JÓLHANGZÓ BEFEKTETÉSEK ÉS EGYÉB KATASZTRÓFÁK

A dúsgazdag vállalkozó üzletember, aki homályos ígéretek, és tán még ismeretlenebb, ködbe vesző alkudozások útján szerezte tehetős vagyonát egy szép napon gondolt egyet és úgy döntött, ha egyszer már vett egy szigetet, aminek a tőszomszédságában egy vulkán aludta évezredes, békés álmát, és látszólag semmi sem utalt arra, hogy akárcsak bármelyik pillanatban kitörhet így a vállalkozó tüstént lecsapott a kedvező ingatlanpiaci helyzetre és luxusmagán repülőgépével tüstént az egzotikus, paradicsomi, pálmafás szigetre utazott, hogy rendesen felmérhesse a helyzetet, és amikor mindent rendben talált aláírt ügyvédje jelenlétében az adásvételhez szükséges, hivatalos papírokat és szinte egy hét leforgása alatt már élvezhette is aprócska gyöngyszem magánszigete minden földi kényelmét.
Ferihegy 2-es terminál elkülönített részében várakozott luxus magán gépe, mely csak az indulásra várt. Az üzletember adott a külsőségekre, hiszen sötétített üvegű, luxus limuzinnal gördült be a terminálra. Amikor a sofőr gáláns kötelességből kinyitotta előtte az ajtót két szupermodell hölgyemény szállt ki elsőként, hogy csacsogva, vihogva korul kémleljenek gyerekes csacskasággal milyen is lehet egy repülőtér:
- Gyerek mucuskám! Isteni ez a hely! - mondogatták mindketten, miközben a befolyásos üzletember méregdrága napszemüveggel szemén, és büdős szivarral a szájában lomha, öreg medveként kiszállt a hátsó ülésről és belekarolt jobbról-balról a két egzotikus hölgybe.
- Hölgyeim! Remélem egyikőtöknek sincs tériszonya és nem fél a repüléstől? - kérdezte mindkettőjüket ravaszkás, sokat sejtető mosollyal.
- Én egy kicsit izgulók drágám... - vallotta be a karcsú, hosszú lábakat viselő, szőkeség.
- Ugyan drága kis bogárkám! Nem lesz itt semmi baj! - miközben kényelmesen odasétáltak a luxus repülőgéphez, mely előtt egyenruhát viselő kapitány és két szintén szexis stewardess hölgy állt, és tisztelgett, mikor az öreg üzletember feltűnt a színen az öregember segítőkészen előbb a két hölgyeményt engedte fölszállni a kis rámpaszerű lépcsőkön, majd könnyed lomha komótosság mellett végül ő is beszállt saját gépébe, és utasítást adott a pilótának, hogy megkezdheti a felszállást.
A két stewardess hölgy azonnal megigazította a két szupermodellen a biztonsági öveiket. Hiába! A szabály az szabály! A kapitány szokásához híven engedélyt kért a toronytól, majd fokozatosan ráfordult a kifutópályára, és irdatlan szuperszonikus sebeséggel gyorsítani kezdett, mire a gép alig öt percen belül már a vattacukoralakú felhők között lavírozott, mint egy motorízált balett-táncos.
Az öregember lassú unalmasággal figyelt az eseményeket, míg a két fiataloska szupermodell hölgy úgy bámult ki a repülő ablakán, mintha most először repülnének, és megbabonázná őket a kozmikus tér, ahol utazhatnak.
- Parancsolnak egy kis frissítőt? - kérdezte az egyik stewardess hölgy az üzletembert, aki most a szupermodellekre nézett és kérdést intézett hozzájuk:
- Hölgyeim! Kértek-e egy kis pezsgőt, vagy bármi mást? - érdeklődött kedvesen.
- Én elfogadnék egy vodka martinit egy kis jéggel! - felelte a barna, mire a szőke is bólintott, ám ő pezsgőt kért. Nem telt bele öt perc sem, és a stewardess hölgy kis zsúrkocsit tolt be az utastérbe és felszolgálta mindenkinek a kért italát.
- Tessék parancsolni! Szolgálhatok még valamivel? - nézett kérdőn, szolgálatkészen az öregemberre, aki intett a fejével, hogy most már elmehet.
- Jaj, annyira szupi, hogy van saját szigeted! - lelkendezett előbb a barna, később a szőke.
- Nos, hát... igen! Ez tényleg biztató hír! - apróbb gondterheltség vonult át az agyán.
A repülőút problémamentes hatékonysággal lezajlott, eltekintve néhány kisebbfajta, kellemetlen légörvénytől, melyet a Csendes óceán fölött érzékeltek, de szerencsére a vérprofi pilóta lélekjelenlétének, és rutinos tapasztalatainak sikeresen elhárították a felmerülő akadályokat.
Amikor leszálltak a kis sziget parányi repterén az öreg üzletember odabiccentett a pilótának, hogy a fizetésében prémiumra számíthat, mert megőrizte hidegvérű gondolkodását, és ura volt a helyzetnek. Terepjáró várakozott rájuk, és miután a hölgyeket két megtermett filippínó besegítette a kocsiba az öregember is beszállt majd intett, hogy indulhatnak. Nem szükséges semmit sem elkapkodni. Ez annyit jelentett, hogy egészen nyugodtan mehettek a festőibb útvonalon át a buja, bohém, vadregényes dzsungelen.
Az öreg üzletember úgy tekintett végig valóságos földi paradicsomán, mint egy hódító, nagyúr, aki szeret kérkedni önző, és saját birtoklási vágyán.
- Hú! Oda nézzetek egy oroszlán! - kiáltott fel az egyik szupermodell, és érződött, hogy nagyon megijedt! - Nem fog fölfalni bennünket?
- Ugyan édeském! Jobban fél a motorzajtól, mint az emberektől! - fújta ki könnyelműen a füstöt az öreg, és érződött a hangjában, mintha még az állatoknak is parancsolni tudna, és ez rögvest nagyon is vonzóvá tette a két gyönyörű, fiatal nő szemében őt.
Körülbelül negyvenöt perces, festői dzsungeltúra után az őserdő közepén egyszer csak egy fantasztikus zubogó vízesés és aprócska völgy terült el, melynek szélén állt az üzletember saját építésű, minden luxus kényeztetéssel ellátott luxusvillája, ahol huszonöt fős személyzet gondoskodott arról, hogy az ember ténylegesen is úgy érezhesse magát, akár egy kiskirály, vagy királynő.
- Üdvözöljük Önöket a szigeten! - köszöntötte őket angolul egy akcentussal beszélő filippínó. - Érezzék magukat nagyon jól nálunk!
- Köszönjük Alberto! Most mutasd meg a lakosztályokat! - utasította őt az öregember.
Hatalmas görög oszlopokkal díszített, pazar márványterembe léptek, ahonnét hálófülkék nyíltak. A hölgyeknek és az uraknak is külön vendégszobák álltak rendelkezésükre a nagy huszonnégy órájában.
- Hölgyeim! Azt javaslom, hogy pakoljátok ki a csomagjaitokat, pihengessetek, ejtőzzetek! A vacsorát pontosan hat órakor szervírozzák! - az üzletember több szót nem vesztegetett máris bement saját külön bejáratú lakosztályába, és magára zárta az ajtót, hogy senki se merje zavarni.
Hamar este lett és a két szupermodell hölgy kissé másnaposan, és kábán jött a gyönyörűen megterített, gyertyafényes, romantikus ebédlőhelységbe, hogy együtt fogyasszák el a sült húsokból, gyümölcsöktől, és főként párolt zöldséges rizsből készült fejedelmi tálalású lakomát. Volt itt minden, ami szem szájnak az ingere. Rántott és párolt halfajták, sült rákok, és polip, és cápaleves, kinek éppen mire támadt gusztusa. S bár a szupermodelleknek elviekben szigorú diéta szabott határt nem tagadták meg maguktól a finom falatok élvezetét. Legfeljebb majd későbbiekben, ha másként nem megy ledugják hosszú ujjacskáikat a nyelőcsövükön és megszabadulnak az ételektől, ha úgy érzik túlzásba vitték a táplálkozást.
- Hölgyeim! - emelte márkás pezsgővel teletöltött kristálypoharát a magasba az öreg. - Emelem poharamat rátok, akik olyan sok kellemes, vidám percet szereztetek számomra!
A kétszupermodell hölgy röhögve, vihogva kuncogott előbb csak magában, majd egyre tüntetőbben, és harsogva. Az étkezés megkoronázásának számított a csoki muse, és a friss déli gyümölcsökből igen-igen alaposan összeválogatott vegyes gyümölcstál, mely a két hölgy előszeretettel eszegetett.
Természetesen, hogy a helyi infrastruktúrába is bekapcsolódhasson, és élénkíthesse a kis sziget idegenforgalmi szolgáltatásait elsősorban saját kiterjedt ismerőseit, baráti körét igyekezett meghívni szigetére, akiket természetesen az erre az alkalomra építtetett luxusbungalókban szállásolt el, pazar lakomák, és ételek kíséretében. Itt mindenki kiskirálynak, és királynőnek érezhette magát, legalább is addig, amíg az adott vulkán fel nem ébredt lappangva szunnyadó álmából.
Először csak az egykori mélykék színekben pompázó horizont lett koromsötét, majd pernye és hamueső hullott az égből, mintha mindent piszkos és barátságtalan volna, majd jöttek fokozatosan felváltva a morgások és a tektonikus földmozgásokkal kísértő remegések, melyek meghaladták a Richter-skála értékeit is. S bár a kivitelezők azt ígérték a dúsgazdag üzletembernek, hogy luxus palotája nyugodt szívvel kibír akár még egy kisebbfajta földrengést is, most sorozatosan újabb és újabb lökéshullámok rázkódtatták meg a földet, és az egész szigetet.
A vulkáni hegy bosszút szomjazott, és látszólag egyre mérgesebb lett, hogy megsértették szent békés nyugalmát.
A meghívott celebek, sztárok, luxusvendégek közt tüstént kitört az egyetemes pánikszerű hangulat. Többen is fejvesztett hangyák módján kezdtek el viselkedni, és akár egymást is könnyűszerrel eltaposhatták volna, csak hogy túlélhessék a természeti katasztrófát.
- Kérlek benneteket! Nyugodjatok meg! - igyekezett csitítani egybegyűlt kedves, halálra rémült vendégeit hasztalan a házigazda füstölgő szivarral a szájában. - Minden rendbe fog jönni! A legfontosabb dolog, hogy semmi szükség pánikra! Minden rendben lesz! - próbálta megnyugtatni az össze-vissza rohangáló, kétségbeesettnek tűnő embereket, míg a csinos, szupermodell-alkatú hölgyek többsége fejveszetten menekülőre fogta a dolgot.
A dúsgazdag üzletemberen kezdett úrrá lenni a totális káosz állapota. Talán kicsit úgy is érezhette magát, mint aki teljesen elveszettnek tartja a dolgok, és az irányítás kézben tartását. Benga gorilla testőre is tehetetlenül szemlélték az események ilyentén alakulását.
- Mindenki azonnal jöjjön be a házba! Van egy pánikhelység! - próbálta túlüvölteni a vulkán morgását, és a halálra rémült emberek hangjait.
Abban a percben, hogy a két halálra rémült hölgyek meghallották a ,,pánikszoba" kifejezést veszett iramodásba kezdtek, és valósággal megrohamozták a luxuspalota rázkódó görög oszlopait, márványtermeit.
- Nyugalom kedves barátaim! Itt biztonságban vagyunk! Nincs veszély! - igyekezett mindenkit megnyugtatni. A szupermodell alkatú, egzotikus hölgyek tűsarkúikat féltették, a többségnek díjnyertes, méregdrága ruhakollekciója is azonmód elszakadt, és tönkrement, míg a sportosan kidolgozott, macsó férfiakon is úrrá lett valami gyerekeskedő pánikhangulat.
- Most nézzétek meg a vadiúj Gucci-körömcipőmet! Teljesen tönkrement a hamutól! - cincogta az egyik botoxolt díva.
- Valakink van olyan mobilja, amin van térerő?! - érdeklődött feszülten a másik hölgyemény, akit kezdett felemészteni a pánik.
- Hölgyeim! Felhívnám szíves figyelmeteket, hogy ezek vastag, megerősített acélajtók, amik annyira hőállók, hogy még egy kisebbfajta vulkánkitörést is nyugodt szívvel kibírnak! - bár az öreg - látszólag -, tökéletesen ura volt a helyzetnek érződött a hangján, hogy bárcsak ez a kisebbfajta rémálom-katasztrófa ne most történt volna meg. Szerencsére a személyzet tagjait is felkészítették bizonyos vészforgatókönyvekre, így nekik is volt olyan helységük a föld alatt, ahol elviekben biztonsággal elrejtőzhettek.
A vulkáni hegy egyre ádázabbul, vadul kezdett háborogni, míg végül sűrű, tűzeső kíséretében okádni kezdte magából a legalább ötezer Celsius fokos masszív lávatömeget, és ami csak az útjába került azt rögvest el is pusztította. A gyönyörű, harmonikus pálmafáktól kezdve az élővilág, az élőflóra jelentős része súlyos károkat szenvedett el másodpercek alatt, és úgy tűnt a lávának esze ágában sincs megállni a luxuspalota előtt.
,,Bárcsak az egészet el lehetett volna keríteni!" - futott át az öregember agyán miközben újabb büdös szagú szivarra gyújtott, mert azt hihette a szivarozás átmenetileg lecsillapítja kedélyeit.
- Megfogunk halni! A kurva életbe! Megfogunk halni! - kezdett hisztériázni, mint egy megrémült kislány a magas, karcsú szőkeség, mire a barnahajú hölgy eredménytelenül nyugtatni próbálta.
- Hölgyeim! Próbáljunk meg mélyeket lélegezve, higgadtan kezelni a fennálló helyzetet! - most érezte csak, hogy mennyire gyerekes, és nevetséges ahogyan ezt az egészet tálalta. Igazából fogalma sem volt, hogy mi a teendő egy kisebbfajta természeti katasztrófa alatt, elvégre ő egy multimillárdos üzletember volt, és az égadta világon mindenre megvoltak a maga jól bevált, használható, keveset kérdező embereit, akiket utasíthatott.
- Volna kedvük a hölgyeknek pókerezni, vagy társasozni? Az activityt azért szeretik, vagy amőbázzunk?! - próbált viccelődni, de látva a kritikus, kétségbeesett helyzetet inkább csendben maradt. - Hát... sajnos kénytelenek vagyunk kivárni a végét! - újabb nagy szippantás következett a szivarból, miközben mindvégig azon járt az esze, hogy most mi tévő legyen.
A pánikszoba ultramodern telekommunikációval volt felszerelve. Ez annyit jelentett, hogy az üzletembernek elegendő volt egy gombnyomás, hogy személyzetével, vagy akár a többi emberrel egyszerűen kapcsolatba léphessen. Most odament egy kisebbfajta irányítópulthoz, leült a kényelmes irodai székbe, és miközben a nagy mozaik-képrnyőkön a kamerák követték a láva útját, az öregember részletesen végig nézte a totális pusztítás irányát, és megpróbálta kitalálni, hogy hogyan is hozhatná rendbe a dolgokat?
- Halló... hallanak engem? - szólt bele a mikrofonba, mely jeleket digitális közvetített.
Recsegő, alig érthető hangok után értelmes, akcentussal beszélő, angol hangok kezdtek kiszűrődni az éterből.
- Uram! Mi jól vagyunk! Sajnos a láva mindent beborított... - jelentette az egyik pincérkedő filippínó.
- Ezzel most ne foglalkozzanak! Az a legfontosabb, hogy együtt, közösen átvészelhessek ezt a katasztrófát! Személyi sérülés történt-e? - kérdezte újra.
- Nem... mi jól vagyunk... a külvilággal megszűnt minden összeköttetés... - recsegte a hang.
- Mindenki nyugodjon meg! Nem lesz semmi baj! - üzente az öregember az éter hullámain át, és bizakodni kezdett, hogy talán túlélhető, és átvészelhető ez az egész.
Még mindenki jól hallhatta, amint a hatalmas hegy bosszúszomjasan háborog, és utolsót mordul, akár egy felbőszített vadállat, majd nyolc órával később hajnal felé úgy tűnt a láva kezd kőzetté dermedni, és megállt az aprócska völgyben, és a felhők is derűs, napsütéses napot ígértek negyvenfokos hőmérséklettel.
Az öregember aprólékos gondosággal figyelemmel kísérte az eseményeket, és mikor úgy tűnt, hogy már nincs veszély egyetlen gombnyomással kinyitotta az ultrabiztonságos pánikszobájuk ajtaját, és kikémlelt a villája udvarára, ami most katasztrófa sújtotta övezetnek látszott, és mindenütt megvoltak figyelhetőek az elemi erejű pusztítás nyomai. A megkövesült, masszív, tömör vulkanikus kőzetről már nem is beszélve!
- Drága hölgyeim! Most már nyugodtan előjöhettek! Csak óvatosan, vigyázva! Aprókat lépkedjetek! - segített a két jócskán megrémült szupermodellnek friss levegőt szívni, annál is inkább, mert időközben mindkettőjükről kiderült, hogy klausztrofóbiától szenvednek.
- Őszintén sajnálom, hogy mindez megtörtént, de igyekszem megjavítani, és helyrehozni az összes kárt! - vallotta be nem csupán önmagának, de a két hölgynek is! Később a luxusvilla személyzete is előkerült, és szerencsésen túlélték a katasztrófát. Az üzletember máris azon kezdte törni a fejét, hogy a megszilárdult kőzetet miként lehetne feltörni, újra hasznosítani, és jobbá, és biztonságosabbá tenni azt a paradicsomi, földi mennyországot, mely a csendes óceán törésvonala mentén feküdt.