1. RÉSZ

(A szín egyelőre sötét; középen egy nagyméretű mázsáló mérleg látszik; jobb szélen a börtön kapuja kísérteties holdvilágba torkollik, mint amikor egy gyilkost szabadon engednek, miközben mindenki tudja, hogy vétkezett. Míg a bal szélen kíváncsi pusmogó bandatagok álldogálnak tétován, egymás között sutyorognak, beszélgetnek, próbálják kitalálni, vajon miért is csukhatták le a Nagyfőnököt?)

NAGYFŐNÖK (erős, határozott lépésekkel, mint aki valóban új életet akar kezdeni, miközben folytatná a régi kis alattomos üzelmeit kilép a börtönkapun, és megközelíti a mérleget; figyelmesen szemügyre veszi, tekintete egyszerre kérdező, és kíváncsi)  No nézd csak? Hát ez aztán a jó tréfa szerelmetes gyermekeim! (a bandatagok félelemmel vegyes tisztelettel figyelik, szólni is alig mernek, mégis erősen feléjük sandít) Ki volt az a nagy tréfa gyáros, aki ezt iderakatta?!

BANDA Mi nem lehettünk! Mi csupán csak… éppen az imént érkeztünk!

NYURGA Igen… igen! Azt gondolom én is… hogy… hogy talán éppen az imént! (reszket a félelemtől)

NAGYFŐNÖK Hát aranygyerekek! Igazán figyelmes volt tőletek, hogy így kivonultatok egész alattomos, galád brancsotokkal a szabadulásom éjszakájára! De mire föl kellett ez az átkozott mérleg? Különben is! Épp elég kényszer volt számomra, hogy több mint tizenöt évig azon az átkozott sanyargatott börtönkoszton tartottak, akár a mócsingon tengődő kutyát!

NYURGA Bocsika főnök, de tudom hogy semmi közöm hozzá… (szabadkozik, erősen verejtékezik, ahogy belenéz a másik arcába) De mi van akkor, ha ez a mérleg nem is igazán egy mérőeszköz… talán igen… igen… talán sokkal inkább egy afféle… nem is tudhatom… jelkép!

BANDA (oltári nagy, rikácsoló szintű röhögcsikélésbe kezdenek mindannyian úgy, hogy az egész szín remeg) Hahahahaha! Te komplett idióta vagy, te kis tetűfészek! Hahhahha! Méghogy jelkép? Hallottátok?! Csak úgy kacag a nem létező májam is!

NYURGA Az eszed ostoba tokját azt! (előveszi borotvaéles bicsakját, és fenyegetési célzattal párszor hagyja, hogy az éles, vakító fény megcsillanhasson a pengéjén) Ha csak még egy kurva, istenverte szót pofázol nekem itt ezzel fogom kivágni a nyelvedet!

NAGYFŐNÖK De kedves gyermekeim! Csitítsátok nyugodtan le magatokat egy pár percre! Itt valami mélyebben rejtező, belső titok lappanghat, amit még magamnak sem sikerült megfejtenem! (lekuporodik a szín előterébe, és alattomos, alvilági szintű alakja sejtelmes megvilágítást kap, miközben maga elé beszél, elmélkedik)  …Mert ugyebár a fő kérdés itt az, hogy ki is hibázott? Egyáltalán hol kezdődik egy ember személyisége? Talán már egészen csecsemőkorszakában, vagy gyerekkorában, amikor még kicsit és védtelen, és azt gondolja, hogy a cukros bácsi a legkedvesebb barátja? Gyötör a kíváncsiság!

NYURGA Főn-főnök, ha szabadna… csak… (kicsit tétova félszegséggel odasettenkedik a közelébe)

NAGYFŐNÖK Mit akarsz? Hadd hallom?!

NYURGA Ízé… drága Főnököm… mi van akkor, ha valamelyik rosszakaród volt?

NAGYFŐNÖK …És téged meg ki kért rá, hogy a fülembe fecsegj mindenféle ostoba, sületlen beszédeket? (nem akar további félelmet kelteni, ám robosztus, erős testalkata erre ingerli a másikat, mégis kicsit kedvesebben közelebb inti) Na, gyere ide!

NYURGA I-igenis Főnököm!

NAGYFŐNÖK Beszélj, no, beszélj, mint a zubogó vízfolyás, ha már annyira okos ötleteid támadtak! Hadd hallom? Mit fecsegtél eddig?!

NYURGA É-én! Semmi olyat, ami sértő, vagy bántó volna… csak mi van a régebbi ismerőseiddel? Mind nagykutyák nem igaz? Akik egy-egy komolyabb, vastagerszényes lóvéért az anyukat is bátran kiadnák!

NAGYFŐNÖK (odafordul hozzá, és egyre érdeklődőbb figyelmességgel kezdi szemléli beosztottját) Hallgatlak, folytasd csak!

NYURGA Igen! Szóval… biztos, hogy volt, vagy lehetett valami a múltadban… ugyan kinek nem! Ami valaki, vagy valakik alatt jócskán eltörte a pálcát, és betette a további életük kapuját… szóval mi van akkor, ha ez egy párbajra való felhívás?! (nagyon halkan, szinte az utolsó szavakat már csak négyszemközt suttogva mondja el, mert fél, hogy a többi bandatag megint kiröhögi) Csak erre tudok gondolni!

BANDA (miközben a háttérben állnak tisztelettel, mégis kíváncsiskodón azért egy-egy szófoszlányt önkéntelenül is kihallgatnak) Méghogy párbajkérés! Nevetséges! Inkább a te záptojásnyi agyacskádat kellene móresre tanítanunk előbb, aztán megvizsgálnunk!

NAGYFŐNÖK Csönd legyen! Ebből elég volt! Ha csak még egyszer meghallom, hogy a bandámon belül bomlófélben van a fegyelem a saját bőrötöket dobatom a kutyák elé, aztán kiheréllek benneteket! VILÁGOS TI TETVEK?! (mint aki nagyon mérges, de ez már konkrét fenyegetés)

Kis szünet.

(Egy finom öltönyt viselő, amolyan angolszerű, kicsit pufók úriember sántikál be a színre, és megáll, kerülve minden további feltűnést a bandatagok mellett, akik nem veszik észre; bal kezében esernyőt tart, és fején keménykalapot visel. Látszik rajta, hogy van benne valami kifinomult harsányság, vagy halhatatlan elegancia, még annak ellenére is, hogy feltűnően húzza jobb lábát, miközben sántít. A Nagyfőnök több éves rutinnal persze azonnal kiszúrja, de igyekszik feltűnés nélkül figyelni őt. Az angolos úriember tesz néhány lépést az mérleg irányába, majd kicsit ügyetlen, de roppant precíz, és kiszámított léptekkel feláll rá és megméri saját testsúlyát; mintha lelkiismeretét mérné meg! Szívdobbanásszerű hangok hallatszanak háttérzeneként elgondolkodtatón…)

ÚRIEMBER No csak, no csak! Attól tartok már megint fogytak egy-két kilót!

(A bandatagok mindegyike először megdöbben, hogy honnan kerülhetett közéjük ez a rejtélyes, és nevetséges figura a maga különcségében; majd vizsgálni kezdik maguk is! Valaki előbb eléje áll, és igyekszik szemügyre venni, mint egy rég nem látott ismerőst, valaki a háta mögé, és meg akarja lesni, mennyit mutathat a mérleg számlálója, de aztán csalódik, mert a mérlegen egyáltalán nincsenek mértékegységek, csupán vétkek, és bűnök szerű rublikák.)

BANDA Nézzétek csak! A kifinomult uraság! Hát téged meg honnan a fenéből szalajtottak aranyapám!

ÚRIEMBER (mint aki nem is hallotta az iménti kisebb sértést továbbra is vizsgálgatja testsúlyát a mérlegen, miközben esernyőjét lóbálja) Oh! Bocsássanak meg nekem! Parancsolnak esetleg?

BANDA Nézzétek a dagadékot! Akkora a bele mint egy török szultánnak! Mi a fészkes fenének kell az ilyennek mérleg?! Szerintem van vagy  háromszáz kila biztosan!

NAGYFŐNÖK Megmondtam ugye?! Mindenki Kussoljon, különben nagy bajok történhetnek!

BANDA Oh! Persze, persze! Bocsesz Főnök!

NAGYFŐNÖK Nahát akkor! (kicsit közelebb megy a rejtélyes figurához, majd ő is gondosan szemügyre veszi, mennyit mutathat a mérleg; meghökken, amikor a bűnök és a vétkek rublikákat látja a kívánt egységek helyett)

NAGYFŐNÖK Csak nem?! Nahát! Még ilyet! Én megmondom még életemben nem láttam ilyesmit!

ÚRIEMBER (észreveszi a Nagyfőnököt, és rejtélyes, titokzatos kifejezés ül ki arcára; mint aki valamit leplezni igyekszik, egyelőre visszafogja magát; érezzük az egész jelenet alatt, hogy visszafojtott, gyilkos csönd uralkodik a színen) Csak nem? Hogy mekkora megtiszteltetés igen tisztelt kedves Uram! Hogy s mint van?

NAGYFŐNÖK Bocsásson meg, hogy én milyen faragatlan és tapintatlan vagyok, de… ismerjük mi egymást? Csak mert nem vagyok abban biztos, hogy találkoztam volna már önnel azelőtt… (hangja tétova, és inkább emlékező)

ÚRIEMBER …De kedves tisztelt Uram! Én csupán csak egy hitvány porszeme vagyok e tágas Univerzumnak, és mégis valahogy… felnézek Önre, hogy még életben tudott maradni… ennyi megpróbáltatás közepette.

NAGYFŐNÖK (mint aki valósággal megijed a saját árnyékától is; egyre különösebben, furcsábban veszi szemügyre ezt az rejtélyes idegent) Bár soha nem volt stílusom a gyáva megfutamodás és a félelem most mégis arra kell kérem Önt barátocskám, hogy ha jót akar fogja vissza magát!

ÚRIEMBER Bocsásson meg a kotnyelességem miatt, de én mindig is úgy gondolkodtam, hogy egy ennyire kifinomult, és ízlésesen öltözködő befolyásos embernek, mint amilyen Ön, soha nem lehet majd szüksége fenyegetésre és egyéb kényszerítő eszközökre, hogy a célját maradéktalanul elérhesse! Vagy talán tévedek?!

(A nagyfőnök most már kezd kissé ideges lenni, és fölfortyant állapotát igyekszik némileg palástolni azzal, hogy int a mellette ácsorgó,  csöndesen várakozó bandatagoknak, hogy biztos, ami biztos vegyék kicsit fenyegetően körbe a finom angolos úriembert, hogy érezze csak zsigereiben kivel áll szemközt)

BANDA Nézzétek csak gyerekek? Még ernyőt is vett magának ez a földi pojáca! Hát nem egy nevetséges bohóc! Hahahaha!

ÚRIEMBER Bocsássanak meg, de hogy is mondják? Az nevet akik utoljára nevet… (hirtelen köd, és füst lepi el az egész színt, és az angol úriember hirtelen átváltozik egy pufók, pirospozsgás arcú tíz-tizenkét éves épek hogy kamasszá)

KAMASZ Hogy? Hogy kerültem én ide?

NAGYFŐNÖK Hát azt én is nagyon szeretném tudni! Mondd csak, kölyök? Nem láttál errefelé egy magas, cingár, úriembernek öltözött bohócot?! (kicsit parancsoló, fenyegető a hangja, ám mégis végig baráti)

KAMASZ Miért? Kellett volna?!

BANDA (odaszól a kamasznak bölcs figyelmeztetéssel) Hé, hapsikám! Psszt! Ha jót akarsz magadnak akkor a Nagyfőnök jelenlétében inkább kussolsz, mert sok embert tett már el lába alól! Ha érted, mire is gondolunk?!

KAMASZ Hát akkor majd éberebben résen leszek, és pofám helyett befogom a nagy szájamat! (meghajlik teátrálisan, majd két sarkát összepattintja, mint valami lelkes közlegény) Igenis! Értettem alásan!

BANDA Csak csendesen te kis seggdugasz! Nehogy a nagyfőnök bármit is megsejtsen!

KAMASZ (nagyon halkan, suttogón) Okés! Olyan halk leszek mint a szellős tücsök!

NAGYFŐNÖK (észreveszi, hogy a Kamasz nagyon jól elbeszélget a Bandatagokkal ráadásul az ő engedélye nélkül; ezt nagyon nehezményezi, és kikel magából) Hát ott meg mi folyik? Adtam bárkinek is engedélyt, hogy a beleegyezésem nélkül baráti csevegést folytasson egy kis fináns kákabélűvel?

BANDA (igyekeznek nyugtatgatni felbőszült kedélyeit) Jaj, de drága Nagyfőnökünk! Magad is láthatod, hogy újdonsült barátunk olyan szelíd, mint egy kis harmatos bárányka és bizonyára a légynek sem tudna ártani! (itt a kamaszra sandítanak; lesik már minden szavát visszafogott türelemmel) Így van öregfiú?!

KAMASZ …Pontosan ezt akartam mondani! (most egyenesen a nagyfőnök felé fordul, és esdeklő hangon, fohászkodva) Nagyon szeretnék már hazajutni, és annyira hiányzik az édesanyám…

NAGYFŐNÖK (nagyon ismerősnek tűnik neki ez a félős, pufók kamaszképű gyerek; mintha már látta volna, vagy találkozott volna vele, csak azt nem tudja még mindig, hogy mikor és hol? Kedvesebben igyekszik beszélni hozzá) Na jól van már jól van! Nem lesz semmi bajod fiacskám! Feltéve persze, ha pontosan mindig azt teszed, amit én mondok neked! Jól megleszünk egymással!

KAMASZ (mint aki katonás fegyelemmel az utasításoknak megfelelően engedelmeskedik) Igenis Főnök úr! Értettem!

NAGYFŐNÖK Te szólíthatsz Zolinak is! De jól vigyázz, csak szigorúan, ha magunk között vagyunk, mert nem engedhetem meg a jó hírnevemnek, hogy megbomoljon a bandafegyelem! Világos?!

KAMASZ Hát hogyne… ízé Főnök úr… vagy Zoli!

NAGYFŐNÖK Kérlek erre nyomatékosan! Erre nagyon vigyázz! Mert ha csak valaki is kiszagol, vagy megtud valamit ellenkező esetben kénytelen lennék elhallgattatni pár emberkét, és te is közöttük lennél!

KAMASZ …Persze, persze… zoli, de… Én csak nagyon szeretnék már végre hazajutni! (esengőn, szinte könyörgő hanggal)

NAGYFŐNÖK Miért tévedtél el? Egyáltalán honnan jössz és hová tartasz?!

KAMASZ Sűrű homályló ködből jöttem én, ahol minden veleéig alattomosan fekete volt… (baljóslatú a hangja, szinte félelmetes)

NAGYFŐNÖK Itt a pont kedves kishaverom! Azt tanácsolom, ha jót akarsz magadnak akkor most álljál le, mert kezd betelni az a bizonyos pohár!

KAMASZ (kissé még mindig értetlenkedve) De bocsáss meg, én nem követtem el semmit!

NAGYFŐNÖK Biztos vagy benne?!

KAMASZ Egészen biztos! Na jól van! Te győztél! (megadja magát) Tegnap éjjel már nagyon korgott a kis gyomrom, és nem bírtam magammal és megettem minden dugi csoki fagyit a hűtőből! Na! Most már elégedett vagy!

NAGYFŐNÖK Ha maradéktalanul nem is, de minden esetre azt legalább máris tudom, hogy egy haspókkal állok szemben, aki igencsak szereti a gyomrát! (mint aki hirtelen emlékezésbe fog, és önmagának beszél) Tudod… ismertem még iskolás koromban jóval a te időd előtt tizenöt éve egy pontosan olyan pufók, kövér nyámnyila és roppant félős srácot, mint te vagy… hogy mennyit ugrattam? Valósággal terrorizáltam én meg a haverjaim, ha csak betette a területünkre a lábát! Tudod… védelmi pénzt kellett neki is fizetni, és bár megígértük, hogy egy ujjal se fogunk hozzányúlni mégis ráhúztuk valósággal a pokoli vizes lepedőt! Persze csak, ha érted, hogy mire gondolok?!

KAMASZ Igen… azt hiszem sejtem! Nagyon is! (különös, szinte már kísérteties hanggal, a háttérben a szívdobbanásszerű hang felerősödik…)

NAGYFŐNÖK Te értelmes kölyöknek tűnsz! Mondd csak? Raboltál már, vagy loptál már csokit életedben?

KAMASZ Ha egy karakán csávó lennék most valószínűleg azt felelném erre, hogy gumicukrot loptam egy vegyeskereskedésből, ahova még rendszeres jártam – de mivel Ön is láthatja drága Főnök Úr, hogy csak egy szerencsétlen pufók, pöfeteggomba vagyok, aki még életében nemhogy lopott volna, de még egy valamirevaló rendes barátnőm se volt! Ön mit gondol? (kíváncsiskodva figyeli)

NAGYFŐNÖK Az nem baj! Én sokszor tapasztaltam, és megtanultam kishaverom, hogy két bizonyosság létezik ebben a szánalmas, hitvány életben: hogy mennyi pénzed van? Amiből  - valljuk csak be -, hogy soha nem lehet elég, és hogy ezt mennyire értékeli az aktuális barátnőd! De én mondom neked vétek pazarolni a lehetőségeidet a döntő pillanatban! Vannak olyan macák, és nagyobb libuskák, akik rendesen csak azért izzasztják meg az embert az összes férfiasnak hitt tartalékával együtt, hogy aztán mindent hasznot magukénak mondhassanak, és szépen lelécelhessenek! Értesz engem, igaz?!

KAMASZ Oh… hát hogyne! Természetesen!

NAGYFŐNÖK …Akkor folytatom! (mintha belső monológot citálna maga elé, elgondolkodtatón) Tudod nekem is volt a magad korában egy nagyon jófej kiscsajom, de elárult a kis lotyó, ezért bűnhődnie kellett!

KAMASZ Bo-bocsánat Főnök Úr, de… mi volt a baj?

NAGYFŐNÖK Senkivel sem szoktam azonnal bizalmaskodni, de mivel te jóravaló srácnak tűnsz, neked elmondom… (közelebb vonja, bizalmaskodva magához) Megcsalt a ribanca, ráadásul a legjobb haverommal!

KAMASZ Még ilyet! (tetetett meglepődéssel) És utána mit csináltál?! (mint aki valósággal belereszket a mondatba)

NAGYFŐNÖK Kettőt találhatsz!

KAMASZ Csak nem?! Tényleg??? Én pedig azt hittem, hogy egy ilyen megfontolt ember azért tudja… hogy hol az a bizonyos határ!

NAGYFŐNÖK Én pedig azt ajánlom neked, hogy vigyázz a szádra, mert könnyen elveted a sulykot! (fenyegetőzve)

KAMASZ Bocsánatot kérek! Ígérem, többször nem fordul elő! (nagyon megszeppent, udvarias modorban)

NAGYFŐNÖK Remélem is! De lássuk csak! Hogyan segíthetnék rajtad? (bandához fordulva) Hát ti meg mi az istent röhögtök?! Inkább törnétek azt az idióta fejeteket!

BANDA Bocsánat Főnök! Igenis törjük!

NAGYFŐNÖK Hát azt látom! Ha valóban így tettetek volna nem kellett volna a hűvös levegőn rácsok között tanyáznom!

KAMASZ Ne hibáztasd őket! Sokszor azt se tudhatják, mikor ártanak, és mikor használnak!

NAGYFŐNÖK Hallod-e? De kinyílt a csipád te gyerek! Te tudhatsz valamit, csak nem mondod meg!

KAMASZ Én? Mit tudhatna egy ilyen magam forma nyámnyila?! Ugyan már! Ne tévesszen meg a külsőm!

NAGYFŐNÖK Nem, nem! Engem nem fogsz megvezetni, és becsapni! Ezt helyetted már régóta megtették mások is! Most tisztán látok! Na! Meséld csak el nekem, hogy hogy kerültél ide? Figyelek! Ha hazudni mersz azt azonnal észreveszem, és úgy megleckéztetlek, hogy a tulajdon jóanyád sem fog majd rád ismerni!

KAMASZ Hát… nem bánom! Ha már ilyen szépen kértél! Megadom magamat!

NAGYFŐNÖK Nagyon helyes!

(A Kamasz hirtelen eltűnik egy füstszerű ködben, és helyette előlép egy megtört testű, szemüveges, törpeforma emberke; látszik rajta, hogy a saját árnyékától is azonnal megijedne, ha rajta múlna; félénken, mint aki szerény és nem akar zavarni bejön)

TÖRPE Bocsánat, elnézést kérek, hogy megzavarom ezt a nemes összejövetelt de… Tudom, hogy zavarok, de… szóval… nagyon szeretnék egy kis gumicukrot!

BANDA (oltári röhécselés robban ki belőlük, mire a Nagyfőnök mérgelődve leinti őket, hogy hallgassanak)

NAGYFŐNÖK Nekem csönd legyen de rögtön, vagy kibelezek mindenkit! VILÁGOS?!

BANDA (dermedt, halálos csend a válasz; valaki elpisszent egy bocsánatot)

NAGYFŐNÖK Na, hát én is emígyen gondoltam drága gyerekeim! (odafordult a Törpéhez, aki szemlátomást úgy fest, mint aki egyetlen fenyegető hangra valósággal összecsinálja magát; halott sápadt, és mégis nem bír egyhelyben maradni; mint akinek sürgős, halaszthatatlan dolgai vannak folyamatosan járkál ide-oda)

Nyugodj meg drága gyerekem! Hiszen itt senki sem akarhat bántani téged! (mézes-mázos a hangja, mint akinek feladata, hogy azonnal bizalmába avassa a többséget) Nem lesz semmi bajod! De azért kezdj el beszélni! Csak nyugodtan, megfontoltan rágj meg minden kimondott szót!

TÖRPE Kérem szépen! Megtetszenek engem verni, vagy pofozni!

BANDA Hát ha már nagyon muszáj! (egy-két verőlegény-típusú gazfickó, mintha megakarná máris leckéztetni feléje indul eltökélt elszántsággal)

NAGYFŐNÖK MEGÁLLJ! HA MONDOM! Mindenki ott marad a helyén! (a verőlegények kicsit lemaradnak, és türelmesen még várakoznak)

Inkább ismerjük meg az idegeneket, mielőtt még a levegőt is kiakarjuk belőle passzírozni! Nincs igazam?!

BANDA De! Mindenben egyetértünk veled drága Főnök!

NAGYFŐNÖK Nahát akkor! Rajtad a sor pápaszemes picinyem!

TÖRPE Jó lett volna egy kis gumicukor, de azok az átkozott bandavezérek teljesen felzabálták a megmaradt készleteimet! És ráadásul még védelmi pénz is kellett fizetnem!

(A Nagyfőnök látszólag semmit sem ért az egészből, viszont nagyon ismerős neki a szemüveges törpe)

NAGYFŐNÖK Na akkor mesélj! Hallgatunk! (mindenki némán, éberen fülel)

TÖRPE (mély levegőt vesz, mint akit az infarktus kerülget, vagy a hirtelen rosszullét, hogy közönség előtt beszélnie kell) Szóval… én csak haza akartam volna menni, mert a szemétládáknak odaadtam minden megtakarított zsebpénzemet, és – bár Ők megígérték nekem, hogy egyetlen ujjal sem fognak bántani, mégis úgy eltángáltak, mint a taknyot, vagy csenevész legyet! És ráadásul (mutatja összetört szemüvegét) Méregdrága szemüvegemet is tönkretették, amikor tudták, hogy anya nagyon mérges lesz, és haragudni fog… (fájdalmasan síró lesz a hangja, rázkódik egész csenevész teste

Nagyfőnök közelebb lép, és megvigasztalja)

NAGYFŐNÖK Jól van, jól van! Semmi gáz! Minden rendbe jön! Hé! Nem még nem történt bajod! Csak folytasd egészen nyugodtan tovább!