A SZÉLHÁMOSNŐ


Megvan már jó pár éve, mikor – annak idején -, nyári vakációzás közben Ferihegy kettes termináljában megfigyelhettem őt: a szélhámost munka közben.
A kissé túlzsúfolt emberforgatagban az enyhén zümmögőhangú légkondicionáló olyan barátságosan fogadott, mintha csak régi kedves ismerősök lennénk. Ők ketten, az egzotikus formákkal megáldott, vadítóan szexis hölgyemény, és egy kissé túlsúlyos, jelentéktelen, totyogó emberke a belső fogadórészben álltak, és – úgy tűnt-, látszólag mintha képtelenek lennének egymás nélkül élni. Mint két friss házas, vagy éppen vágyakozó, romantikus hősszerelmes a roppant csinos és extravagáns hölgy úgy dörgölődzött, és simult flörtölve csábítón a – látszólag -, totálisan gyanútlan pingvin külsejű emberkéhez, mintha ő lenne a világ legjóképűbb Adonisza. Azonnal checkoltatták poggyászaikat, majd miután átestek a kissé kellemetlen reptéri rutin biztonsági ellenőrzésen máris helyet foglaltak a Dutyi FREE-re elkeresztelt vámmentes várakozóban.
Amikor majdnem közvetlenül előttünk haladtak el szinte nem volt egyetlen férfi szempár sem, mely nyálcsorgatón ne vágyakozott volna a hölgyemény meglehetősen formásra, csábosra sikeredett idomai után. A nő feketeszínű barnás haját kontyba fogva viselte, mintha éppen most készülne rá, hogy a fürtje közé tűzze az értékes gyémántgyöngyöket, míg ruhája nyárias, szoknyás ruha volt, mely szinte megmutatta a nőies részleteket is, de csak óvatosan, és egyáltalán nem tolakodóan. A nő a húszas éveiben járhatott, de kislányos arcával nehéz lett volna pontosan megmondani az életkorát. Különben is a hölgyeknél ez nem szokás!
A férfi ellentétben állt mindennel. Zömök volt, és túlsúlyosan testes. Mintha egy sikertelen fogyókúra folytán azt a zsíros masszát, mely teste nyolcvanöt százalékát alkotta másként már el sem lehetne tűntetni, vagy megszabadulni fölöslegessé lett pluszkilóitól. Szerényen alázatos volt. Mintha mindig bocsánatot, vagy elnézést kellene kérnie folyton olyasmiért, amit igazából el sem követett.
A nő talán spanyol lehetett a beszédjükből ítélve, bár ha hozzávesszük, hogy jóformán egész Dél-Amerikában spanyolul beszélnek, akkor ez mégsem annyira elhanyagolható tény.
Már jócskán megakadt a szemem a fiatal hölgyön, aki korom beli lehetett, és mintha egyik szemével folyamatosan kacsintani szeretet volna, mert az ember óhatatlanul is olyan érzése volt, mintha szabályosan vele akarna flörtölni. Szinte zsigerileg megéreztem, hogy ez a fiatal nő nem az, aminek mutatja magát. Különben miért akaszkodna egy pingvin külsejű, átlagos, és nagyon kövér emberhez, ha csak nem akar tőle valamit.
A női csábítás bizony-bizony nagyon sok mindentől függ. Az első és legfontosabb, hogy a kiszemelt személynek mindig határozottan, és vágyakozó romantikával  két szeme közé kell nézni, hiszen ez adja meg azt az alaphangulatot, melyben a szerelem aprócska csírái szépen kifejlődhetnek. Szükséges továbbá elnyerni a feltétlen, vakhűséges bizalmat is, és ennek legjobb módja – lévén az illető emberünk túlsúlyos, tehát sohasem lehetett elegendő önbizalma. Nem szabad egyetlen kis szusszanást, vagy aprócska pihenést megengedni, különben minden elveszhet. Nem szabad, hogy az adott férfi folyamatosan csak a szépen kifejlett, közepes nagyságú déligyümölcsökre emlékeztető melleket bámulja, mert az már régen rossz, ha valamit csupán csak a test kémiája vonz egy párkapcsolatban.
Ezt követi a kezek párbeszéde. Csak semmi szorongatás, vagy éppen felesleges tapizás! Az nem illendő! A hölgy kinyújtja kacsóit a férfi felé, vélhetőleg elvárván az udvarias kézcsókot a bárdolatlan kézszorítás helyett, és ha a férfi szerencsés a hölgy pár másodpercig akár még meg is engedheti, hogy a kéz kéz egymásba fonódva pihenhessen legalább egy szusszanásnyit. Különben is itt már nem a kispályás szerelemről van szó, hanem nagyobbról, sokkalta jövedelmezőbb feladatról.
De egyelőre a szerelem szilárdnak tűnő, látszat tündérországában kell kényelmesen lavírozni; a szűrös, gusztustalan férfifülekbe sugdosni, és hagyni, ha a férfinak van hozzá kedve, vagy mersze, akkor akár még a nő karcsú, sportos combjait is egészen nyugodtan átfoghatja. És megéreztetni, hogy ebben a kapcsolatba is a hímdominancia elve az érvényes, tehát a férfi irányít minden esetben, hadd érezze saját, önző, - ám kiszolgáltatott hatalmát. És emellett fontossá válik az intelligencia, és a jó humorérzék. Hiszen a kutyát sem érdekelné egy velejéig unalmas, vagy egoista majom, aki vagy három és fél órát szépítkezik a fürdőszobába csak azért, hogy a kellően jól sikeredett randi után egyszerűen lefektesse a nőt, akit kiszemelt könnyű prédaként magának.
A csók művészetének pedig szigorú fokozatai vannak. A kézcsókokat már említettük. Folytatódik a szerelmes szavak, és a vers idézetek – remélhetőleg -, pontos, precíz fülekbe suttogásával. De most már azért nem árt vigyázni vele, hogy a tisztes távolság még mindig meglegyen mielőtt a futó, röpke csók megtörténik.
Egy – lehetőségekhez mérten -, szellős, szabad, kevésbé látogatott, titkos helyen szabad először megcsókolni a nőt. Igen ám, de aki egész életében súlyos önbizalomhiánnyal küszködött annak nem árt, ha egy tapasztaltabb hölgy mindenképp a segítségére van. Ilyen esetekben kedvesen becézgetni, babusgatni illik a naiv, gyerekes férfit, és egy óvatlan percben gyöngéd anyai csókkal célszerű indítani, ha érezze a nagyra nőtt gyerek, hogy biztonságban lehet, és nem kell tartania semmitől. Ugyanakkor nagyon fontos, hogy minden csók legyen különálló, és egyedi. A nő erőtlennek látszó tiltakozása – ebben az esetben, ha szélhámosról beszélünk -, a terv igen-igen fontos részlete, ezt követi előbb a tetetett, mesterkélt megbántódás a hölgy részéről, majd a nyilvános veszekedés. De nagyon óvatosan, és nagyon körültekintően kell ezt az egészet végigcsinálni, mert nem az a cél, hogy a kiszemelt férfit teljesen elidegenítsük, vagy lekoptassuk. A nő egyre-másra valósággal ontja magából a szaftos-pikáns megjegyzéseket, becsmérlő kifejezéseket, hogy az illető férfi mennyire egy szemétláda volt vele stb. A sértettség egyenes következménye az értetlenségből származó megbántottság, és harag, persze megint csak attól függően, hogy az ember férfinak milyen is a lelki habitusa. Nyugodtan megengedhető pár darab enyhén sértő szó is, persze a kisfiús lelkialkatú férfiakkal azért óvatosabban, mint mondjuk a bunkó vadbarmokkal.
Az okos férfi erről máris feleszmél, és átlát a szitán: „Ó! Drágám mit tettem! Kérlek bocsáss meg nekem!” – és zokszó nélkül a földre is veti magát.
Buzgón vezekelni fog, és akár még menten le is térdel, ami – valljuk csak meg -, rendkívül romantikus és szívet megható.
A szélhámos hölgyemény szabadon hagyta, hogy pufók, pingvines külsejű embere letérdeljen előtte, és megkérje a kezét, amit ő tetetett, profi színészi alakítással fogadott, és sikeresen, apró könnyek között meg is hatódott, persze a látszat boldogságtól. Előbb alázatossá lett, majd egyenesen szófogadó, kezes, akár egy elvesztett kis bárányka. Majd kicsivel később bocsánatot is kért. Az elviselhetetlen klimatikus éghajlatok kezdte minden érzelméért okolni. Persze nem győzte össze-vissza csókolgatni hős lovagját.
És a pingvin emberke irult-pirult, és valósággal olvadóvá vált, hogy egy ennyire különleges, kivételes, fülig szerelmes nő lehet mellette. És – ahogy lenni szokott -, könnyedén besétált a női szeszély csapdáiba, és meg is adta magát. Utána következett a fő támadás. A szélhámos hölgy kissé pityergő, megtört, fátyolos hangra váltott, és előbb mentegetőzni kezdett – persze zseniálisan profi színészkedéssel -, hogy sajnos pénzre van szüksége, mert személyes problémái akadtak, és ha a hős lovagja eléggé szereti őt, akkor anyagilag is hajlandó támogatni.
A férfi őszintén megsajnálta a hölgyet, és miután már legalább tizenötéve volt tartósan munkanélküli, aki nem talált állást magának, ezért kissé bajosan tudta volna kielégíteni a hölgy anyagi szeszélyét. A nő pityergős, kétségbeesett arccal egyre csak hallgatta a férfit. Mást még nem tett. Konokul, és sértett alázattal csak hallgatott.
Mit lehet erre felelni?!
Annyi biztos – erőltetni sohasem szabad egy kialakulófélben lévő üzletet.
A női szélhámos a sziporkázó játszadozást választotta. Tréfát, vicceket egymásra halmozott, és torka szakadtából hahotázni kezdett. Ó, hát tényleg azt hitte imádni való párja, hogy sok pénzre van szüksége? Így is nyélbe fogja ütni, amit eltervezett, de alkalom szüli a tervet.
Vesznek egy hangulatos kis nyaralót. Talán Toszkánában, vagy Madeirán. Szépen felújítják, berendezik. A gyerekek pedig homokvárat építenek a homokban, és mindenki boldog lesz, és kiegyensúlyozott, talán még a fölösleges stresszt és túlórázások baljóslatú emlékeit is sikerül kiiktatni közös életükből.
Az idő további része azzal telt el, hogy a pingvin külsejű férfi folyamatosan faggatni kezdte a nőt: mennyi volna a tartozása? Adóssága? Miért kellett ennyire kellemetlen helyzet elé állítania őt?
A nő pedig – eljátszotta hűségesen szerepét -, babusgatta, dédelgette a kétségbeesés határán tétován veszteglő párját, hogy meglássa nem lesz semmi baj, legfeljebb majd másoktól kér segítséget! Úgy is kiterjedt ismeretségekkel, és jó nevű barátokkal rendelkezik. Egy kis kölcsönbe még senki sem pusztult bele.
– Figyelj csak! Őszintén szeretném segíteni! Van egy kis spórolt pénzem, de már hónapok óta nem kapok munkanélküli segélyt! Ha így megfelel akkor odaadom egybe az összeget? – a gyereklelkű férfi ajánlatot tesz, mert olyannyira szereti álmai nőét, hogy kész érte a csillagokat is azonnal lehozni.
– Komolyan beszélsz drágám? – Nem lehet tudni, hogy a szélhámos hölgy ténylegesen, és őszintén meglepődik, vagy ez is ördögi jellemének már előre begyakorolt, szerves része. – Annyira szeretlek!
– Édesem! Te vagy nekem a legfontosabb kincs ezen a világon! – vall töredelmesen szint előtte, és kicsit gyerekesen meg is hatódik.
A nő gondolkodóba esik. „Hát akkor most mihez is kezdjen? Itt van ugyebár egy nagy óriáscsecsemő, aki már régen betöltötte a harmincat, de úgy tűnik még mindig képtelen anyucikája kezét elereszteni, mert együtt élnek! Mit is csináljon vele? Azonnal vegye el a pénzét, és később szálljon fel a repülőgépre, vagy most rögtön kikönyörgi a pénzt, és szakít vele?!” – Ekkor váratlan dolog történik. A tömzsi, kövér kis emberke óvatosan benyúl rövidujjú inge felső zsebébe és előhúz egy sötétkék színű, tenyérben elférő kis dobozkát.
A hölgy remegő kézzel meri csak megfogni, mert már jó előre sejti, hogy mi lesz benne. Óvatosan nyitja fel a dobozka fedelét, és mikor megpillantja az egyszerű, karikagyűrűt most valóságosan is könnyes lesz a tekintete, és őszintén elmosolyodik. Letérdel a kisember mellé magához szorítja szorosan, és töredelmesen bevall neki mindent. Hogy szélhámos, és mióta az eszét tudja ebből él, és hogy őt kivételesen nagyon megszerette, és ha valóban úgy gondolja akkor elfogadja a lánykérést.
A kisember lelkében most valóságos orkán erejű, érzelmi hurrikánok dúlnak. Egy fantasztikus, különlegesnek mondott nő hazudott neki, hiszen valójában az átverés, csalás a munkájához tartozik, de annyira vágyott már arra, hogy szeressék, és hogy szeretve legyen, hogy most megcsókolja a hölgyet; kicsit gyerekesen, idétlenül, mégis valóságosan. Ki tudhatja? Lehet, hogy egy szélhámosnak is járhat egy második lehetőség!