BARÁTSÁG-CÉDULÁK

Két régi gyerekkori barátnő foglalt helyet egy hangulatos, mégis délelőtti órák környékén csöndes városi kávézó-bárban, mely mostanság igen-igen népszerű lett a kíváncsi emberek körében. A fiatalok éppen úgy megvoltak találhatóak itt, akárcsak a saját tehetőségükkel kedvükre hetvenkedő sznobok, ez azonban egy cseppet sem zavarta a két barátnőt.
- Csajszikám! Egyszerűen nem értelek téged! Saját önálló vállalkozásod van, Gárdonyban vettél utóbb egy nyaralót, vannak üzleti érdekeltségeid és szépen megyeget a szekér, és akkor úgy festesz, mint egy savanyú uborka! - kortyolt nagyot egy szintén stílusosan öltözött nő, aki kicsit már túlzásba is vitte saját önző exhibicionizmusát, ha emberek között kellett mozognia. Kifogástalan, karcsú külalakját gondosan szabályozott személyi edzések, kínzó inkvizíciós testkontroll-diétákkal érte el, és roppant büszke volt arra, hogy kétgyerekes anyukaként úgy néz ki, akár egy szépségiparban dolgozó ultra dögös szupermodell. Mintha a modernkori, felszínes világ ezt pontosan így követelte volna meg az emberi kapcsolatok, és egyebek rovására.
- Figyelj Annám! Nem értek egyet a véleményeddel! Amikor anno az érettségi után azonnal jelentkeztem az Államigazgatásira és arról álmodoztam, hogy saját kis ügyvédi irodám lesz, ahol segíteni fogok a bajbajutott, segítségre szoruló embereknek, gyerekesen, és naivan talán még nem is gondolhattam azt, hogy később mennyire kihasználnak, és mennyire manipulálnak majd! - komolyan, kicsit szigorúan nézett gyerekkori barátnőjére, akivel annyi mindent átéltek már, mintha testvérek volnának.
- Brigikém! Hidd el tényleg vágom a szitut! De valamit nagyon rosszul csinálsz, ha azt gondolod, hogy eddig semmilyen álmod, vagy célkitűzésed nem vált valóra. Nézd csak meg! Néhány napja még a napfényes Nuku Hiván pihengettél olyan egzotikus paradicsomi környezetben, amiről más csupán álmodhat, vagy mondjuk nem sokan mondhatják el magukról, hogy randiztál egy F1-es versenypilótával! Ez azért csak jelent valamit, vagy nem?! - úgy ismételgette barátnője a szavakat, mintha kisebbfokú féltékenység lenne a hangjában, amivel nyomást akar gyakorolni.
- Anna! Tudod nagyon jól, hogy ilyesmikkel én sosem szerettem hencegni! Én csak úgy érzem, hogy itt lenne az ideje annak, hogy találjak végre egy rendes pasit, aki nem akar kihasználni, sőt feltételek, köntörfalazások, kicsinyes alkuk nélkül is önmagam miatt szeret, és egy-két gyerkőccel ténylegesen boldog lehetnék! Most pedig sokszor úgy érzem, hogy unos-untalan elővesz a vénlány-komplexus, pedig még csak harmincas éveimben járok!
- Csajszim! Ha ez megvigasztal két gyerkőc boldog anyucija vagyok, és sokszor én is úgy érzem magam, hogy még annyi minden várna ebben az életben, de inkább meggyőzőm magamat arról, hogy csak szépen sorjában ki kell várnom a megfelelő időmet, és akkor minden sikerülhet!
- Anna! Ideje a kamaszoknak van, akik hajlamosak maguk körül üres, és semmitmondó légvárakat építeni, amiről azt hiszik, hogy megvalósítható, de akinek a valóság talaján illik mozogniuk pontosan tudják, hogy az élet - nagyon sok esetben -, egyáltalán nem habostorta. - az előtte árválkodó karamellás franciakrémeséhez még hozzá sem nyúlt, pedig gusztusosan nézett ki.
- O.K. Ezzel teljesen egyetértek, de figyelj szerintem semmi értelme, hogy emészt magadat, és azon rágódj egész életedben, hogy mi lett volna, ha másként döntesz és cselekszel? Mondok egy példát. Amikor a Bölcsész-karra jártam megismerkedtem egy tényleg jópofa, különc, kreatívan sokoldalú sráccal, aki beadta a jelentkezését előbb a Színművészetire, majd a Képzőművészetire és valósággal egy egész világ dőlt össze benne, amikor nem jöttek össze az álmai! És tudod azért emlékszem rá, mert annyira frankó, és töprengő verseket írt, amin még a profok is jócskán meglepődtek! Ti. hogy találtak egy hallgatót, aki sokkalta okosabb, mint ők, és ettől megijedtek!
- És hogy vannak a fiaid? Ákos és Barnus? - próbálta témát váltani, de érezte, nem igazán sikerül a dolog.
- Csajszi! Valamit elkezdtünk, tehát szerintem nem kellene témát váltani! Egyébként kösz az érdeklődést! Két szuper fantasztikus rosszcsont, akiket rajongásig imádok!
- Annus! Azért próbálok más témát is szóba hozni, mert kicsit tényleg nagy a nyomás alattam!
- Brigikém! Nem akarok teátrális lenni! Távol áll tőlem a süket duma, de ha érzed, hogy nem mennek a dolgaid akkor miért nem próbálkozol más irányban? Miért nem próbálod ki magadat mondjuk más szakterületen!
- Mondanál egy példát? - néz rá annyira elszánt kíváncsisággal, mintha legalább is kicsinyes titkaiba szeretne belelátni.
- Most ugye csak viccelsz? Semmi közöm a jogi pályához! Olyan távol vagyok tőle, akár Makó Jeruzsálemtől. Figyelj! Segíteni szeretnék! Miért nem próbálkozol mondjuk egy új randival? Miért nem ismerkedsz, hisz még tökre fiatalok vagyunk? Elvégre ebben a világban már majdnem mindenki ezt csinálja, hogy több lábbal álljon az életben!
- Aranyos, és figyelmes vagy, de... - hirtelen gondolkodóba esett. - Érezted már úgy magad, mintha már ezer éve ismernél valakit, és elég alig tíz perces beszélgetés és úgy érzed, hogy te ahhoz az emberhez tartozol? - komoly, megfontolt hangja kicsit meghökkentette legjobb barátnőjét.
- Hülyéskedj! Állandóan ezt érzem valahányszor csak a férjemmel kamatyolok! - önkéntelenül is jóleső kacagásban tört ki, mint aki éppen a leghatásosabb viccét meséli. - Csak nem megismerkedtél valakivel? Ugye igazam van?! Gyorsan mesélj el róla mindent! Elő a farbával! - talán még sokkalta izgatottabb is lett, mint tétova, és kicsit kételkedő barátnője.
- Mondd neked valamit az a szó, hogy magánélet szentsége? - ironikus szeretett volna lenni, csupán csak avégett, hogy barátnője érezze, hogy ő mindig egyfajta céltudatos határozottságot képvisel saját egyéni életével kapcsolatban.
- Ugyan már Brigi! Mióta is ismerjük egymást? Ne akarj nekem éppen most jönni a jogi dumáddal!
- Persze! Bocs! Ne haragudj! Tehát, ha már ennyire őszinték vagyunk a hír igaz! Találkoztam egy különleges valakivel, aki mintha azonnal a lelkembe látott volna. Érted ezt? Mint telepatikus hullámok után érintkeznénk egymással! Amikor bemutatkozásnál óvatosan megszorította a kezemet mintha máris működésbe léptek volna azok a titkos lélektani energiák. Ez számomra nagyon új volt, mert általában csak nagyon nehezen merek magamhoz közel engedni bárkit is...
- Nem is csoda! Te akinek mindig sikerült megtalálnia a problémás, vagy vadbarom seggfej fazonokat!
- Ebben igazad van, de kérdem én: muszáj próbálkozni, és hibáznia az embernek, hogy tanulhasson belőle! Igaz kicsit mindig is hiszékeny, és naiv voltam, mert hagytam, hogy könnyen manipulálhassanak, és ez rendszerint rosszul sült el!
- Na látod csajszi! Már meg is válaszoltad saját magadnak a kérdésedet! - csapta össze maga előtt a tenyerét Anna. - És milyen az ágyban? - hamiskásan mosolygott hozzá.
- Rendben! Elismerem! Szóval... - mély levegőt vett, hogy folytatni tudja. - Leültünk a Kálvin téri fiókkönyvtárba a negyedik emeleti Budapest-gyűjtemény tőszomszédságába, mert ott tényleg kevesen vannak, és annyira megnyugtató volt, ahogy komolyan, megfontoltan egymás szemébe néztünk, érted?
- Jól van! Megértettem! Elöntöttek az érzelmek blabla, satöbbi! Ugorjunk az ágyjelenethez, oké? - igyekezett sürgetni barátnőjét, hátha végre sikeresen kitudja ugrasztani azt a bizonyos nyulat a bokorból.
- Kérlek szépen, ne sürgess! - intette le, mert szüksége volt a higgadtságára. - Na, szóval! Egymást követték a történetek a gyerekkori sérelmektől kezdve egészen a kamasz szerelmeken át, a felnőtt korig, és annyira, hogy is fogalmazzak markáns, karizmatikus volt a hangja, mint a versmondó embereké, amikor komolyak! Aztán, amikor saját élete történetét mesélte és bár látszott, hogy valami miatt nem szívesen bocsátkozik szemkontaktusba csupán csak, ha feltétlen szükséges, és akkor belső késztetést éreztem, hogy kicsit közelebb menjek hozzá, átöleljem, és átadjak neki annyi részvétet, emberséget, és szeretett, amennyit csak bírok!
- Brigikém! Már megbocsáss, de ez haláli unalmas! Mikor jött az első csók? - türelmetlenkedett, persze csak azért, hogy cukkolhassa egy kicsit Brigit.
- Csak haladjunk szépen sorjában! Tehát jóformán legalább 4-5 órát egész biztosan elbeszélgettünk azon a napon egymással, aztán hirtelen mintha bolha csípte volna meg bocsánatot kért, és sietve távozott a könyvtárból. Mintha valaki, vagy valami megzavarta volna... Hidd el, már vagy millió változatban igyekeztem lepörgetni a lelki szemeim előtt, hogy talán én voltam túlságosan is bizalmaskodó, vagy követelőző volt az arckifejezésem! Egyszerűen nem sikeredett megfejtenem a talányt, hogy vajon a pasi hova sietett?
- Nem szeretnélek lelombozni édesem, de mi van akkor, ha a pasidnak már van felesége, és gyerekei is?
- Én ezt képtelen lennék elfogadni! Annyira... hogy is mondjam csak... hihetetlenül szívhez szóló, és mély érzelmeket volt képes megmozgatni bennem!
- Brigikém! Hahó! Szállj le a föld nevű bolygóra kérlek csak pár percre! Biztos, hogy te is láttad már a Mentalista sorozatot, ami gyakorlatilag egyetlen hatásvadászbőrbe csomagolt pszichológiai manipuláció, és ahol a valódi bűnösök szinte sosem ússzák meg a dolgokat! Mi van akkor, ha csak egy nagyon profi szélhámost sikerült fogni magadnak, aki mestere a meggyőzésnek, és az olyan naiv, és gyanútlan hölgyek megtévesztésének, mint amilyen mondjuk te vagy?!
- Figyelj! Tudom, hogy azt hiszed, hogy az érzelmek, és a kölcsönös szimpátia totálisan elvették a maradék józan eszemet, de azért nm vagyok annyira balfék, és ostoba, hogy ne tudjam összerakni az összefüggéseket!
- Igazán?! Akkor hallgatlak! Mi történt az első randi után? Ki hova ment?
- Képzeld csak rámírt az interneten és elhívott kávézni! Annyira udvarias volt a modora, hogy azt mondtam magamban miért ne? Elvégre mi rossz történhet egy nyilvános helyen, ráadásul fényes nappal?
- Brigi! Ez is dögletesen unalmasan hangzik! Légy szi, pörögj kicsit fel, ha azt akarod, hogy végighallgassalak!
- Jól van! Nyugi van! Tehát! Újra beültünk egy másik helyre! Ezúttal egy Starbucks-büfé jött, és kicsit kisfiús, remegő hangon gyakorlatilag szerelmet vallott, és elmondta, hogy nagyon sokat jelentett neki az első találkozás velem, és azóta képtelen kiverni a fejéből. De mondom a lényeget. Amint megszorítottuk egymás kezét és mélyen a másik szemében néztünk, mintha a múlt, jelen összekapcsolódott volna valami titkos, pontosan körülhatérolható lélektani egységgé, amire véleményem szerint csak igen-igen kevés ember képes!
Végül én voltam az, aki a magam százhatvannégy centijével kicsit pipiskedve fölhajoltam az álláig és igyekeztem megcsókolni.
- És, milyen volt?
- Hát, még akkor is, ha kicsit idétlenül, és gyerekesen csináltuk szerintem még nem jöttem ki annyira a gyakorlatból! - felelte büszkeséggel hangjában.
- És még mi történt? - érdeklődött egyre kíváncsibban.
- Látom, azért te is egyre pletykásabb lettél a gimi óta! - jegyezte meg ironizálva. - Tehát! Azt éreztem, hogy kialakult kettőnk között valami bensőséges kapcsolat, ami igaz ugyan, hogy kissé képlkeny volt a kezdeti időkben, de szerintem mi annyira egy hullámhosszon voltunk képesek rezegni, hogy egy idő után már a kezdeti nehézségek sem jelentettek számottevő akadályokat.
- Ez nekem egy kicsit gyanús! Ti. tökéletes párkapcsolat nem létezik! Legfeljebb csak törekedni lehet rá! A pasid hogy reagálta le a dolgokat?
- Hát, azt gondolom, hogy van egy nagyon meggyőkeresedett, masszív privát szférája, ahova szerintem senkit nem hajlandó beengedni, de említést tett az exmennyasszonyáról, aki luxuséletre vágyott, és mivel egy szerény tanári fizetésből nem sok mindenre futja azonnal szakított vele. Ez szerintem évekig megviselhette.
- Te most hülyéskedj, vagy csak nem nézed a híradót! Az efféle alakokkal kurvára vigyázni kell, mert sosem tudhatjuk, hogy mi jár éppen a fejében! Én a helyedben máris beszereznék egy viperát, sokkolót 240 volttal, néhány boxert, és vagy ezer évre elegendő paprikasrayt!
- Állítsd le magad! Semmi ilyesmiről nincs szó! Van egy pszichológus ismerősöm is, akinek meséltem a pasi életéről, és azt mondta, hogy rendszerint azok, akik gyerekkorukban traumatizált fizikai-lelki attrocitásokat tűrnek el, vagy élnek át azok hihetetlenül sebezhetően reagálnak olyan látszólag jelentéktelen, és bagatell dolgokra, melyeket az átlagos ember figyelmen kívül hagy, hiszen természtesnek vesz!
- Én azt mondom, hogyha te továbbra is randizgatni szeretnél a pasiddal, akkor az a minimum, hogy elkísérlek, vagy kerítek melléd egy huszonnégy órás testőr-fickót dagadó izmokkal! - kortyolt újfent nagyot az italába.
- Figyelj! Tanultam önvédelmet, és bármelyik vadbarom idiótával kiállok! Mégis mély rokonszenvet érzek a férfi iránt! Nem tudom elmagyarázni neked, de van benne valami, ami azonnal megfogja az embert...
- Azt szeretném én látni! Egyszer igazán elhozhatnád és bemutathatnád! Ki tudja?
- Igen! Erre már én is gondoltam, de szerintem még nagyon friss a kapcsolatunk, és nem szeretnék elrontani, vagy elkapkodni mindent.
- Nézd! Megértem! Váratlanul megint találtál magadnak egy baleket, és halálosan szerelmes lettél. Úgy érzed, hogy szeretnéd őt megmenteni, és támogatni, de kérlek szépen, mint jó barátnőd mondom ne hagyd, hogy manipuláljanak, és kihasználjanak, mert akkor megint csalódni fogsz, és megint összetörik a szíved, és akkor megint beülünk majd valahova, hogy elsírd nekem az összes felgyülemlett bánatod!
- Sosem szoktam síránkozni, panaszkodni pedig legkevésbé, ha tudni akarod! - kicsit mérges volt barátnőjére az elejtett, erős célzásnak szánt megjegyzése miatt, de tudta, hogy félti, és hogy aggódik érte.
- Jól van! Akkor miben is maradjunk? Mikor talizunk legközelebb?
- Hú! Jó kérdés! A következő hónapom totálisan be lesz táblázva, és gondolom neked is van vagy ezerféle más dolgod!
- Na, látod! Pontosan erről beszéltem! Te mondod, hogy milyen kurvára elfoglalt csaj vagy, és akkor még randizni is akarsz azzal a pasival!
- Igazad van! A jóbarátokra mindig muszáj időt szakítani! Akkor talizzunk mondjuk máshoz három-négy hétre! Addig biztos vagyok benne, hogy minden rendeződik, és kiderül!
- Mit szólnál a májushoz? És ha teheted mindenképp hozd el a pasid!
- Feltétlenül megpróbálom! Üdvözlöm a fantasztikus srácaidat, és a párodat is!
- Tudod, hogy egyetlen telefonhívás, és máris repülök hozzád!
- Nagyon köszönöm, hogy őszinte-igaz barátom maradtál!
Mindketten megölelték egymást, aztán mindenki ment a maga dolgára.