BESÚGÓK MEGVÁLTÁSA

Lám ma is világít még a Nap:

Ontja milliárd lakosú csillagok erdejében pisla fényeit az üstökös.

S mégis sok fenyegetéstől extrovertált,

közönyökbe fordulóvá lettem én!

Elszenvedtem s túléltem számtalan hitvány

s gonoszkodó merényletet,

amit csak szorgalmas ostor-kezek

csak rám mérhettek – ez följogosít talán,

hogy önvizsgálatom Sziszifuszi-keresztjét

én cipelhessem egyedül, önmagam!

Ha mások szólnak is fennhangon,

s ítéletek ordas fogait villogtatja felettem az előítélet,

s a megvehető bizalom; minek jártassam

csonttá fagyott szám igéit,megfogható tanácsait?

– Besúgok pillantásától sokszor mocsokba kényszerültem:

fetrengtem hazugságok bűzös pöcéiben s voltak

– mert tudatosan megszaporodtak kik

eltaposás ősi terhe mellett is -, mások helyére pályáztak!

Én már ráérős vagyok!

Idegeskedéseim között is!

– Csak akkor tör ki mindent elsöprő vulkán-robbantással lelkiismeretem;

szívem parancs-szavának kevés az elrendelt Igaz-tartalom.

Szemek gyöngyházfényű titkaiban,

az őszinteség humanizmusa mindent átölelve,

megvilágítja az egyetemes kérdéseket!

Bizony, amikor Janus-arcok változatos Pál-fordulását figyeltem,

s a rájuk szakadt önvizsgálat átkait:

Miért is kell hát vallani lelkiismeret

s szent Szív szövetségének törvénye szerint?

Sokan voltak, mert ismertem is őket,

menedéket ácsingózó félelmeim között

is csak a megváltó hazugságoknak hittek, s ábrándoztak!