ROSSZKEDVŰ BESZÉD   Most még egyre komorló, tejfeles labdapamacsokat, vattacukros felhőket dédelget önmagán az égbolt. A pufók angyalkák – akárcsak a napsugár e létezhetetlen időtől megfutnak, elmenekülnek. Műveltséganyagomat, mint hangyaszorgalmú autodidakta magam kutatom s fedezem…

      HARMINCNEGYEDIK FEJEZET     Időközben Myrea is megpróbált gondolkodni, bár tisztában volt a gondolattal, hogy sajnos az emberek felszínes és szándékosan számító ,,többsége” még mindig egy ostoba, kis idióta fruskát lát benne csupán csak azért, mert semmi pénzért nem volt hajlandó…

    LÁBMASSZÁZS     Feri hozzá se mert nyúlni. Még egy ujjal se. Csupán csak érthetetlen boci-szemekkel szemlélni tudta, és figyelni, mint egy ártatlanságra ítélt kisfiú az édesanyját mondjuk fürdés közben, amint kecsesen kilép a mindent átható, perszelően fojtogató, vulkáni gőzök homályából,…

    FOGYATKOZÁS   Összekötözött a Tudat, hogy e földön aligha lehetek, találhatok megoldással is kiutat. Nagyobb – nem-tudom, hogyan zűrzavarba, lét-felfordulásba: Emlékezetem szép aranycsempéit tán jobb lett volna végleg tisztító Léthe-habok közé vetnem; Undorodva, tisztátalan-mocskosan…