ELSŐ RÉSZ 

(Egy Budapesti toronyház épület legfelső tetején ücsörög előbb Marcell, majd jönnek sorrendben a többiek is; a hely leginkább egy nyomott és sivár gyárnegyedre hasonlít a levegőből, ahonnét fantasztikus kilátással rálátni az egész fővárosra. A cselekmény éjszaka játszódik, ezért hangulatvilágítások, neonfények teszik homályossá, titokzatosabbá, kissé kísérteties lidércességűre a légkört, és előbb-utóbb mindenkin úrrá lesz a tartós elbizonytalanodás érzése!)     

MARCELL (negyven év körüli üzletember, és tévés sztárszemélyiség; egymaga ücsörög és lóbázza a lábait a tetőn, és azon töpreng ugorjon-e?)

Tulajdonképpen egy nagy rakás, önző, és gyáva idióta vagy! Igen ezt vedd csak egészen nyugodtan készpénznek! Miért nem ugrasz már, te beképzelt farok? Te szánalmas nagy pöcs?! (önmagát próbálja ingerelni, biztatni)

Logikus és átgondolt döntés volt igaz?! Magamnak már nyugodtan bevallhatom, hisz nem több, mint húszemeletnyi magasság az egyedüli döntőbíró az én ítéletemben! Odajött a kis gusztusosan csinoska titkárnő, és azt a feszes, kis popsiját egyenesen az oldalamnak támasztotta! Hát a magam helyében én is azonnal beiktattam volna a nem elhanyagolható férfias ösztöneimet! Egyéb gerjedelmeimről már úgy szólván nem is beszélve! És az még persze véletlenül sem jutott el a híg agyú eszedbe, hogy mit szól majd hozzá a feleséged és a lányod? Ennyi erővel készíthettem volna egy szépen felívelő grafikont, vagy számadó listát az egész nyamvadt, kis életemről! Mi az amit máshogyan kellett volna cselekednek, és tennem?! (kicsit feláll, járkálni kezd, hogy kinyújtóztathassa elzsibbadt végtagjait; fel-alá járkál közben, mint egy holdkóros önmagának magyaráz)

Gondoljuk csak át a teendőket! Mik lehetnek az érvek? Több pénz? Magasabb életszínvonal? A kislányom végre olyan egyetemet választhatna amilyet csak szeret, és ebben nem korlátozhatná senki, legkevésbé az az átkozott pénz! Tenger és napsütés! Persze szigorúan imádottan tüneményes, és persze kissé kevés eszű feleségem mellett, akit eszméletlenül ultradögös bikinire vetkőztetek nem csak képzeletemben, és aki ódaadó adakozással elnyúl kecses nőiességgel a hófehér homokban, miközben bombázó, bronztestét a tenger nyugodt, hűvös hullámai csiklandozzák, és ő csicsergőn felkacag…

Aztán mik lehetnek az ellenérvek? Szülők? ismerősök, és barátok? Talán nem is voltak igazi barátok? Elvégre, ha az ember valamivel szorultabb helyzetbe keveredik, mint most jelképes keretek között jómagam is, akkor csak természetes tett volna, ha kihúznánk egymást a kölcsönös slamasztikából! Vagy ez túlzásba vitt romantikus illúzió?! És mi történne imádott kamasz, lázadó lányommal? Biztosan fontosabb, világmegváltó bajok is jobban foglalkoztatják mint az, hogy valahol, és valamikor az örege már éppen azon van, hogy készül, csak nincs elég mersze hozzá!

(megjelenik Marika a színen, és mint aki teljesen öntudatlan állapotban van, és talán önmagával szemben is tehetetlen áttotyog a színen, és helyet foglal Marcell mellett. Látszik rajta a hiábavalóság katarzisa, hogy már minden el van rontva, és látszólag már semmit sem lehet helyrehozni)

MARIKA (harminc egy nehány éves, főállású édesanya, aki már mindennel torkig van, és örökkön elégedetlen, mégse bosszús, mert mindent magába fojt) Miért is mondtam neki, hogy inkább szilveszterezni megyek, és nem egy randira? Miért? Egy fiatal, dögöske anyukának éppúgy joga van hozzá, hogy jól érezhesse magát, és néhanapján kicsapjon a hámból, mint egy tizenéves suhancképűnek, nem?! Teljesen be voltam sózva, hogy már olyan régóta egyetlen férfi sem lehetett az életemben csak Tomi a kicsi fiam! Igenis mindenáron vágytam volna a kényeztető babusgatásra, mikor én lehetek csak egyetlen átkozott napra a középpontja! Amikor megmondtam a szomszédomnak annak az átkozott, kotnyeles öregasszonynak, hogy hová megyek éjnek évadán csak bazsajgott szánalmas, műprotézises, gusztustalanul nyáladzó fogsorával, és azt mondta: ,,érezzem magamat csak nagyon jól! Megérdemlem!” Persze idióta voltam már akkor is, hiszen hónapokkal ezelőtt már kiderült a dolog és régóta beszélgettünk róla! Amit én találtam ki, és a meggyőzés annyira sikerült, hogy én is elhitettem magammal, hogy fontos találkára kell haladéktalanul mennem! De kínzott a lelkiismeret-furdalás, mert ahogyan ténylegesen közeledett a szilveszteri hacacáré önző hazugságomat egyre nagyobb, és nagyobb méretekben volt ildomos felnagyítanom, és már nem is találhattam megfelelő kibúvókat, ha esetleg meggondoltam volna magamat, vagy ne adj’ isten szabályosan ki akarok szállni! Ahogy közeledett a napja mindig újabb, és újabb merő ötletek, és meghökkentő, már-már kreatív képzeletemről tanúskodó képek villantak és kerültek előtérbe az adott év legjobb bulijának tartogatott banzájjal kapcsolatban!

És most mégis itt kell, hogy tartsak: Egy gyönyörű, fiatal nő eldobja magától az életet, ahelyett, hogy foggal-körömmel kapaszkodna bele! Na gyerünk! Rajta! Csak akarni kell! (önmagát próbálja bátorítani, több-kevesebb sikerrel) Persze már mindent megbántam, és ha vissza lehetne a dolgokat csinálni olyanra mikor még nem történtek meg, talán nem követnék el ekkora ostobaságot, amire éppen ebben a percben jelenleg készülődök! Utólag persze, hogy szégyenlem magamat! (kicsit közelebb merészkedik az üzletemberhez; nem feltűnően, Marcell nem is sejt semmit)

(Megjelenik Angelika; gyönyörű, egzotikus, tizennyolc éves lány; valósággal utálja a cigarettát, most mégis rágyújt, mint egy utolsó, jelképes slukkra a halál előtt; tétován, és félszegen odavánszorog a másik kettőhöz, akik csöndesen mintha maguk közé fogadnák)

ANGELIKA Egy jól kezdődött buliban voltam, ami végül kurva szar lett, mert egy csomó begyepesedett agyú, vén faszi szabályosan már arra készült, hogy megtöcsköl engem! Valaki azt mondta, hogy imádott Ádámom is ott lesz; az én csúcs szuper hapsim, akivel már annyira jó volt a szeretkezés és az élet, hogy sokáig azt sem akartam elhinni, hogy egyáltalán megérdemlem-e őt, mint igazi férfit! Aztán valamit mindketten rosszul csinál mert képes volt hisztis csajnak hívni, és amikor rendszeresen felcsörgettem a telóján azt mondta rám, hogy zaklatom! Különben sem hiszem, hogy mániákus vagy notórius zaklató lettem volna! Mindössze csupán arról volt szó, hogy érezni akartam a nap minden percében azt a fajta jó szagú, ellenállhatatlan, férfias energiát, mely mindig jellemezte és körbe vette hamisíthatatlanul! Különben is zaklatásról csak abban az esetben lehetne beszélni, mikor a másikat nem vonod kérdőre amiért ennyire szemétül szakított veled, úgy hogy nem is ültetek le, vagy beszéltétek meg a dolgaitokat! Persze engem sem ejtettek ám a fejem tetejére! Azt azért már nem! Rögtön átláttam az egész helyzetet, és azt, hogy Ádámka nincs ott a bulin! Önmagamat már sokszor sajnáltam, de most először tört rám az a kurva szar érzés, hogy jó volna, ha valaki rendbe tenné az érzéseimet, mert sokszor én sem igazán tudtam, hogy mit is gondoljak a kettőnk kapcsolatáról! Szerintem csak azért pattanhatott meg, mert kiakasztotta, ha más valakiért felelősséget kellett volna vállalnia a jó esti szeretkezések mellett! Arról lehet szó egészen egyszerűen, hogy megijedt a rohadék! (önsajnálat lesz úrrá rajta)

(Most lép be a színre Iván; fekete, szaggatott, retró stílusú bőr zsekit visel, és hosszú haja kivételesen lófarokba van fogva; mint egy igazi rocker úgy néz ki, és a zene számára a legfontosabb)                                 

IVÁN A legtöbb ember csak annyit fog fel az öngyilkosságból, hogy a külvilág hajlamos őket merő egyszerűségből Semmirekellőeknek, vagy egyszerűen csak Gyáváknak tekinteni, mert megfutamodtak az élet leckéztető kihívásai elől! Úgy tűnik az, ha meg akarunk halni része annak, hogy tovább éljünk-e?

(mélyenszántó elgondolkozik, mintha valami nagyon fontos, és bölcs gondolatot mondott volna ki; kicsit közelebb megy a másik három ücsörgő alakhoz; alakja kaphat egy kis megvilágítást, de csupán csak sejtelmesen, hogy ne bántsa a szemet)

Először úgy terveztem el, hogy egy jobb regénnyel, vagy verssel a kezemben ugrok egyet, aztán, ha nem loccsan szét az agyvelőm az aszfalton talán a mentőknek még el is mesélhetem kissé sekélyes, és zaklatott történetét! Talán halálom ezzel is szolgáltat valami olcsó, megmagyarázható, misztikus fényt, mely mindenképpen hatással lesz az engemet követők felé is, és akkor már megérte – akkor jelentős ez a fajta kierőszakolt győzelem -, ha kivételesen még olvasók is akadnak az öngyilkosok között, így el is olvashatják egy kis is erőt vett bátorsággal, az éppen esedékes regényt, vagy verset, amit magukkal hoztak! Minden estre, aki egy szaros kis Panni robogóval furikázik föl-le egész álló nap éhbérért, hogy a gazdag, köcsög seggfejeknek vihesse a pizzát, azt szerintem egy szánalmas lúzer, vagy nincs ki a négy kereke sem! Valószínűleg én voltam az egyetlen aki nem végezhette el az egyetemet, mert mire belefogtam volna el is fogyott az összes megtakarított pénzem! A lényeg az, - és ezt mindenki jó, ha feljegyzi magának, mint afféle igen-igen primitív, és szánalmas jó tanácsot: Lúzerek többféleképpen lehetünk az életben, de igazi vesztesek csak úgy, ha önmagunkba vetett bizalmat is már feladtuk! Azt is mondhatnám, hogy azért lettem egy egyszerű csavargóként nyomorgó pizzafutár, mert az én nemzedékem a hidegháború utolsó korszakában nőtt fel, és már javában honolt a tartós fogyasztási cikkű béke, amikor elhatározták a ,,nagyobbak” hogy az inflációt, és az elértéktelenedést munkaerő elbocsátásokkal kellene rendbe hozni, amitől vélhetően előbb stagnálna, majd egy csapásra javulna is az adott gazdasági piaci szerkezet! A XXI. századi ember egyik mérföldköves fája, hogy ötperces hírnevekért kuncsorog, és az a rögeszméje, de tényleg, hogy neki igenis muszáj lennie valakivé, hogy kihasználja, és előnyére fordíthassa az olcsó sikerű hírnevet! Volt aztán egy istenverte bandám, akikkel készítettünk két kurva jó albumot, meg szétzenéltük az agyunkat is, de egyik menőbb producer se merte a pofánkba mondani, hogy: ,,Gyerekek eléggé tehetségesek vagytok!” Csak lökették a rizsaszöveget a dolgok megváltozásáról, amiből viszont még kártyavárat sem lehet építeni! Szerintem azért akartam megfosztani magam a további élvezetétől, mert az a fajta élet, amit eddig éltem igazából egyáltalán nem is ismerte azt az érzékeny személyiséget aki igazából vagyok!

Néha úgy érzem magam, mintha egy rohadt sötét alagútban egymagam gyalogolnék, és nem nekem tartogatnák a megváltó Fényt, aki kiszakítana a sötétség fogságából! (már a közönséghez beszélve) Amikor aztán a bandánk önmagát önkéntes feloszlatásra ítélte én is kicsit megsemmisültem, és úgy akartam repülni a tetőről mint egy bátor Superman, aki kriptonit-sebeket szenvedett! Ha az emberek csak egy kurva szikrányit is odafigyelnének a másikra, akkor pontosan megérthetnék, hogy az érzékeny embereknek kurva nehéz boldogulniuk ebben az elcseszett világban! (ahogy végignézi a három ő alakot, mintha felismerne valamit, amit eddig elfelejtett) Jól gondoltam! Miért is nem választottam egy másik elcseszett napot, amikor kivételesen talán még a tető is valamivel szabadabb! Persze önmagamnak is hazudok, amikor azt mondom, hogy egy toronyházba kértek tőlem pizzarendelést, és még el is várták, hogy egyenesen én szervírozzam a kajájukat! Elvégre a halál előtt minden agyzsongító energiára szüksége van az embernek! Vagy nem?!

(A három alak hirtelen észreveszi a pizzafutárt, aki egy helyben toporog, és látszólag nem is igazán érti, és tudja, hogy hova tehetné a pizzákat; Angelika az aki kedvesen odabaktat hozzá és elveszi tőle, majd lerakja a többiek elé, mire azok jóízűen falatozásba merülnek; a pizzafutár csak áll, és nem hogy mi történik, mire benyögi, hogy mennyibe került a pizza és a velejáró kiszállítás)

IVÁN Bocsika, nem akarok én senkit se zavarni, de tanácsos lenne előbb kifizetni a pizzát, és csak utána fölzabálni!

(A másik három kíváncsian érdeklődve ránéz; majd tanácstalanul előbb összenéznek, majd továbbra is nyugodtan folytatják a falatozást)

ANGELIKA Jól van már! Nyugi kis haver! Értettük! (benyúl a kis ruhácskája melltartójába, és készülne kivenni a pénzt; a pizzafutár meggondolja magát, mert leinti)

IVÁN Okés! Kisanyám! Erre semmi szükség! A cég vendégei voltak!

MINDHÁRMAN Igazán köszönjük!

MARIKA De hát miért ácsorog ott fiatalember, mint egy faszent! Inkább jöjjön csak bátran ide közénk, és essen neki! (biztatja, kedvesen helyet mutat neki; Iván kicsit közelebb merészkedik)

ANGELIKA ,,Ahhoz, hogy törvényen kívül élj, becsületesnek kell lenned!” Van eben valami hátborzongató! Nem igaz?! (feltekint Ivánra, mikor az közelebb merészkedik)

IVÁN Mindenkinek szüksége lenne egy eszmébe, vagy gondolatba, amibe megkapaszkodhat, hogy érezze, hogy valahol még számítanak rá, és szükség van a képességeire!

MARCELL (közbeszól, de nem szándékosan) Már megbocsásson kedves uram, de akkor Ön mi a fityfenét keres ide fenn?!

MARIKA Látja drágám ez egy nagyon lényegre tapintó, világos kérdés! (kíváncsi érdeklődéssel mintha vizsgálgatná Iván bőrszerelését)

IVÁN Hé, hé! Nyugi van mindenkinek! Talán csak azért jöttem fel ide egy kicsit, hogy levegőzhessek! Miért? Talán tiltja az a habókos törvény, ha az ember egy kis friss szippantásra vágyik?!

(Mindenki bólint, majd csendben tovább falatozzák a megkezdett pizzaszeleteiket) 

ANGELIKA Tudjátok ez az egész nem is lenne annyira szörnyű… (kicsit elgondolkozik) ha az akkori kurva jóképű pasim nem ejt pofára egy másik picsa miatt!

MARIKA No, de drágám! Így nem szabad ám beszélni! Micsoda stílus ez?! Hát kik voltak a magácska szülei, ha még a viselkedéssel is gondjai vannak? (kedvesen kérdőre vonja)

ANGELIKA (majszolva, kissé ragacsos ábrázattal odafordul hozzá) Még maga akar engem jó modorra oktatni??? Mi?! A kíváncsiság kedvévért maga mit keres itt? Egy ilyen stramm középkorú asszonynak a családja mellett volna a helye! Akkor már miért nem őket pesztrálja, és megy innen szépen haza?!

MARIKA (elcsuklik a hangja, fátyolos, önmarcangoló lesz) Van egy fiam! Nagyon beteg! Szerintem azt se tudja, hogy számára én ki vagyok! Imádom őt, és ő az én egyetlen kincsem! De nem bírom nézni, hogy másra vagyunk utalva ebben az igaztalan életben! (lelkiismeret-furdalással)

MARCELL Kérem, kérem! Hölgyeim! (csitítgatja őket) Semmi értelmét sem látom, hogy két ennyire erős, és karizmatikus nő éjnek évadán egymásnak essen, és jelképesen átvágják egymás torkát! Nyugodjanak meg egy pár percre, aztán majd közösen eldöntjük, hogy hogyan tovább!

ANGELIKA Á! Csak nem Dr. Freud babérjaira tör az Úr? Nem is tudtam, hogy elvégezte az alkalmazott pszichológiai tudományokat! Az újdonság erejével hatott.

MARCELL (megértőbben, kedveskedve) No, de hát ifjú hölgyem! Ne legyen ennyire szigorú önmagához, és ellenséges mindenki mással szemben! Gondoljon úgy erre a tetőre, mintha a magasság és a kitaszított távolság adott volna számunkra egy második lehetőséget, hogy valamivel kicsit jobban átgondolhassuk az adott kacifántosra sikeredett helyzetünket! Hiszen gondoljunk csak bele! Itt ugyebár önmagunk között lehetünk nyíltan és őszintén, tehát bármikor – ha úgy tetszik -, véget vethetünk az életünknek ráadásul szabad akaratunkból, és ebben senki sem akadályoz meg bennünket!

ANGELIKA Talán már akkor törvényen kívüliek lettünk, mikor feltámolyogtunk ide, hogy leszámoljunk az életünkkel!

MARIKA Drágám! Ezt a lehető leghatározottabban visszautasítom! Én például csak egy átlagos szilveszterhez közeli mulatozásra indultam volna és most tessék itt ücsörgök, és az életemről elmélkedem három másikkal! (finom iróniával)

MARCELL Amikor még a tévében dolgoztam, és én lehettem annak az idióta beszélgetős műsornak a producere, tudják, amikor harminc percet azzal tölt az ember, hogy ha kell, ha nem rötyög, meg vihog, mint a bolondgomba, akkor nem mondom voltak keményebb napjaim, amikor legszívesebben azonnal a képébe vágtam volna meghívott kedves vendégeimnek, hogy na akkor lássuk csak! Kivételesen ők mit gondolnak az életről?! (keserű, kiábrándult gúnnyal)

ANGELIKA Ez egy nagy baromság! Csak nem maga volt az a fasz jani, aki állandóan nyomatta azt az idióta hülyeséget, hogy minél több néző telefonáljon be a műsorba, mert az több hasznot hajt?

MARCELL Ha kívánja bármikor kölcsönadhatom a luxusjachtom kulcsait az Adrián!

ANGELIKA Oh, de kedves-figyelmes! Mindjárt okádnom kell magától! Hogy lehet ennyire tenyérbemászóan álszent???

MARCELL Szakmai ártalom, szépségem! Ez a show business első számú követelménye! (kezet csókol neki)

MARIKA Én még mindig nagyon szeretem a fiamat!

ANGELIKA Akkor miért váltak el egymástól, még akkor is, ha maga szerint semmiről nem tud, ami vele történik?! (számon kérő hangon)

MARIKA Azért, mert… ha szülő lesz magácska megfogja érteni, hogy mit érez akkor, ha szabályosan kitépik a szívét, mert nem lehet egészséges gyermeke!

IVÁN (Angelikához fordulva) Hogy te mekkora hülye csajszi vagy! Nézd meg, mit műveltél?

ANGELIKA (kicsit értetlenül) Bocsi, de nem értem miről duruzsolsz? (széttárja a karjait, mint akinek fogalma sincs az egészről)

IVÁN Ez a részedről szemétség volt! Hát milyen kibaszott anyuka lenne belőled?! Hogy éreznéd magad, ha a saját gyereked nem ismerne meg téged?! Gondolkozz már azzal a záptojás agyaddal!

MARCELL (hevesen bólogat) Kivételesen egyet kell értenem az úr mondataival!

ANGELIKA Jól van! Fölfogtam az egész rohadt ügyet! Oké! Különben is csak egy ötlet volt! (odafordul Ivánhoz) Akkor most azt gondolom, hogy nyugodtan meghallgathatnák a te verziódat is!

IVÁN Itt nincsenek oldalak szivi! Egészen egyszerűen egy nagy rakás szar voltam, vagyok leszek! És csupán csak most fizetem meg az árát! (letargikus keserűséggel)

MARCELL Szóval egyáltalán nem akarja megvédeni magát, mert úgy hogy most barátok közt van! (okoskodik)

IVÁN Te is láthatod kis apám, hogy ez a kis szakadt ribi az előbb jól nekem jött! (mérgesen, durcásan)

ANGELIKA Jaj, ne legyél már ekkora nagyra nőtt idióta seggfej! Tudod hogy engem hányszor megaláztak és leköptek? A szüzességem elvesztéséről már nem is szólva! (lazán, lezseren)

MARCELL …Szerintem fontosabb lenne annak a meghatározása, hogy egyáltalán ki akarunk-e mászni még valaha is a minket érintő súlyos slamasztikából? (érdeklődve, mint aki csak feldobott egy megüresedett témát)

MARIKA Én azt hiszem kedves uram, hogy minden történetnek véglete van, és most mi csak – jelenleg -, az egyik végletnél ücsörgünk!

MARCELL Nem is tudtam, hogy Kegyed ennyire felvilágosult? (feléje fordul, meglepődve)

ANGELIKA Szóval, ha te kicsivel túl lennél már az ifjúságodon, akkor nem nősültél volna meg, és nem csaltad volna meg az asszonykád! És nem vesztetted volna el állásodat! Eltaláltam?!

MARCELL Szóval szerinted – javíts ki bátran, ha tévednék -, csupán fatális balszerencsém volt!

ANGELIKA Én nem fogalmaztam ennyire mélyenszántón! Csupán megjegyeztem, hogy ebből a szemszögből nézve hát… fogalmazzunk úgy, hogy nem éppen rózsásak a közös további kilátásaink! (kicsit közelebb merészkedik a tetőrész széléhez, és farkasszemet néz a tátongó, szakadékszerű mélységgel)

MARCELL No, kellett nekem egy okostóni! Tiszta kérdezz-felelek! (gúnyos iróniával) Én sohasem próbáltam meg mentségeket keresni! Most jelen pillanatban annyira nyomorultul vagyok, hogy megakarok halni!

ANGELIKA Hát ezt nem gondoltam volna éppen te rólad!

MARCELL Igazán rendes tőled, hogy ennyi feltétlen önbizalmat adsz! Szinte csordultig vagyok azzal a sok felesleges szereteteddel! Különben is te voltál aki elkezdted ezt a kis kérdezz-felelek szerű játékot! Ez aztán mondhatom jótékonyan csak serkentheti az egót! (grimaszt vágott)

IVÁN Érdekelne valami? (közbeszól)

MARCELL Hát akkor csak parancsolj!

IVÁN Vajon miért könnyebb egyszerűen leugrani a nagy Semmibe, mint szembenézni a problémáinkkal?!

MARCELL …Mert én csak így tudok számot vetni azzal, amit csináltam!

IVÁN Na, te tesókám! A hirigjanik, meg a számító szoknyapecérek rizsadumája ez! Te is tudod, hogy nem igaz! Ha megcsalnak valamit, akkor sem ugranak le egy kurva tetőről!

MARCELL Ez igaz! De talán éppen azt kellene tennünk!

IVÁN Hapsikám! Ha azt gondolod, hogy az emberek, akik mind naponta hibák tucatját követik el és ezért szándékosan meg kellene halniuk akkor te nem vagy egészen komplett! (az égre emeli tekintetét, mint aki fohászkodik) Hova a fészkes fenébe keveredtem!

MARIKA Kérem szépen! Szólhatok? (mindenki rá figyel)

ANGELIKA Hát ha már így belekotyogott öreganyám! Akkor csak rajta-rajta!

MARIKA Szerintem vannak sajnos megbocsáthatatlan bűnök, és vétkek, ami ellen csak így lehet… védekezni!

IVÁN Hogy az a magasságos! (fogja a fejét, mint akinek fejfájása van) Maga aztán szigorú egy asszony saját magához!

MARCELL …Különben is! Én már légüres térbe kerültem! A kereskedelmi csatorna legnagyobb idióta vezére, persze csúcsfizetéssel, amiért a legjobb szupermodell csajok álltak sort állandóan autógrammot kunyerálgatva az öltözőmnél! Az a baj, hogy nem látom a saját utamat! Se előre, se pedig hátra!

(Mély csönd alig tíz másodpercig)

ANGELIKA (elsőként szólal meg) Akkor most én jövök!

MARIKA Csak bátran ifjú hölgyem, hiszen az előbb is annyira ötletesen feltalálta önmagát!

IVÁN Igen! Lássuk csak! Ebből hogy mászol ki kisanyám?!

(kíváncsian ránéznek, egyedül Marcell megértőbb tekintetű vele)

ANGELIKA Utálom a titkokat, mert szabályosan előbb mind kikészítik az embert, aztán megfojtják az életet! Semmi szükség rájuk!

MARCELL Talán hagyhatnánk kibontakozni a hölgyet, hogy észérvekkel érvelhessen!

(halk morgás, egyetértés) 

ANGELIKA Igen! Köszi a figyelmességedet pubi! Elegem volt már azokból a szarcsimbókokból, kanos kis pöcsök módjára egyből a buli után leakarják fektetni az embert aztán szarnak nagy a fejére!

IVÁN Helyes kis anyám! Ez már nagyon is tetszik!

MARCELL Fogd már be!

IVÁN Ha esetleg érdekel valakit akkor nekem például betegségem van! (közbeszól)

ANGELIKA Gondolom az, hogy hogyan maradjunk tudatosan egyszerre, és idióták?

IVÁN Nem! Komolyan van egyfajta bizonyos betegségem, amire vagy egy rahedli, különféle gyógyszert meg tudom is én miket kellene beszednem! (hangja igaz, és őszinte)

MARIKA De azért csak gyógyítható, vagy nem kedveském?! (kicsit megijed)

ANGELIKA Süket maga?! Nem hallotta az előbb, hogy számtalan gyógyszer létezik, de mind kevés hozzá, hogy egészséges maradhasson!

IVÁN Állítólag a pia, meg az istenverte drogok cseszték szét az immunrendszeremet, úgyhogy kaksi az akumnak!

MARCELL Azt hiszem, hogy ez talán a sors keze! Ebben a ki a legnyomorultabb elnevezésű játékban úgysem megyünk semmire azzal, ha életben akarnánk még maradni legalább egy kis ideig! Nem igaz?

ANGELIKA És a dokik mit mondanak? Még mennyi időd van?

IVÁN Hát… azt mondták ez még változhat, de jobb szeretem inkább megelőzni a bajt, semmint, hogy tovább hosszabbítanám!

MARCELL Kedves Angelika! Kérlek fogd be a szád!

ANGELIKA Jaj, mi van már megint? Én csak kíváncsi vagyok erre az egész folyamatra! Ez akkor nagy baj?! (durcásan duzzog magában)

IVÁN Ezzel is nekem kell egyedül megbirkóznom! (sóhajt)

ANGELIKA Hát pubi! (közelebb hajol hozzá) Köztünk legyen szólva nem valami jól csinálod!

IVÁN Tényleg el is felejtettem, hogy ezt egy olyasvalaki mondja nekem, aki képtelen megbarátkozni a ténnyel, hogy a fiúja egyszerűen fogta magát és lapátra tette!

(ellenséges, mélyülő csend veszi körbe őket)

MARCELL Hát… akkor úgy hiszem mindannyian elmondtuk, amit akartunk!

ANGELIKA És most mi következik?

MARCELL Először is ifjú hölgyem! Te most fogod magad és hazatipegsz!

ANGELIKA Tudod mikor! Mikor piros hó esik! Különben is mi a tökömér’ mennék haza?!

MARCELL Ha nem mész majd viszlek!

ANGELIKA Egy feltétellel mennék csak haza ha segítetek megkeresni Tomit!

MARIKA Bocsánat! De mindannyian?! (csodálkozó pillantást vett rá)

ANGELIKA Igen! Anyukám! Bizony! Különben most mindjárt jön az attrakció, meg a nagy halálugrás!

IVÁN S miből gondolod kicsi szívem, hogy a Tomikád majd kíváncsi lesz rád?! (kérdőn mered rá)

MARCELL Te mit gondolsz? (ránéz Ivánra, majd Marikára) És Ön? Marika?

MARIKA Én mindenre elszánt vagyok, és úgy döntöttem, hogy nem megyek le erről a tetőről!

ANGELIKA Ezt nem is gondoltam volna!

IVÁN Hát ez kurva jó! Meg kell gebedni, hogy kikkel hozott engem össze a sors! És mit fognak csinálni, ha nem találjuk meg azt a Tomit?

ANGELIKA Te meg jobban tennéd, ha kussolnál, jókedvemben vagyok! Megkeressük és kész, és ha addig nem változik a véleménye akkor miért kellene életben maradnom?! (eltökélt határozottsággal)

MARCELL Hát… (töpreng, gondolkozik) például, hogy gyerekeid, és családi életed legyen, meg ilyesmi!

ANGELIKA …És mégis hogyan érhetném ezt el, amikor az egyetlen seggfej barátom nem hajlandó velem járni, mert dobott az a szemét kis rohadék?!

MARIKA Ugyan Kedveském! Hát nem szabadna így kínoznia magát egyetlen kakaskodó férfi miatt! (kedvesen megütögeti a térdeit) Majdcsak betoppan váratlan hirtelenséggel valaki az életébe, és az lehet az Igazi!

MARCELL Ezzel maradéktalanul egyetértek!

IVÁN (értetlenkedik, ellenkezik) Micsoda eget verő baromság! Még hogy Nagy Ő, meg az Igazi? Ebben a szemétláda elanyagiasodott világban???

MARCELL Miért is ne?! Elvégre mindenkinek joga hozzá, hogy kifoghassa a halastóból az egyetlent, és az Igazit!

IVÁN (Angelikához beszélve) Oké kis anyám! Tegyük fel, hogy igazad van! De akkor kérdem én, mi a fészkes fenéért nem megyünk haza, ahelyett hogy itt ücsörgünk, és lóbázzuk a lábunkat?!

ANGELIKA Mert egyedül bedilizek te seggfej! Mondtam már! (elégedetlen, és bosszús)

Kis csend

MARCELL Na? (Marikafelé fordulva) Akkor hajlandó holnap estig várni?

MARIKA …És mit mondok majd addig hol voltam?! (érdeklődve)

MARCELL Megvan a telefonszámuk?

MARIKA (kissé lehangoltan) Már túl késő felhívni őket!

MARCELL Biztos lehet valaki odahaza! (bizakodón)

ANGELIKA (Marcell felé fordulva) Valaki téged is szeret! Vedd tudomásul!

(Mindannyian megpillantják Marcell búcsúlevelét)

IVÁN Hát ez meg mi a rossebet akar jelenteni?! (nézi a levelet)

ANGELIKA Hát búcsúlevél te hatökör! Mind az enyém! Folyamosan írom őket, hogy semmiről e maradhassak le!

MARCELL Miben fogadnék, hogy legtöbb ember csupán csak egyetlen búcsúlevelet írogat életében!

ANGELIKA Folyton meggondolom saját magam! Hisz nincs is abban semmi rossz, ha az emberendesen átnyálazza gondolatait! Ez igenis nagyon fontos döntés!

MARCELL Egészen biztosan rajt kel lennie a bűvös listán!

ANGELIKA De hangosan egyébként sem szándékoztam felolvasni! Szóval Marika készen van a történetével úgyhogy már csak te vagy hátra Marcell! Csatlakozol?!

MARCELL Hát hol a jó fejében van a haverod?

ANGELIKA Hát ki a jó fenét érdekel már hogy melyik istenverte buliba kaparják össze?

MARCELL Inkább a halál, minthogy megkeressek egy másik hülye gyereket, aki tutti biztos, hogy azt sem tudja, hogy mit akar!

ANGELIKA Inkább add ide azt a kurva mobilodat öregfiú, és felhívunk pár helyet! (Marcell odaadja neki a telefont; Angelika átmegy a toronyház másik oldalára, hogy egyedül lehessen)

(Néhány perccel később)

MARCELL Na, mi volt? Sikerült a dolog?

ANGELIKA Ott lesz Tomika meg az egész brancs! (lelkendezve)

MARCELL Á! Értem! És aztán!

ANGELIKA …És ott lesz az a tutti fej srác is, aki állandóan bölcselkedik, és annyira furcsa dolgai vannak; állítólag verseket is ír, meg minden!

(Marika felmordul egy kissé; mint aki tengeribetegnek tűnik)

MARIKA (Angelikának) Biztos benne az ifjú hölgy, hogy az érzései területén pontosak a megérzései?!

ANGELIKA Már miért ne lennék biztos ebben! Mégis mire akar kilyukadni?

(Néhány perccel később egy taxi lassít a toronyház alatt; mintha rendelte volna valaki; egy afrikai fekete száll ki belőle, raszta frizurával)

IVÁN (végre úgy érzi ő is bekapcsolódhat kicsit a beszélgetésbe) Hát ezt meg ki a franc rendelte?! Mi???

ANGELIKA Csak nem kedveled a taxikat? Nem is tudtam, hogy ennyire megértő is tudsz lenni!

IVÁN Nem erről van szó kis anyám! De úgy tudtam, hogy mi most öngyilkossági kísérletben vagyunk bűntársak, és ebben az esetben az emberek többségének korántsem az jár a fejében, hogy taxit rendeljen! (mérges, bosszús)

MARCELL Mindketten fogjátok be! Különben is nem kell ebből akkora nagy faxnit csinálni! Tudjátok mit? Inkább majd én fizetem! Így már jó lesz?!

IVÁN Ha neked ennyi pénzed van kis apám! Felőlem! Nekem nyolc!

MARIKA Inkább mindannyian nyugodjunk le szépen!

MARCELL Ki az aki közöttünk még nyugtalan?! (mindannyian kíváncsi szemekkel tekintenek Marikára)

MARIKA Semmi! Tényleg semmi az egész csak nem szeretem a felesleges konfliktusokat!

(A rasztafáris, fekete sofőr felkajtat a toronyház legfelső emeletére)

TAXIS Bocsánat! Nem beszélni jó nyelvet! Fuvar lesz?!

MARCELL Mennyi is lesz?

TAXIS Hová szeretne menni?!

ANGELIKA Egy kurva nagy banzájos buliba, ha tudni akarod kis haverom!

TAXIS (tétovázik, egyik lábáról a másikra áll) Nem érteni! Parti? Buli?

ANGELIKA Jól kapiskálod kisöreg! Te egész éjjel nyomod az ipart mi?!

TAXIS Dolgozni éjjel-nappal!

ANGELIKA Hát kurvára nem jó! És mit szól hozzá az asszonykád?

TAXIS Nem érteni! Ki az asszony?

ANGELIKA Hát a women? famme?, female? A nőstényed?

TAXIS Én magam éldegélni!

ANGELIKA O.K.! Ezt is tisztáztuk! Akkor gyerünk a buliba, mielőtt még késő lesz!

(az egész társaság lekajtat a tűzlépcsőn, és bevágódnak a taxiba!)