktek a szemébe.
- Hát... szóhoz sem jutok... ez... fantasztikusan hangzik... - maga is alig merte elhinni.
- Figyelj, tudom mi jár a fejedben! Annyi gondolkodási időt kapsz, amennyit csak akarsz, de gyereket is szeretnék, úgyhogy kicsit nem ártana belehúznunk, ha azt akarjuk, hogy jól menjenek a dolgok. - Azzal Blanka újból szerelmeskedni akart, viszont Tibornak kattogni kezdett fogaskerekei.
,,Mi van akkor, ha Blanka megismerkedik valakivel, aki sikeres, gazdag, és elegendő anyagi egzisztenciát biztosít, hogy egy komplett családot fenntartson?" - ehhez hasonló kérdések kergették egymást fejében.
Később Blanka munkahelyén feltűnt egy rejtélyes üzletember, aki jó húsz évvel volt idősebb Tibor barátnőjénél, és szinte azonnal megpróbálta kivetni rá csábításának hálóját. S bár Tibor sosem volt az a gyilkosan féltékeny típus, aki vaskörömmel láncolja magához szeretteit, mégis, amikor a sikeres, dúsgazdag üzletember vállalkozó bemutatkozott, és kezet fogott vele egy totális csődtömegnek, és senkinek érezte magát, aki képtelen megadni azokat a főként anyagi dolgokat szerelmének, amit a másik szavak nélkül is elvár tőle.
Tibornak nem kellett sok idő, és valósággal totálisan pánikolni kezdett, és olyan halálfélelem jött jár, mintha azonnal látszat-infraktust produkálni kiugrani kész szíve. Valósággal már a gondolattól is teljesen rettegett: mi van, ha Blanka éppen most fogja elhagyni, és azonnal a szakítás mellett dönt? Akkor aztán fel is út, meg le is út! Nem marad semmije, csak az őszinte érzései, azok meg mehetnek a szemétbe!
- Üdvözlöm kedves Tibor! Már sok szépet hallottam Önről! - nyújtott kezet az üzletember közvetlen barátságossággal. Tibor érezte, hogy nem árt visszafognia magát, mert legszívesebben ott helyen megfojtotta volna egy kanál vizben a lovagot, vagy felpofozza, hogy lerepül feje.
- Jó napot! - rideg volt, és formálisan diplomatikus.
- Blanka hihetetlenül tehetséges és még nagyon sokra fogja vinni... - az unalomig ismert szöveg. Persze mindenki tehetséges, de míg egyesek az érvényesülés módját lepedőakrobatikával érik el, addig az nagy átlag gürizik éhbérekért, és hamar kifullad.
- Azt nem is kétlem. Bocsásson meg, de most sajnos el kell mennem! Minden jót! Viszont látásra! - Tibor azt gondolta ennyire egyszerű módszerekkel lerázhatja magáról a dörzsölt vén rókát, de tévedett, mert egy fekete sötétített üvegű limuzin állt meg mellette közvetlenül a járdán. Az elektromos ablakemelő látványosan leereszkedett, és szivarozó üzletember szólt ki a kocsi ablakán:
- Arra gondoltam, hogyha már úgy is egy irányba tartunk szívesen elfuvarozom! Feltételezem a belvárosba igyekszik? - kérdezte hamiskás mosollyal, ami fölfogható célzásként is.
- Ö... bocsásson meg, de az a helyzet, hogy tényleg sietek... - próbált egyszerre hárítani, és szabadkozni, nem sok sikerrel.
- Nem erőszak a disznótor kedves Uram! Ahogy Önnek jobban megfelel! - az üzletember azonnal intett sofőrjének, aki csikorgó gázt adott és a bálnaszerű lumuzin már ott sem volt.
Tibor azt gondolhatta, hogy ezt némileg szerencsésen megúszta. Nem sokkal később ténylegesen bement a belvárosba, ahol Blanka munkahelye volt, és úgy döntött, hogy a teljesen légkondicionált, hűvös recepciós pult mellett fogja megvárni barátnőjét, még akkor is, ha ez enyhén illegális.
Blanka a fél tizenkettes ebédszünetben ugrott le a recepcióra, ahol az egyik biztonságis szólt neki, hogy egy úr várja, aki azt állítja magáról, hogy a barátja. Blanka hihetetlenül csinos volt a hófehér ingében és a hozzá viselt fekete kosztümnadrágban. Egyszerre hivatalos, mégis sikkes és elegáns. Akár egy üzletasszony. Naná, hogy Tibort megint komplexusok kezdték gyötörni.
- Szia szívem! Hát te? Hogyhogy itt?! - lepődött meg Blanka arcra puszi kíséretében.
- Ö... csak úgy beugrottam... - ami félig igaz is volt, de csupán csak félig.
- Figyelj! Van össz-vissz tizenöt percem! - közölte határozottan. - Üljünk le a fikuszok között. -mutatott egy buján benőtt, szinte őserdei kis részre a recepció mögött, ahol nyugodtan beszélgethettek.
- Ne haragudj, de ma még a reggeli kávén kívül semmit sem ettem! Úgyhogy megeszem a szendvicsemet! Te is kérsz? - kérdezte, de hatalmasat harapott máris az ínycsiklandó kenyérbe.
- Ó, hogy én mekkora barom vagyok! Hozhattam volna neked valami kaját, vagy ilyesmit... - kapott észbe.
- Semmi vész édesem! Drága vagy, mint mindig! De mi a baj? - nézett vele egyenesen farkasszemet komolykodva.
- Nos fogalmazzunk úgy, hogy az üzletember ismerősöd tett nekem egy ajánlatot, és nem szálltam be a limuzinjába.
- Ó, nocsak! Nem is tudtam, hogy elbeszélgettetek! - lepődött meg őszintén. - Úgy látom téged ez nagyon zavar, ugye?!
- Engem? Ugyan már! Felnőtt emberek vagyunk! Ha te szívesen megismerkedsz másokkal ám legyen! - Tibor hangjában azért ott bújkált a féltékeny neheztelés, és ez most nagyon is jólesett Blankának, mert ez azt jelentette, hogy Tibor igenis imádja őt.
- Te kis cuncimókus medvebocs! - cirogatta meg verejtékező arcát a légkondicionálás ellenére. - Tudod mit? Megmondom az üzletembernek, hogy már foglalt vagyok. Biztosan megfogja érteni! - Blanka ártalmatlan viccnek szánta, de igazán csak akkor fogta fel mekkora ostobaságot művelt, amikor Tibor halálsápadt lett, és eltorzolt a feje.
- Drágám! Jól érzed magad? Úgy festesz, mint akin átment egy nagyobbacska kamion! - azonnal tenyerébe vette Tibor csuklóját és kitapintotta szapora, lüktető pulzusát. - Húha! Neked aztán szapora a pulzusod! Nyugodj meg! Nincsen semmi baj! Hozzak esetleg egy üdítőt, vagy egy pohár vizet! - szó nélkül felállt és a közli autómatához szaladt, ahol jeges üdítőket is lehetett venni. Máris egy jó hideg kólával tért vissza.
- Tessék! Ez most jót fog tenni! - kinyitotta az üdítő dobozát, és odaadta Tibornak, aki reggel óta késégtelenül kiszáradt.
- Kö-köszönöm... felelte. - Talán jobb lesz, ha majd otthon találkozunk... Vegyek valamit? - tápászkodott fel ülő helyéről.
- Nem szívem! Majd én megoldom a többit! Imádlak, ugye tudod?! - cuppanós puszival búcsúzott tőle, majd visszament a felső emeletre dolgozni.
Tibor, ahogy ígérte hazament, és azonnal beugrott a hűsítő zuhany alá, hogy alaposan kiszellőztesse zaklatott gondolatait. Aztán ledőlt kicsit pihenni. Az őrjítő, idegőrlő kánikulában más egyebet aligha lehet csinálni. Később kora délután felé végre Blanka is befutott, akin látszottak az általános letörtség jelei.
- Szia drágám! Az a helyzet, hogy kirúgtak az állásomból, de van ilyen! Ezen már meg se lepődöm! - hideg zuhanyt vett, majd kivette a mélyhűtőből kedvenc Carte'doros fagyiját és elkezdte eszegetni. - Tudod, valahogy még számítottam is rá, hogy az üzletember így fog viselkedni, elvégre amit nem kaphat meg azokat inkább eltapossa, de ekkora genyóságra ténylegesen nem számítottam! - vallotta be, és majdnem eleredtek szomorúságában, és tehetetlenségében könnyei.
Tibor megpróbálta megvigasztalni több-kevesebb sikerrel.
- Emlékszem még anno az egyetemen! A mélypont az volt, amikor közölték, hogy muszáj keresztféléveznem, és valamelyik szakomat leadnom különben agyő diploma! Pokolian szar idők voltak!
- Igen édesem! Jól tudom, mivel már kismilliószor elmesélted! Mindegy! Most végre saját vállalkozásba foghatok! Márcsak a megfelelő emberekre van szükségem! - megpróbált erősnek, határozottnak látszani, de a lelki terhek úgy érezte ebben a pillanantban valósággal is agyon nyomják.
- Nagyon sajnálom, hogy így alakult... - Tibor igyekezett tapintatos lenni, amennyire csak bírt. Zsebkendőt is adott óvatosan nem tolakodón.
- Tudod én még sosem csalódtam ennyire az emberekben! Pont azok döftek hátba, akikről azt hittem partnerek, és normális fejek lesznek! Micsoda egy rohadt helyzet! De pár nap alatt meglásd kiheverem! Most viszont hoztam egy kis szójás tésztát, és fűszeres bundában sült csirkemellet. Együnk egy finomat!
Tibornak sem kellett több. Máris gondosan megterítette az asztalt. A kínait betették a mikrosütőbe melegedni. Elegendő volt csupán gy-két perc, ne túl forróra, mert az kikezdte volna Blanka amúgy is ideges gyomrát.
Asztalhoz ültek, és kellemesen megvacsotáztak, miközben Blanka terveiről, jövőbeni gondosan felépített elképzléseiről mesélt, és úgy tűnt ki sem fogy a szóból. Amikor negyven perc múltán végeztek a vacsorával, és még hátra volt a desszert Blanka keresztbe tett kézzel, nyíltan feltette a kérdést:
- Mit szólnál hozzá, ha legalább két teljes hétig itthagynánk mindent a fenébe, és elutaznánk egy kis trópusi szigetre! Az anyagiak miatt ne aggódj! Tettem félre egy kis megtakarított, fölös pénzt, és azt gondolom ez most pont jó alkalom lesz, hogy mindketten kiadósan kipihenhessük magunkat, és jó alaposan átgondoljuk közös kapcsolatunkat. Szeretném, ha nem kezdenél el megint bepánikolni, vagy olcsó, kisstílű kifogásokat gyártani!
Amint leszálltak az egzotikus kis sziget belsejében, hogy megkezdhessék két hetes fantasztikusan csodálatos feltöltődésüket Blanka egy gyertyafényes, romantikus vacsora közben sugárzó boldogsággal közölte Tiborral, hogy nemsokára, ha minden igaz apuka lesz!
- Ö... hát... ez igaz...? - annyira meglepődött, hogy köpni-nyelni is alig tudott döbbenetében.
- Persze édesem! De azért remélem örülsz neki? - nézett rá kérdő, sugárzó szemekkel párja.
- Nagyon! Hirtelen egy csomó kérdés átvillant az agyamon, de nagyon örülök, ha te is!
- Figyelj csak drágám! Megfogod látni, hogy az élet egyszerűbb, mint gondolnád, csak bele kell vágni, és nem szabad azon agyalni, hogy mi jöhet még ez után?
Hihetetlen, és fantasztikus volt a két hét, és megfogadták, hogyha meglesz babájuk egyszer még egészen biztosan visszafognak térni erre a varázslatos vidékre.