CSÁBÍTÓ ÁBRÁNDOK

                                                               Vígjáték három felvonásban

 

 

 

SZEREPLŐK

Adonisz izmos csábító

Don Juan szépfiús csábító Casanova hízelgő csábító Don Quijote félszeg pojáca

Szűz Kati szerelemre vágyó ara

Kriszti grácia

Ági grácia

 

Történik egy Fölső oktatási Intézmény aulában, jelen korunkban!

 

 

                                                                   ELSŐ FELVONÁS

 

                                                                        1 Jelenet

 

(Az aula nagyon nagy helység. A kosz, és a piszok szinte már átlagos hangulatot kölcsönöz neki, mint az is, hogy elhasznált és már nagyon is kopottas bőrfotelok, és puffok állnak némán a hallgatók

 

rendelkezésére. A színen még egy-egy nagyobbacska barna asztal tűnik föl, amit azért tettek ki, hogy a hallgatók elfogyasszák szokásos uzsonnájukat, illetve a leckéjüket és teendőiket is megcsinálhassák. Nagy a jövés-menés. Mindenki zajong. Egyetlen nyüzsgő hangyatábor az egész aula! Tanárok és diákok jönnek mennek vegyesen. Diákok egy csoportja beszélget egymással, miközben költők portréját nézik, és ábrándoznak!)

 

SZŰZ KATI (Karcsú, húszon egynehány éves lány. Barnahajú, barnaszemű kissé gátlásos hölgy. Szerinte a szerelmet igenis a lehető legkomolyabban kell venni. Kifogástalan a megjelenése. Imádja a csokoládé minden válfaját. Álmodozva, mintha csak egyedül lenne az aulában beszél barátnőihez)

…Elolvadtam tőle amint csak megláttam. Hát gyerekek ez aztán a fantasztikus pasi! S ahogyan mosolyog, hát az valami bombasztikus, és egyszerre annyira lebilincselő, hogy teljesen a vonzás alá kerülök, hacsak vett rám egy ártatlan pillantást.

KRISZTI (Grácia. Ő is annyi idős, mint barátnője, mégsem ennyire ábrándos, sőt nagyon tisztában van a szerelem dolgával. Szerinte minden férfi hím soviniszta, és a hölgyeket csak azért tartják, hogy birtoklási vágyukkal tetszelegjenek. Csokit majszol éppen, kissé túlsúlyos, ám ez egyáltalán nem zavarja.)

Jaj, ugyan menny már! Hát hogy lehetsz ilyen hülye, azt mondd meg nekem? Már megint a szíved szerint ítéltél és nem a saját józanságodra hallgattál! Hát igen! Mondhatom! (Kissé fölháborodottan) Ez jellemző terád! Minden egyes alakommal bejelented előttünk, hogy már megint a csókok bűvös hatalmába estél most meg itt fetrengsz akár a partra vetett hal! Hát vedd tudomásul Kati, hogy ez így csöppet sem frankó! Sőt egyenesen erkölcstelen, és csöppet sem etikus! Vedd csak egészen tudomásul, hogy egy párkapcsolatban nem a nyálcsere számít, sokkal inkább az emócionalitás!

 

Most a másik lány Ági is helyeselni kezd, mert ő tulajdonképpen hűséges és mindenben engedelmeskedő alattvalója Krisztinek. Ági is körülbelül egyidős az itt szereplő hölgyekkel, bár koránál valamivel átlagon felülinek mondja magát. Minden titkot tud, főleg azokat amikhez semmi köze, és amik egyáltalán nem rá tartoznának, és sajnos ettől veszélyes kis perszóna!

ÁGI (tanítóskodva magyaráz) Szerintem Krisztának tökéletesen igaza szinte mindenben! Egy működőképes kapcsolat elsődleges feltétele nem a szex, sokkal inkább a kölcsönös bizalom, és őszinteség! Nagyon fontos, hogy az adott pár eleget tegyen bizonyos biológiai szükségleteinek, és megragadja az adandó alkalmat, de ugyanakkor sokkal fontosabban tartom azokat a létproblémákat, amik kitöltik a szürke hétköznapok gondjait. Például, hogy hogyan is szerepelt a gyerkőc a suliban, vagy, hogy a férjed a jóképűségén kívül tud-e esetleg főzni, mert most már az sem elhanyagolható

SZŰZ KATI (mint aki meg sem hallotta az iménti fejtegetést, mély epekedésbe kezd, és szinte hódítani vágyó szerelmes vallomásra készül egyetlen imádottjához, akit jelen esetben éppen egy adott igen jóképű költő portréja személyesít meg, akit éppen az antológia lapozgatása közben vett észre, és akihez most szólni kíván.)

(Lassan, epekedve) Jaj! Mind ökrök vagytok, és bugyuták! Mert ha csak egyetlen meghatározó pillanatra láttátok volna azt, amit én… Nemcsak megjönne a kótyagos eszetek de rögtön, de feltétlen bizalommal viszonyulnátok minden hímhez akit csak az utamba vezérel a végzet!

ÁGI Jaj! Ugyan menj már, és hagyd csak abba te kis szeleburdi kótyagos! Hát nem veszed észre, hogy minden egyes hím soviniszta disznó csak azt a bizonyos egyetlen dolgot akarja tőled aztán eldobnak mint egy használt kis rongyot! Ne légy már ennyire álszent az istenke áldjon már meg!

KRISZTI Szerintem teljes mértékben igaza van Áginak. Ha egy kis eszed lenne ami nem sok annyi sem akad, már régen megszabadultál volna ezektől a fölösleges és mindig kísértésbe vivő álmoktól, és hasznosabb dolgokkal töltenéd a drága időt! Például hogyan is állsz az összefoglaló nyelvészeti szigorlattal.

 

                   

 

                                                                       2 Jelenet

 

(Szumós jelmezbe öltözve és meglehetősen öntelt, és ki ha én nem stílusban lép a színre Adonisz, az izmos csábító. Karján egy-egy oda nem illő ormótlan, és koránt sem előnyös tetoválás látszik, de ez a hölgyeket éppen leveszi a lábukról. Rágógumit rág tátott szájjal, ami csak még jobban hangsúlyozza spanyolviasz gyáros olcsó külsejét.)

ADONISZ Na mi a pálya lányok? Csá! Dumálgatunk egy kicsit? (S rögtön azon mesterkedik, hogy vajon kit is cserkészen be magának, és hódítson meg?) Hogy is vagytok ezen az elbűvölő reggelen. Amióta gyúrok én is érzem a változást magamon! (S itt nagy tetszelgéssel megvillantja nem létező bicepszeit) Na milyen vagyok?

(A három grácia hölgy közül egyedül Szűz Kati van elájulva ettől a beképzelt és pökhendi macsótól, a többiek kuncugnak, imitt amott mág hahotázás is hallatszik!)

KRISZTI Mit is mondhatnék, te másfél mázsás megtestesült ártatlanság?! El vagyok bűvölve, hogy egyáltalán arra méltattad szerényen összegyűlt kis kompániánkat, hogy megtiszteltél minket itt. (Itt tettetve mintha közönyös lenne egy hatalmasat ásít) Hogy is nem jutott előbb eszembe, hogy egyedül már csak te hiányzol a bulizós, jó hangulatunkhoz.

ÁGI A legteljesebb mértékben úgy van! (S itt szemüvegét kecsesen az orrnyergére teszi, és látszólag szemügyre veszi Adonisz tettektől dagadozó izmait) Hűha! Ez aztán a szerszám! Neked mindenben ekkora a méreted, mint a felső testeden pubikám?!

 

(Adonisz halványan elpirul, de azért egészen jól kivehető az éppen kellemetlen, és adott változás. Majd egyre vörösebb lesz.)

ADONISZ Köszi csibém! Komálom a burátokat! Különösen téged csomázlak Ági! Igazán tökös kis

KRISZTI Na, na! lassan a testel csórikám! Egy ilyen hirigjani, és pernahajder nem fogja nyilvános helyen tapizni a barátnőmet! Világos te kigyúrt gorilla! Álljál le de sűrgősen, mert lehúzom a gatyád, és eltángálom a nótád! Világos, de szédelgő?! (itt már látszik, hogy Kriszti legszívesebben már nekiment volna régen Adonisznak, de Ági lefogja, és nyugtatgatja. Kriszti lassan, ám dúlva, és meglehetősen morcosan, a helyére kullog.)

SZŰZ KATI (esdekelve, majdnem térdre rogyva) Jaj! Jaj! Hát teljesen húzatos az a maradék kis tyúk eszetek is?! Hát nem látjátok, hogy az én drágámnak teljesen belegázoltatok a lelki világába! Csoda, hogy nem tört össze itt mindjárt! (jelenlevőkre bosszús pillantást vet)

KRISZTI Ugyan, ugyan! Ne pátyolgasd itt mert most mindjárt a te szoknyádat is eltángálom! Felnőtt ember, tisztába kellene végre jönnie a kényes helyzettel, hogy nem lehet csak úgy ukmukk lányokat elcsábítani, nem igaz?! Vállalja a felelősséget a tettei következményeiért, mint akárki más! KI az aki velem egyetért? (mintha szavazásra bocsátotta volna a kérdést fölrakja kezét)

 

(Senki sem válaszol. Azt is mondhatnánk, hogy teljesen dermedtségbe süllyedt a színpad. Imitt-amott megvilágosodik)

KRISZTI Hát így is jó! Nekem nagyon is megfelel! Indítványozom, hogy aki velem egyetért, az szavazza meg, hogy többet a barátnők társaságába hímsoviniszta gazemberek be ne tegyék többet a lábukat! (Gyorsan tüsténkedni kezd, és egy alig használt spirál füzetből kitép egynehány lapot, amire a résztvevő felek majd szavazhatnak, tollakat is ad)

ÁGI (Ügybuzgalommal, mint egy kis eminens helyeselget) Mindenben támogatom az előbb elhangozott indítványt amit az előbb Kriszti fölvetett! És természetesen mindenben egyet is értek az elképzeléssel. Le a hímek szerelmi gyarmatosító szándékaival. Ugye csajok ti is így vagytok? (feléjük fordul, mint aki kérdőre vonja őket) Mit szóltok? Egyetlen férfi sem érdemli meg a hölgyet, hacsak meg nem küzdött érte mentálisan! (Itt gyorsan, hogy meg ne gondolja magát a közönség felé tekint, mintha az iménti szöveget csak nekik mondta volna)

KRISZTI A számból vetted ki a szót kedves Ágikám! ( Itt az egybegyűlt sokaság felé tekint, és hozzájuk intézi a szavait) Igen tisztelt hölgyek, és urak! Ne hagyjuk, hogy a hímek férfiassága győzedelmeskedjék a hölgyek törékeny erkölcsi embersége felett! Kérlek benneteket, álljunk ki, és vállaljuk  felelősséget  az  iránti  meggyőződésünknek,  hogy  igenis  a  társadalomban  a  nők erősek és függetlenek!

Először is: Támaszt nyújtanak a férfiaknak, ha azok valami miatt ne adj’ isten elérzékenyülnek egy adott pillanatban. Gyerekeket nevelnek, mint a szülői önzetlenség mintapéldányai, és ritkán panaszkodnak. Vezetik éjt nappallá téve a rendetlen, és sok esetben zűrzavarokkal is küszködő háztartást, ami a férfiak esetében legfeljebb a porszívózásra és a gyakorlatiasabb munkavégzésre terjed csak ki. Mosogatnak, vasalnak, keményítgetik a férfiak ún. önbecsülését, ami nem csak lábaik között van!

ADONISZ (kissé nehezményezi ami itt folyik, mert gúnyolódó grimaszokat vág) Azért ez egy kicsit szokatlan a te kis pofikádtól Kriszta! (S itt egy cuppanós csókot küld a kezeivel Kriszti felé).

ÁGI Én teljes meggyőződéssel melletted állok Kriszti és támogatlak mindenben. (Védekező állásba helyezkedik, hogy megvédje kolleganőjét).

 

 

 

 

                                                                         3 Jelenet

                                                      (Don Juan és Casanova jönnek)

 

(Don Juan csábos széltoló, afféle nagyvárosi beképzelt piperkőc. Napszemüveget hord, és föl van zselézve a haja. Bermuda nadrágot, és márkás pólót visel! Amikor beszél a napszemüveg folyton rajta van, mint a felsőbbségi tudat egyik meghatározó jeleként. Sovány, de kétségtelen annál sportosabb, és egy deka felesleg nincsen rajta. Casanova egy reménytelen szerelmi sármőr. Frakkot és fekete lakkcipőt visel, ezzel is hangsúlyozni kívánja azt, hogy mennyire kifinomult az ízlésvilága. Cilindert is hord, mert ez kiemeli mennyire úriemberként akar viselkedni ebben a cudar korszakban, ahol a kulturális barbarizmus bizony tért hódít. Fehér kesztyűk mögé rejti el idegességében tövig lerágott kezeit.)

DON JUAN (nem néz ki többnek húszon egynehány évesnél. Nagy feltűnési viszketegséggel megáldva belép. Fényes, sötét fekete napszemüveggel gondosan végigmustrálja az aznapi hölgykínálatot.)

Á! Császtok Csajszik! Na mi a hézag? Miért kuksoltok ilyen leverten itt, ahol madár sem jár? He?! Kíváncsiak vagytok az új BMV-re? (S itt teszi az úri sznobot, mintha egy elkényeztetett gazdag ficsúr lenne.)

KRISZTI Na, csakhogy betoppantál már végre valahára nyomorúságos életünkbe! Hát mondhatom ez aztán nagyon szép dolog! Csak te hiányoztál! (S itt, mintha háborúra készülne, látványosan elkezdi reszelgetni körmeit.) Hát ma kit tettél lóvá, te kis genya kangép, mi? Nem szégyelled magad, hogy gyakorlatilag mást sem csinálsz egész nap csak a védtelen lányokat hajkurászod, és becserkészed a babérokat!

 

(Ekkor betoppan a maga piperkőcökre valló túlságosan is feltűnő eleganciájával Casanova, és kecsesen hagyja magát vezettetni a sétapálcája által. Cilinderét megemelve üdvözli a hölgyeket, és hogy ilyen későn jött. Húszas éveinek a végén járhat, de már jócskán meglátszanak rajta a gondok. Hogy kopaszságát valahogy rejtegesse megtévesztő, és nagyon hatásos parókát visel, hogy ezzel is takargassa, amit elvett tőle a természet.)

CASANOVA (Cilinderét megemeli mindenki előtt látványosan, majd kézcsókkal üdvözli a jelenlévő hölgyeket.) Kérem hölgyeim, elnézésüket kérem, ha megbántottam volna önöket, amiért elkéstem, de egy szörnyűséges forgalmi dugóba botlottam, és már sajnos képtelen voltam kikerülni. (Amint kézcsókot osztogat, feltűnik neki, hogy minden női kéz tartogathat még számára új meglepetéseket…)

KRISZTI Na éppen te hiányoztál kedves nagyúr (Itt a megjegyzések szólama kissé cinikus hangnembe vált át) Hogy s mint utazott kegyelmességed, ha szabad kérdeznem? Remélem, hogy egész éjszaka azon törte kicsi kobakját milyen új keletű bókokkal csavarhatná el a hölgyek fejét, nem igaz?

CASANOVA (mint akit megsértettek halálosan, és most a könnyeivel próbál számadással vallani) Na, de nagysága, kérem szépen. Hogy lehet az ilyen érzelmileg finom, és kulturális mélyültségeiben lehet, ha már az első néhány alkalommal ennyire lerohanja az embert, hogy aztán szívét célba véve megostromolhassa gondolatait? Látja ezt, vérzik máris a szívem, amiért ilyen galád módszerekkel el tetszett bánni velem (Itt látványosan zsebkendőt vesz elő, és kitöröli a szemében fölgyülemlett krokodil könnyeket, majd mintha tüsszentéshez készülődne kifújja az orrát.)

KRISZTI Na elég legyen a mókából öreg harcos, mert jócskán meg fogok magára haragudni! Hát igazi férfi maga vagy egy kis nyálka, hallja-e?! (csípőre teszi a kezét, hogy nőiessége minden mozdulata jelentősen meglátszon) Csak nem egy afféle pipogya kis kóró, amikkel már volt szerencsék közelebbről is megismerkedni? Hát hogy akarja maga eltartani jövendőbeli családját ha ilyen mulyán, és sebezhetően viselkedik?!

CASANOVA (Még mindig könnyeivel küszködve) Kérem szépen, drága hölgyem! Ne tessék engem így megalázni, így mindenki előtt, hallja-e? Azért mert valakinek meglehetősen már-már túlságosan is finom, és érzelmes a lelke még egyáltalán nem kéne őt nevetségek céltáblájává kinevezni, nem igaz?!

ÁGI (Kacérkodón, szinte flörtölve leveszi a szemüvegét, és elegánsan a hajába tűzi gyorsan, és kissé ügyetlenül puszit nyom Casanova egyik orcájára, miközben maga is elpirul) Na látja?

CASANOVA (Már önmaga is céklavörösre pirultan elegáns megjegyzéssel) Na de szép hölgyem! Csak így váratlanul! Engedje meg kérve kérem, hogy legalább udvarolhassak kegyednek, ha már ilyen hirtelen letámadott!

 

 

 

                                                                              4 Jelenet            

                                                                         (Don Quijote jön)

 

(Hirtelen a szín elsötétedik. Don Quijote jön huszonegynehány éves korához képest kissé szerencsétlenül, és elcsigázottan, szemlátomást görnyedten, mint akinek esze ágában sincsen, hogy kiegyenesedjék. Fekete palástot, és kalapot visel, hozzá fekete farmernadrágot, ami helyenként már ellentétben vele, Don Quijote meg sem próbálja takargatni azt amivel a természet elbánt vele. Nagyon is, és tudatosan is pesszimista hajlamú, azt gondolja, hogy a végítéletet maguk a halandók hozták létre és így önmagát kizárja a társadalomból, és nem is szokott egyáltalán sehova sem menni, legfeljebb a négy fal között végzi szokásosnak mondható házi feladatainak a megírását, mert különösképpen nem igen rajong az emberekért!)

DON QUIJOTE (Váltáskával és benne ezerféle kézirattal beállít. Mint akinek szemlátomást másutt jár az esze, és hirtelen haragú, észre sem vesz a körötte lévő tömeget, csak meg vaktában lankadatlanul ahhoz az asztalhoz, ahol csoporttársai ülnek. Bal füle mellett ceruza. Látszólag fejében elhatalmasodó pesszimista gondolatok között őrlődik.)

DON QUIJOTE Jaj! Jaj! A fene egye már meg megint! Megint egy elátkozott nap, amit ebben a sivár földi pokolban kell eltöltsek! Na ezt aztán jól kifundálták az istenek. Miért is sajnáltatom és zsörtölődtetem magamat, amikor mindez teljesen fölösleges?! Hát ez aztán már mindennek a teteje! (hirtelen, mint aki álomból ébred, észreveszi a kutató hölgykoszorút, és a bámészkodó urak sokaságát, akik kíváncsian csüngenek minden elejtett szaván.)

 kérdeznem? Nem sül le a képükről a bőr, hogy akik valóban kemény munkával, és fejükben verejtékgyöngyöket szülve naponta azon fáradoznak, hogy legalább hármasnál esetleg jobb érdemjegyet szerezzenek a zárthelyiken, vagy ne adj’isten a szigorlatokon, addig önök csak buliznak és azt gondolják, hogy pénzért, és agyagi juttatásokért mindenki megkapható korlátlanul mindenre! Hát ez valóban a teljes társadalomtudat szakadéka! Szép mondhatom! Nagyon szép! Ne csodálkozzunk, ha majd a minket követő generációnak majd nem a könyvek és kultúra csodálatos kincsei kellenek sokkal inkább az emberi gyarló esendőség tiltottabb gyümölcsei! (Itt az égre tekint, két karját kitárja és őszinte arccal fohászkodik) Oh! Jó Uram ott fenn! Ugye segítesz rajtunk is nyomorultakon?!

ADONISZ (Hirtelen úgy hátba veri, hogy Don Quiote-ét heves köhögési és fulladási roham fogja el, és egy agyonhasznált fotelra kell fektetni.) Ugyan már kiskancsó nem kell úgy fölfortyanni! Mi a pálya giliszta? Nem olyan elgázosított ez a mai spinkó korszakocska! Egy-két luvnyák még örülne is neki ha kikapna egy ilyen értelmesebb lúzert mi te faszikám!

 

(Don Quijote a fotelok összetolásából kialakított kanapén fekszik, és hirtelen föltűnik a színen megjelenik egy gloria)

 

SZŰZ KATI Hát ez meg mit jelentsen?! (Kétségbeesetten, és reményvesztetten, hogy esetleg nagy lehet a baj odarohan az álló sokaság elé, és letérdel Don Quiote előtt, hogy ápolhassa) Jaj engedjetek hozzá,  látnom  kell  mi  van  vele?  Gyorsan  nincs  veszegetni  való  időnk!  ( Itt  a  saját selyemzsebkendőjéből csinál tépést, miközben elrohan a mosdóba hidegvízért, abban a reményben, hogy ettől majdcsak rendbe jön a félszeg pojáca.helyett)

Helyet, helyet kérem! Oszoljanak ember (Int a sokaság felé, utasítóan) Nincs itt semmi látnivaló! Kérem szépen menjenek a dolgukra! (A bevízezett selyemzsebkendővel, ami meg van legalább egy méteres jól körbecsavarja törökszultán módjára szegény Don Quijote fejét, aki ennek hatására tényleg úgy néz ki, mint egy szultáni basa, miközben még mindig anyai gondoskodás mellett ápolja)

SZŰZ KATI Hát hogy van az én kis tékozló báránykám, mi? Édes kincsem! Te a férfiak legnemesebbike? (homlokát tapogatja, mint egy ápolónő)

KRISZTI (Keresztbe tett kezekkel egy darabig nézi őket, majd cinikusan odaveti) Azért én mondom, nem kellene úgy ajnározgatni ezt a szerencsétlent, a végén még elbízza magát. Csak nyugi!

SZŰZ KATI (gyorsan fölugrik, harcállásban, mintha éppen most akarna oktató célzattal lekeverni egy pofont Krisztinek, de Ági megállítja)

ÁGI Ej! Mi jut eszedbe te lány, bolondulsz meg! Azonnal hagyjátok abba ezt a fölösleges lányos hisztérikát! Más dolgotok nincs is mint agyba főbe püfölni egymást? Na hát mondhatom! Nézze meg az ember! A két felnőttként vigéckedő értelmiségi!

SZŰZ KATI Te csak hallgass, de rögvest, ha mondom! Most nem jó kedvemben találsz! Jobb is lesz, ha elhallgatsz, mert magam sem tudom mit teszek veletek, ha az én kis báránykámnak baja lesz? (S itt újból végigjártatja az összegyűlt tömegen a tekintetét, és bosszús pillantásokat tesz)

DON QUIJOTE (Holtsápadtan, legyengülve) Elnézésüket kérem hölgyeim, hogy félbeszakítom az önök párbajozási szándékait, de kaphatnék egy pohárka vizet?

KRISZTI (Lekezelően, és kissé megvetően méregeti) Na nézzétek csak a bájgunár! Hogy fölvitte egyesek dolgát az élet! Mi vedd tudomásul, nem leszünk ennyire könyörületesek, sem megbocsátók! Megértetted, kedves fűzfapoétám?!

SZŰZ KATI (Anyáskodva, és látszólag nagyon is aggódva) Jövök már bogaram, jövök! (Gyorsan, rohamléptekkel a női mosdóba menetel, és hoz egy nagy kancsó jéghideg vizet. Odatartja Don Quijote-nak, hogy igya meg.)

Tessék cukorfalat! Jobban érzed már magad? (Itt szerelmes pillantást vett a Donra)

DON QUIJOTE (Megkönnyebbülten sóhajt föl, mint aki látszólag már mindenen túl van) Köszönöm kedves hölgyem, hogy így gondoskodott szerencsétlen, és eltékozolt sorsomról. Kegyednek rendkívüli udvarlói lehetnek, hogyha még nem vették észre mennyi angyali jóságot őrizget kegyed szeme! Elragadó érzés, ha egy hölgy vendége lehetek! (S itt jólesően elnyújtózkodik)

ADONISZ Hékás, hékás! Mi a fityfenét csinálsz te itt, te kis göthös girnyó? (látszólag nekimenve) Mit gondolsz ki vagy te, hogy itt hagyod magad kényeztetni, mi te hájbetyár?

DON QUIJOTE (Türtőztetve önmagát, nyugodalmas hangon) Biztosíthatom önt kedves uram, hogy senkinek az érzelmeivel nem áll szándékomban játszadozni! S kérem, ha bármi nemű sérelem csak érte e nagy világon forduljon bizalommal az adott hatósági szervekhez, és jelentsen csak föl nyugodtan! (Itt hirtelen ötlettől vezérelve lassan, méltóságteljesen térdre ereszkedik a kanapéról, és leánykérést tesz Szűz Kati felé.)

Imádott, és egyetlen Katalin! Kérem, bocsássa meg, hogy csak éppen most merészeltem előhozakodni vele, de úgy éreztem, hogy szívem kelyhébe mást be nem ereszthetek, és így önt érte a méltóságosoknak kijáró megtiszteltetés, hogy válaszolhat egy roppant létet fordító kérdésre: Ha megadatik a fönnálló lehetőség, és a tantestület is helybenhagyja és elvégezzük az egyetemet, kitartana-e jobban rosszban egy szerencsétlen, és kissé méla árva emberke mellett? (Itt mélyebbre hajol, és már szinte úgy görnyed, hogy kissé fájdalmai is vannak, mert gerincferdülése van)

 

 

 

                                                                         5 Jelenet

                                                            (Szűz Kati és Don Quijote)

 

SZŰZ KATI (Hirtelen megrohanják az érzelmek, és látszólag roppant nehezen uralkodik önmagán. Szemeiből lassan a meghatottság boldog könnyei peregek.) Egyetlen költő kedvesem tényleg komolyan gondolod, s nemcsak a hirtelen jött levegőváltozás mondatja veled-e gyönyörű képzelgéseket?

DON QUIJOTE (Meghatottan a boldogságtól, ám egy kissé súlyos teherrel a szívében.) Tényleg egyetlenem e földi mindenségben! Engedelmed kell hogy kérjem, de meg kell veled beszélnem egy felnőttes problémát!

SZŰZ KATI (Epekedve, szerelmesen évődve) Mondd csak Édesem, mondd! Szívemmel hallgatlak téged.

DON QUIJOTE (Bölcsen, megfontoltan előrelép, Szűz Kati két kezét a sajátjába veszi, látszólag feszeng a nagy teher alatt, majd lassan belefog az őszinte vallomásba) embert próbáló szavakat sajnos kénytelen vagyok megosztani teveled! Nem tudhatom, hogy meddig maradhatok még életben, hisz te is jól tudod, és áldott kincses szíved legmélyén talán megértheted, hogy az ember élete végesre szabatott! S mivel ez így van s bár szíveink összekacsolódtak már régen, mégis kétkedve, és hitetlenül kell szemlélnem a köztünk lévő, szakadékként tátongó jövendőt, vajon csak jóságot, és boldogságot tartogathat-e az élet, vagy megpróbáltatások skarlát-bélyegét fogja ránk sújtani, mint egy elrendelt végítéletet?! (hirtelen zsebkendőt vesz elő, és önsajnálatba burkolózva könnyeit törölgeti, de kissé elfordulva, hogy mást ezt ne láthassa.) Mondd csak, földi mennyországom: Velem lennél-e akkor is, ha hirtelen történne valami belátható katasztrófa s hirtelen megsemmisülés, amitől kiábrándítóan megváltozna egy álmokból fölépített élet, és én képtelen lennék családfenntartó kötelességeimnek eleget tenni?

SZŰZ KATI (Határozottság, és magabiztosság sugárzik az arcáról) Miért kérdezel olyasmit kedves fűzfapoétám amire már úgy nagyon jól tudod a választ? (Felelősséggel megfogja Don Quijote kezét és erősen, és mindent kifejezőn a szemébe tekint) Érezni fogod túlságosan érzékeny lelked mélyén, hogy mindig melletted leszek Kedvesem, s ha a sors úgy hozná, a halálban is követni foglak erkölcsi felelősségemmel téged! (Hirtelen elpirul, majd önmagát leplezve megpuszilja a Dont)

DON QUIJOTE Hát ez valóban megszívlelendő! Kegyed lebilincselő tekintete egyszerre hegyeket, tartást, amit kegyed az én irányomban eszközölni méltóztatik, de nagyon szépen kérem szálljunk ki a hintából, még mielőtt talán végleg elszédülnénk. Kérem ne értse félre a szavaimat, amit majd elsuttogok (Itt gyengéden közelebb hajol, és belesuttog a fülébe), de ön még ifjúságának legszebb virága, és nem akarhatja egész sorsát föláldozni egy lelki öregségben szenvedő, túlságosan is pesszimista emberkének, nem igaz?! Higgye el, hogyha lediplomázik, és meg lesz az önálló élete, és kibontakozott, sokkalta jobban fogja szemlélni a világ bonyolult összefüggéseit, egy olyan valaki mellett, aki majd elkísérheti.

SZŰZ KATI (Hirtelen duzzogni kezd, és durcáskodik) Ne mondjon ilyen kijelentéseket kedves Don, mert kénytelen leszek, és megsértődök, vagy ami még rosszabb esetleg kötelezni fogom magát a házasságra!

 

(Hirtelen a szín megváltozik. Ünnepélyes pillanatok következnek, és gyönyörű virágokkal földíszített házasságközvetítő teremben vannak. Minden sorban ünnepi virágok csokraival vannak földíszítve a székek, és a két gárcia Kriszti, és Ági is koszorús lányok ruháit viseli, meghitten. Adonisz, és Casanova is csiricsárén, és puccosan ki vannak öltözve, ők a főlegény tanúi, Katinak pedig az édesanya a tanúja. A színen jelen van egy asztal hivatalos házassági okmányokkal és egy házasságközvetítő személy, aki vezényli a ceremóniát. Nemzetiszínű szalagot visel a vállán.)

 

HÁZASSÁGKÖZVETÍTŐ (Fennkölt ünnepélyességgel) Kedves egybegyűltek! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy ezt a két személyt polgári keretek között egyesítsük a házasság áldásában. Kérem a jelen lévő személyeket, hogy fogják meg egymás kezét, és ezzel is érzékeltessék, hogy mennyire szeretik egymást! A házasság a lehető legnagyobb földi vállalkozások egyike, amire az ember valaha is vállalkozhatott, ezért jó gondolja meg az, aki helytelenítené ezt a frigyet, hogy mit is mond, de ha nem szól senki akkor, tisztelettel inkább hallgasson! (Itt a szükséges okmányokat kerülnek az asztalra, majd a házasságközvetítő megkéri a jelenlévő két tanút, hogy írják alá a két papírt)

Kérem a jelenlévő személyeket, hogy mostantól kezdve férjként, és feleségként viselkedjenek, így most már megcsókolhatják egymást hivatalosan is. (Itt az elragadottságában Szűz Kati egy hatalmas puszival jutalmazza, amiért a kedves Don Quijote volt annyira szíves és hozzámenni mélóztatott.)

DON QUIJOTE (kissé meghökkenten) Na de egyetlen Kedvesem csak így, mindenek nélkül a többi ember szeme láttára? Mit is fognak szólni, hogy én a kegyedet valósággal rákényszerítettem erre a hímsovinizmus tipikus iskolapéldájára? Ugyan kérem szépen ne tessék gyerekeskedni, majd oda haza szépen kibontakozhat az ön kis bimbózó frigye, nem igaz?

SZŰZ KATI (Elragadtatottságától megrészegülten) Csönd legyen már végre (csókjaival a Donba folytja a szót) Téged választottalak vedd már észre te mafla, durci kis medvebocs, és senki más a világon nem tud lázba hozni csak te! Amennyire művészien bánsz a tékozló szavakkal az egyszerien felséges és dicséretes.

 

 

 

 

                                                                        6 Jelenet

                                                               (Kriszti, Ági jönnek)

 

KRISZTI (Csalódottan, és fölháborodottan) Hát ezt aztán már tényleg nem vagyok képes lenyelni, és megemészteni! Nem megy! Miért kellett egy ilyen okos és intelligens leánynak a fejét rabigába hajtania egy olyan melasz, és félkegyelmű palival mint ez a kedves Don Quijote?! Hát ez aztán már mindennek a teteje!

ÁGI (Nyugodtan, és nagyon is türelmesen) Egyáltalán nem értem, hogy mire is gondolsz kedves Krisztina? Miért, ha egyszer két emberi szív megszereti, és megkedveli egymást, akkor nem lehet minden dolgok következménye házasság? Nem értem, hogy miért is vagy te tulajdonképpen ennyire irigykedő, és féltékeny? Tán nem amiatt a tökelütött Adoniszod miatt?

KRISZTI (Elvörösödik, elpirul, és mélyen lehajtja a fejét, de csak azért, hogy így leplezze a szerelmét) Ugyan te lány menj már! Hát persze, hogy nem. Mit is gondolsz és feltételezel te rólam mi?

ÁGI (Oktatón) Bizony-bizony, látom amit látok! Csak ne add itt a tökéletes ártatlant! Láttam én, hogyan is néztetek egymásra, ne is tagadd! Egy kis egye-petye, egy kisebb rendű petting, és máris rögvest be is üt az a bizonyos szerelmi krach. Tudom én, hogy-hogy is megy az ilyen!

KRISZTI (Látszólag megbántottan, ám talpig határozott eltökéltséggel) Ez nagyon fájt, te sutyerák! Azt gondoltam, hogy barátnők vagyunk, de látom, hogy ha én a kisujjamat nyújtom feléd, neked egyből az ember karja kell tőből, mi? Mégis miért is gondoltad, hogy nekem egyáltalán nem is emberre tekint az egyszerre nemcsak hogy megbabonázó, és mesés, de még stílusa van. Na jó, lehet, hogy egy kicsit túlságosan is túlzásba viszi a vazelint, na meg a hajhabot, meg a föltűnési viszketegséget, de hát akkor is csuda egy pasi, nemde?

ÁGI (Értetlenül) Ha már így megbabonázott, és megszédítette azt a kelekótya fejedet! Én nem fogok beleavatkozni! De egy dolgot azért ne feledj! A képesítő vizsgáid, és a szigorlataidat még nem fejezted be, és ha jót akarsz magadnak, akkor ezt megteszed, mert másként sirathatod a saját csacskaságodat, és oda a karrierhez juttató D-betű okmány!

KRISZTI (Kissé meghökken) Mit hallok? Mi ez a szólam kedves kis barátném, csak nem fenyegetőzünk? Fenyegetőzünk?

ÁGI Tudod, hogy én ilyesmit sosem szoktam megtenni! én pusztán csak tanácsolni szoktam! (S itt a közönség sorai felé tekint, mit aki éppen tőlük vár megerősítést)

 

 

 

                                                                           7 Jelenet

                                                            (Adonisz és Don Juan jönnek)

 

DON JUAN (nagyon is aggodalmaskodva, mert veszélyesen látja a bizonytalan jövőt, és tudja hogy a barátja sosem hallgat rá) Hát most nézd meg! Nem elég nekem, hogy az én egyetlen szerelmem Ágika utálja a műparókát, és a műdolgokat, de még itt van az-az elmélet amit a sovinisztákról prédikált! Szerinted is eléggé szörnyű, Adonisz?

ADONISZ Figyelj pubikám! Megmondom én neked a tutti frankot oké? A csajok két dolgot csipnek egy hapin! Legyen zséd dögivel, azaz legyen teli a bukszád, és titti ötszáz lóerős verdáddal nyomasd a dolbi szörandot! (Itt fölmutatja a szerinte mindenki által közkedvelt győzelem jelét)

DON JUAN ( Értetlenkedve) Mit süketelsz itt nekem össze vissza te izomkolosszus? Szóval te azt állítod, ha jól vettem ki az iménti kunta-kinte dumádból, hogy a hölgyek többsége a pénz miatt határoz?

ADONISZ Hát ez hot tutti csávokám! Na mi lesz a pálya?

DON JUAN Hát kérlek alássan, azt még magam sem tudom… de már készül agyam fogaskerekei közt a terv…

 

 

 

                                                                              8 Jelenet

                                                                          (Casanova jön)

 

(Casanova a vadonatúj műanyag parókáját porolja, és közben Ágiról álmodozik! Mi lenne, ha ők életük hátralévő kis részét együtt töltenék el a lehető legkellemesebb keretek között, és nem gondolnának a külső világgal. S miközben így zsörtölődik egymagában észre sem veszi, hogy Ági a színfalak mögött minden szavát jól hallja és figyeli!)

CASANOVA (filozofikusan megállapításokat tesz, az élet nagy kérdései fölött töpreng magában) Hát most aztán mi lesz? Összedöl végleg egy fránya dolgozat csak mert nem tanultam meg helyesen írni, vagy esetleg adnak nekem még egy esélyt? A fán sem nőhet kétszer egyforma új levél! Sőt tovább kell, hogy menjek a rózsaszál is akkor a leghuncuttabb, és legrakoncátlanabb amikor tüskéjét csábosan virítja a külvilág felé! Miért is vagyok én ennyire szerencsétlen?! (Itt hosszadalmasan a nézők felé tekint, minthacsak megerősítést várva)

Azt hiszem, hogy ezzel a magam fajta piperkőc, és olcsó senkiháziaknak való fizimiskámmal nem igazán lehetek bárhol is vonzó, nem igaz? Hacsak nem találok egy minden tekintetben elfogadó és engem önzetlenül megértő hölgyeményt, aki majd védelmező szárnyai alá vesz, és az élet göröngyös buktatóin minden kétséget kizáróan átvezet! Haj! De szerettem volna egy kis lélektársat akinek gyengéd és hozzám figyelmes megértő bánatain elcsacsoghattam volna a létezés átütő keserveit, de nem lehetett!

 

(Ekkor halkan, és lopakodva egy kicsit a színfalak mögül előlép Ági, aki látszólag meghatottságában a könnyeivel küszködik…)

ÁGI (szemeit kissé feltűnően törölgetve) De te kis csacska hiszen itt vagyok én! Hozzám mit is (könnyeivel küszködve mosolyogni. Megejtő, és ugyanakkor bájos látvány)

CASANOVA (vadonatúj parókáját illedelmesen leemeli, földig hajol reszketeg térdekkel, és vallomásra készül) Szép hölgyem én most megköszönöm neked, hogy egyáltalán válaszomra méltattál és kérve kérlek nem is vegyél rólam tudomást ezentúl, hisz magad is jól láthatod, hogy gúnyám meglehetősen kopottas, és hajhagymáim sincsenek már úgy a divathoz szoktatva mint hajdanában! De minden rossz szándékot, és fölösleges baklövést feledtet, ha két árgus gombszemedben fölfedezhetem glóriáid tündöklő ragyogását!

ÁGI (bájosan mosolyogva) Oh! kedves uram igazán megtisztel, hogy rám pocsékolja maradék szabad idejét is, és ha látnám már végre igazi személyiségének gazdag kincsesházát repesve örvendezne lelkem méltóságod igazi, és őszinte voltán!

CASANOVA (Szépen, megfontoltan elkezdi levetni a műanyag parókát, és a glasszé kesztyűit, és a hozzávaló cilinder, majd végül ütött kopott ruháit, és miután már végleg le van csupaszítva egy klott gatyában áll szerelmese előtt.) Kedvesem, én a megalázott és megtöretett pesszimista, kinek arcát bohócvigyorgások tarkítják és fedik, csak a világnak mutatok boldogságot, miközben valódi énemet önmagam önzőségében fortyalom! S mint örök és megrögzött borúlátó, kinek élete egyetlen jól elhibázott baklövés, most arra kérlek ne vedd zokon, ha pirulni látszom, és elájulok tetőled mint egy birsalma. (S itt rögvest összerogyik, és hagyja, hogy egy kezdetlegesen összetákolt hordágyra tegyék, miközben Ági végig mellette van, és engedelmesen, és túlzottan aggódva a kezét szorítja olyan erősen, hogy Casanova vérellátása gyengülni látszik.)

ÁGI Most végre már megengedheted magadnak, hogy együtt legyünk, vagy most is makacskodsz buta kis csacsim? (gyengéden megsimogatja Casanova összekócolódott, megmaradt hajfürtjeit, és gyengéden megpuszilja annak homlokát)

CASANOVA Oh! Szép hölgyem! Most már nincsen mit takargatni, és kizárni az öné vagyok teljes egészen! (S a műtőságyra rogy)

MŰTÖSSEGÉD (nagy siketséggel betolja a műtőbe Casanovát)

ÁGI Ne izgulj szinte semmiért kis csacsim! Miért végeztek én még mindig itt leszek! (S csak áll és vár a műtőajtóban, míg Casanovának a vércukorszintén helyre teszik)

 

 

 

 

                                                              MÁSODIK FELVONÁS

 

                                                                     1 Jelenet

                                         (Kriszti, Ági, Szűz Kati, Óraadó tanár jönnek)

 

(Az aula színe megváltozott. A nyüzsgés és a zsongás eltűnt, és helyébe letisztult nyugalom. Kényelmes fotelokba süppednek, és fúrják bele magukat, miközben előttük spirálfüzetek kinyitott lapjai tátonganak. Az asztalokra teszik fel lábaikat, hogy ezáltal is elősegítsék a vérkeringés megindulását.)

ÓRAADÓ TANÁR (Kopasz, csak két oldalt van haja, és SZTK-keretes szemüveggel is alig lát. Kissé botladozik mikor bejön, és enyhén sántít a csípőprotézise miatt. Mikor meglátja a három látszólag kellemesen elbeszélgető, és szemlátomást lustálkodó lányt azonnal maradék hajszála is égnek mered, meghökken, és meglepődik.)

Na de kérem szépen, hölgyeim! Hát mit jelentsen ez?! Mi?! Maguknak nem az órán lenne a helyük kérem?! (S itt jelentőségteljesen, már-már fontosodva föltolja a pápaszemét a homlokára, és elkezdi feltűnően törölgetni homlokában fölgyülemlett izzadságcseppeket)

KRISZTI (nyugodtan, és lazán mintha mi sem történt volna odaveti) Hát teszik tudni… az egy olyan dolog, hogy nekünk most jelenleg nincsen semmiféle óránk, és éppen az esetleges házi feladatok megírási körülményeit, és összefüggéseit vitatjuk meg! (Füllenti három lányt) Hát, hát! Akkor sem állapot, hogy maguk itt lóbázzák a lábukat, míg a csoporttársaik igenis kiveszik az erőfeszítésüket a nyelvészeti tudományokból! Ez egy kicsit furcsa! Nem gondolják?

ÁGI (Egy kissé megszeppenten föláll, és farkasszemet nézve elkezdi tanító stílusban elmondani, hogy miért is vannak itt) Kérem szépen tanár úr, minekünk egyáltalán még csak a fejünkben sem fordult az meg, hogy lógunk, vagy lustálkodni merészeljünk! Kérem mi igen fontos feladatokat vitattunk meg, és mint az önképzőkör jelenlegi elnökhelyettese bátorkodom megkérdezni a tanár urat, hogy személyesen mi a véleménye a kortárs magyar irodalomban az Anonymus jellegű szerzőkről, akiket sajnos kevésbé ismernek?

ÓRAADÓ TANÁR (Megilletődötten elkezdi hatásvadász célzattal vakargatni kopasz fejét, mintha gondolkodna, majd sok időbe telik, míg megszólal) …Hát nézze csak! Hogy is hívják magácskát? … Kisasszony az én véleményem az, hogy igenis de csak és kizáró módon a kemény fizikai munkának lehet egyes egyedül becsülete és létjogosultsága, bár sajnos a mai világban már megszokottá vált az, hogy az emberek nemhogy a munkájukat, de önmagukat sem eléggé tisztelik minden esetben.

(Gúnyosan elmosolyodik, cinikusan ránc képződik a szája szélén) Igaz tisztelt hölgyeim! (Itt körbetekint hirtelen villámhatásként a nézőtéren) Ugye, hogy önök is osztják ezt a fajta konzervatív erkölcsi nézetet?

SZŰZ KATI Na de csajok hogy lehetettek ennyire tapintatlanok?! Mik vagyunk mi? Kupeckodók, akik pusztán csak kényük-kedvük szerint cserélgetjük az emberség gerinces törvényeit?! (Itt a hirtelen jött elragadtatás hevében fölemeli a hangját) Hölgyeim! Azt gondolom, hogy tinektek is ráférve egy kicsit értékelni azt a fajta munkavégzést, amit elődeink értünk és mindenkiért megtettek! Mert úgy kapisgálom a dolgok rendjét, hogy ti a jólétben születettek kicsit eltévedtetek a nagyvilágban, és nem találjátok a helyeteket! Igaz-e?!

ÁGI (pökhendien, fennhéjázón) És mond csak egészen pontosan ezeket a szavakat hogyan is kell érteni?

SZŰZ KATI A képlet pedig meglepően egyszerű, és egyáltalán nem bonyolult! Vegyük ugyebár a nagy egész semmit, amit az ember gondoskodón valamivel kitölt, és ezzel még fogyasztja is az idejét, illetve itt van a tulajdonképpeni lélektani cselekvés állapota melyben az ember nemcsak, hogy felelősségteljesebben hajthatja álomra napja végeztével a fejét! Na mit szóltok?

KRISZTI (Hatalmasat ásít, és látszólag unalmas hangon elkezdi) Hát nézd kedves Katikám! Ha te valóban azt gondolod, hogy tündérmesék léteznek, és hogy minden ember ebben az úgynevezett társadalmi bázisban egyenlő arányban kiveszi a részét a munkavégzésből, ám legyen! (most egy kicsit fölemeli a hangját) De ugyanakkor tudnod kell azt is, hogy a jelenlegi emberi fölfogás az, hogy mindenki kaparja csak ki a saját maga gesztenyéjét és a többi olcsó süket duma! Mit érdekli a többi embert hogy másoknak nehezebben fut a sora, amikor a saját maga szekere egyhelyben áll?

SZŰZ KATI Na de hát mégis azért az embert nemesíti a munka nem?! Értelemmel töltheti meg a szürkévé alacsonyodott termékeny hétköznapokat, igaz-e?

ÁGI (Odalép Szűz Katihoz, és gyengéden megméri van-e láza) Hát igen-igen forrónak tűnik! Valósággal ha jobban megnézem tüzel! Legalább negyvenkettő fokos hőemelkedése lehet, ha nem több!

KRISZTI Szerintem is valami nem stimmelhet a kicsike fejével, talán ennyire kótyagossá tette őt a szerelem?!

SZŰZ KATI (Visszafojtottan) Őt ne vedd a szádra többet, mert nagyobb bajok is következhetnek!

KRISZTI Akkor hát döntsünk szavazással! Aki azt állítja, hogy az emberi élet értelmi az, hogy dolgozzál mindhalálig és közben robotolj akár egy igás barom az tegye csak fel nyugodtan a kacsóját! Aki viszont kitart amellett, hogy az emberi élet értelmi a fajfenntartás halhatatlanságán kívül az is, hogy lábnyomunk maradjon a földön, és pihenjünk is egy keveset az tegye föl a kezét!

 

(A jelenlévő személyek közöttük az óraadó tanár is mély, néma hallgatással tiltakoznak, mert szerintük csak a munka adhat az emberek számára elhivatottságot, kiegyensúlyozottságot, és gerincességet, és mélységesen elítélik azokat, akik a boldogulás fejében inkább bátran kinyitják kellő daccal döngetik azokat a bizonyos kiskapukat!)

KRISZTI Na hadd lássam! Kinek van mersze, vér a pucájában? Kezeket fel!  (gondosan számolna, de önmaga kezén kívül más nem tette föl a kezét) A teremtettét hát mi ez itt?! Árulás?! Zendülés tört ki a parancsnokságom alatt, és ezt én hagytam, vagy mi történt veletek lányok? (Számon kérőn Ági)

Hát te is kisemmiztél és elárultál igaz-e Ágikám? Azt fogadtad cinkosodnak, akit csak a földi érzelmek, és az őszinte emberség izgatnak! Na szép! Meg van rólatok a véleményem! (dühösen becsapja maga mögött az ajtót, és elviharzik.)

ÁGI (Egy hatalmasat szusszan) Hát most legalább vége lehet a terrornyomásnak legalább is egy rövid időre!

 

 

 

                                                                                2 Jelenet

                                                (Adonisz, Don Juan, Casanova, Don Quijote jönnek)

 

ADONISZ (Betámolyog. Látszólag egyáltalán nincs magánál Casanova bal felül, Don Juan pedig jobb felől próbálja a színpadra föltámogatni. Mint aki szemlátomást egy átmulatott, dorbézolós éjszaka után a másnaposság poklából ébredezik.)

…Köszönöm barátaim! Köszönöm (Egy nagyot csuklik, majd a nézők felé mondja tovább) Becsüljük meg mindig az igazhitű barátokat, hiszen ők pótolhatatlanok, és mindig akadnak helyezetek, amikor jó egy igaz, és őszinte vállra leborulni!

CASANOVA (Parókáját törölgeti, mely igencsak molylepte, és beporosodott.) Bizony kedves barátom ez így igaz, ahogyan mondod! Ragadjuk meg a pillanatot, és aztán már kit érdekel, hogy mások mit is gondolnak, nem igaz?! (székre hagyatlik, és kiengedi az aléló Adonisz kezei közül, akit sajnos Don Juannak kell tovább támogatnia)

DON JUAN (meglepődik, majd minden szemrehányását a közönség felé  fordítva mondja) Hát nézzétek e két bús szívet! Hogy kiütötték önmagukat! Azt sem tudják, hogyan is áll a dolgok veleje, amíg nem találkoztak egymással egy átmulatott görbe éjszaka után, s most hogy a részegség fertőzete megesett kegyelemért rimánkodnak a gazok! (Betámogatja hosszú sóhajok között Adonisz testét egy fotelba, majd ő is bezuhan egy székbe) Ne vedd sértésnek barátom, de igen csak meghíztál az utóbbi találkozónk óta, valld csak nyugodtan meg! Hol is van már a kackiás delta izmok korszaka, és a bicepszek reneszánsza nemde? Szólj csak közbe kérlek, egészen nyugodtan, ha pontatlanul fogalmaztam!

 

(Adonisz mint aki teljesen magán kívül van, csak össze-vissza forgatja a fejét, és látszólag azt sem tudja, hogy valójában mi folyik körülötte, csak bamba képpel bámul ki a fejéből, és hagyja, hogy az események megtörténjenek vele.)

ADONISZ Mit is mondtál kedves ismerősöm? Hogy a luvnyák szemében már nem vagyok egy tökös gengszter? (fordul Casanova felé) Nyugodtan kiköhögheted kancsókám, ha valami bratyi dolog van emögött, vagy ha nem csípsz engem, mert ha megtudom, akkor aztán kiskanállal kaparnak majd össze a retyóról! Okés!

DON QUIJOTE (Barátian, tanácsolón) De csitt tisztelt urak! Itt a közönség tisztelt soraiban is lapuló árgus szemek is minket szimatolnak! Kérlek uraságtoknak a nyelvét fékezze meg, most minden emberi jó szándék, és viselkedési szabály, a hódításhoz nem pusztán csak nyers testi erő szükségeltetik!

ADONISZ (Hirtelen fölkapja a fejét, és farkasszemet mereszt a poétára) Csorikám! Ebbe ne üsd bele az orrodat!

DON JUAN Na de kedves Adonisz attól, hogy te a rusztikus elintézési módok vakhűséges híve vagy, attól még hagynod kellene, hogy ez a szegény poéta hasson a lelkedre, nem? (kicsit megretten) Hisz ha jobban meggondolod mit ártott ő, ki a szavak hű alattvalója, és az irodalom szerelmese? Adni kellene egy második lehetőséget is neki nemde bár?

CASANOVA (Szépen kirázogatott parókáját most ismételten a fejére illeszti, és úgy fest berizsporozva, mintha most szabadult volna egy múzeumból) Ezzel nemes uraim egyet kell értenem! Adjuk meg ami a poéták ősi, és kiváltságos jussa! Elvégre ki is érthetne jobban a bókoláshoz, mint maga a szív, mely szavak nyelvében leli meg a titok forrásait?

ADONISZ (Látszólag kóvályogva) Elég legyen már a rizsa dumából, most mi lesz hájgunár írsz egy verset a három gráciának egyenként, vagy bókokkal mást etetsz, és hódítass tovább, holott tudod, hogy a birtoklás az én asztalom!

DON QUIJOTE (Engedelmesen meghajlik, félszegen, és hosszú kabátjából kéziratok tömegei hullanak a földre) Tisztelt uraim! Megtisztelnek azzal, hogy ilyen szép szavakkal méltatják az én erőfeszítéseimet! Lássuk be, hogy mostanság a XXI. század nem éppen a szépirodalom pezsgéséről híres, és meglehetősen kinézik, és árulóként tekintenek arra, ki még a régi korok erkölcsi törvényei szerint próbálja meg vallomásra bírni érzelmeit! Azt hiszem sokkal jobban járnék, ha kitanulnám a szakmát amit egyre kevesebben űznek, és lennék szakember, aki ért egy lefolyó, vagy vízcsap összeszereléséhez, semmint valaki aki csak szavakat farigcsál értelmének képzelete szerint!

DON JUAN (A poéta vállára teszi az egyik kezét, és próbálja vigasztalni) Ugyan, ugyan kedves jó poéta! Hát azt gondolod hogy nélküled nem epekednének a hölgy szívek varázslatos koszorúi sorba? Hát dehogynem! A legfőbb eldöntendő kérdes, most mégis annyi, úgy érzem, hogy tebenned meg van-e az akarat, mely elhatározásra bírhatja lelkiismereted törvényeit?

CASANOVA Már megbocsáss, kedves szívrabló! De ezt a félszeg fűzfánknak kellene eldöntenie, nem gondolod?!

ADONISZ Csövezem a témát skacok! Lépjünk csak nyugodtan a kis csávó körmére! Lássuk, tudja- e produkálni magát? (hecc kedvvért fenyegetően közledik hozzá szint akar vallani) Köszönöm uraim! Bizalmatok, kitartásotok az írás művészete mellett napról-napra remélhetően egyre nagyobb! Most mégis szívemet reménytelenség s kétségbeesés hatja át, hogy nem tudom még, hogy ha lesz állásom ki tudom-e fizetni a közös költséget, a rezsit, s a számlát?

CASANOVA Hát mi a fenének foglakozol, most még ezzel? Hát nem áll még előtted az élet?! (szétttárja most puhány karjait)

DON QOIJOTE Ki tudhatja azt kedves egybegyűltek! Ki láthat többet?

 

 

 

                                                                             3 Jelenet

                                                          (Szűz Kati, Kriszti, és Ági jönnek)

 

KRISZTI (Látszólag semmit sem tud, és csitítani akarja) Na, nyugi már! Mi a csuda történt, hogy csak így ajtóstól berobbansz a házba?!

ÁGI (Gunyorosan, és csipkelődve megjegyzi) Bizonyára már a közelgő esküvőt tervezgeti! Szerintem manapság a XXI. században ez az egész hivatalos esküvési bravúr pusztán csak csinadratta, és felhajtás! Tökre fölösleges!

KRISZTI Na de kedves barátném, nem kellene esetleg mások véleményét is gorcső alá vonnunk, mielőtt ítélkezni kezdenénk?

ÁGI Igazad lehet… De hát ez már mégis csak sok, nem, hogy pont egy ilyen értelmetlen ceremónia miatt valaki így kiboruljon, és kidobja magából a taccsot! Azt gondoltam jómagam önzetlen, gyermek hitével, hogy lesztek szívesek beengedni, és hellyel megkínálni. De ahogy maga is látom a dolgok menetét ti egészen máshol kalandoztok értelmetek alagútjaiban.

KRISZTI Na nézd csak! Hát már rajtad is kitört a poétaság korsága, és az írósitisz! Hát aztán szépen vagyunk! Személyiséged azt gondolom, hogy radikálisan átértékelődik a szellemek rendhagyó vonatkozásaiban, és látván, hogy egy kis fűzfapoétával kavargatsz ez szinte már nem is meglepő! (irónikusan)

SZŰZ KATI Megkérnélek rá, hogy az ún. magánéletemet senki se háborgassa, hiszen az én privát ügyem! Te is jobban tennéd kedves Krisztina, ha a magad beképzelt lovagját egy kicsit megrendszabályoznád, és akkor talán leszállna az a töknek, vagy hólyagnak nevezett valami a fejéről, amire most büszkén tetszeleg.

KRISZTI (Komolyra fogja a szót) Ma megálljunk csak! A hapsimról le lehet szállni!

SZŰZ KATI Én is pontosan ezt akartam veled közölni.

ÁGI Hölgyeim! Ne butáskodjatok már állandóan ezeken a pasi ügyeken, inkább azt döntsétek el, most lesz csajszi buli, vagy nem? (kérdőn tekint mindkettőre)

KRISZTI (Kacérkodón, kelletőn) Már mért ne lenne? Sőt, ha betüzesedem, akkor még pár macsót is felbérelek, hogy szórakoztasson, mielőtt végleg elhervadok!

SZŰZ KATI Lányok! Azért maradjunk meg az erkölcsi konzervatívizmus határmezején jó! Miért volna az nektek jó ha egy vad, s kicsapongó orgián, aminek a következménye bizonyára másnaposság, és kellő idegkínzó fejfájással végződne máris elveszítenétek legvonzóbb tulajdonságotokat?! (rábeszélően, mint aki csitítani igyekzik)

ÁGI Mármint arra a bizonyosra célozgatsz ott a hálószobák mélyén…

SZŰZ KATI Mondd csak! Kedves Ágnes, te valóban süketeket is megszégyenítő pózt vettél fel, vagy csak rejtetten hiányos egy kereked?

ÁGI (Kissé mérgelődve) Mondtam már legalább ezeregyszer, hogy senki ne hívjon így! Valósággal rühellém ezt a nevet!

KRISZTI Hát ebben aztán már végleg egyet értünk, nemde Katikám?

SZŰZ KATI A legteljesebb mértékben, és határozottan!