PÖRLEKEDÉS   Gomolygó felhők most nem szülnek ennyi fényt, míg egyre vemhesen latyakos, egyre  sár fertőz mindent odakint, míg megnémult szobák sarkaiban az ember pillantások hangtalan neszét érzékeli. De jöhet még, s szükséges némi-nemű szilárd akarat, hogy a tollasuló felhők valahára…

  PALACKPOSTA   Oktalan értelmetlenkedésekkel eltöltött napok, átnedvesedett, halhatatlan könnyek sorozata mik lassan fogságba ejtették az arcot, s annak táguló maradványait! Ha csalódtunk is halhatatlanuló Mindenség-pillanataiban, amit: egy örök-érényű csók, tekintet, szempillák álomtáji…

    AZ ISMERHETŐSÉG CSAPDÁJA   Rajtam tán mindenki átlát: Mégis, hova menni szándékoztam tán soha nem is érhettem el, hisz az ember valódi céljai megfoghatatlanok, s elérhetetlenek! Túl jól ismerem már világotokat, s mégis naponta küzdelmet folytatok, legalább veszedelmes árnyék-képem ne…

    PENGE ÉS KARDÉL   Hogy fáj neked hogy nem tudod se meg- se kikerülni? Hogy te sem maradhatsz magadnak valónak csúfolva önmagad, makacs kivétel? Nem tudtál megmaradni hosszan tűrőn türelmesnek türelmetlenek táborában, - bátornak a kiskegyeletű gyávák között – s egyetlen szerelmed is rég…

    PÁRBESZÉDBE FOGVA   Felebarátom! Ha jó pár évvel később majd megkérdik: Hatvan vagy elegendő húsz év után mit tettél Tettel? Vagy cselekedtél asztalodra? Mit felelsz? Hisz nem mondhatod: Dolgoztam, gürcöltem, tikkadtam napi tizenkettőt ráment családom, mindenségem egyetlen…

    GYILKOS MEGFEJTÉS   Gyilkos csönd, érthetetlen hangfulladás, sűrű embertömeg-tolongás! Értelmét még köszörűbe helyezi, észt remélve a lomha banda. – Szemek: Mint kiüresedett kráterek, ásítanak, mélán válaszokat esendve. Agyban elgazosodott, tarackos utak, józan ész fényeit már kevésbé…

    VÁZLAT ÉVSZAK   Most még meleg, langyos kábulat dönög. Halotti lepelbe öltözött egyre a szürke ég.Vattacukros felhők eregették önmagukból bánatuk megtöretett cseppjeit. Villámok kései össze-vissza cikázó injekciós tűhegyei nem hasogatnak: Bár baljóslatú szellők még egyre lebegőbe…

    BŰNÖS ÁLDOZAT   Ránk köszöntötte ismét üstök-sebeit a Nyár. Ez már a végső utolsó fellobbanás mielőtt hűvös tüskéivel majd megfenyeget minket a fagy. – Most még tobzódó érettség, dőzsölő, bohém Mindenség lobbantja lángra fáklyás fényeit, s zenélnek szivárványos színek: Gyümölcsök…

    ARC-VAKOLATOK   Odakint a törékeny arc-vakolatán ostromolnak a könnyek. De odabent szemek golyó-kozmoszán, retinák gömbjeiben a szomorúság valósága mind valószínűbb, s sebezhetőbb lett! A tűnt fájdalmat, érzelmek romjait gondos túlélőként még dédelgetjük egy darabig, s mégsem…

HÉTKÖZNAPOK SÚLYA   Szomszédunk ismét kényeztetett gyermekét bömbölteti. Szürkére kopogtatott börtönfalak még recsegnek egyre, beleremegnek. Az idegpályák folyamatos bombázása már tűrhetetlenségig elviselhetetlen. Csillagok fényeskedő szentjánosaitól lámpások, lampionok-kontinenseivel…