VI.Fejezet     Egy gyerek-ember a felnőttkori nagyvilágban      Minden emberre érvényes az a mondat, hogy álmainak él, és magában, a belső terében hordozza azokat az ötleteket, gondolatokat, és vágyakat, amiket szeretne önmaga számára is teljesíteni. Saját magunknak vagyunk a rabjai, abból…

   V. Fejezet Egy serdülőkor küzdelmei.    1998-ban, hogy az iskolai szálakon ne szüntessem meg történetem fonalát, hála minden rendű, és rangú jó kedélyű, és jólelkű támogatómnak, talán legfőképpen Szecső Ágnes néni általános iskolai igazgatómnak, végre valahára magán úton, és jelleggel…

  IV. FEJEZET       A nebuló lesz a legszerényebb utolsó ember       Életem tizenkettedik esztendejében 1995/1996-os tanévben történt egy nagyon kiváltságos, és egy nagyon szerencsés fordulat. Úgy éreztem, hogy valamilyen titkos jócselekedetet hajthattam végre, hogy Suhajdáné Piroska…

                  III. Fejezet         Egy nebuló felfedezi az ismeretlen világot     A rendszerváltás utáni években kerültem 1990-ben a Csipkebogyó utcai Általános Iskolába, ami furcsa volt a szüleimnek, mert engem egy utcával feljebb írattak be, (eredetileg a Madár utcában lévő iskolába…

                  II. Fejezet                      A kisded családja     Furcsa volt számomra, hogy édesanyám Borkos Edit nem járt óvodába, mint a többi falusi gyerek, hanem vagy a nagymamája Kemenes Terézia, vagy a keresztapja Beke Gyula bácsi a keresztapja vigyázott rá.  Sokáig képtelen…

                             I. FEJEZET Egy kisded világot lát     Gyönyörű, csillagok mosolyaitól ékes novemberi napra ébredt a családomban szinte mindenki. Már régesrég lehullott a fák fázós karjairól a színűket váltó levél rengeteg, akár a szivárványos országút, hogy aranyló kincseiket…

      HARMINCNEGYEDIK FEJEZET     Időközben Myrea is megpróbált gondolkodni, bár tisztában volt a gondolattal, hogy sajnos az emberek felszínes és szándékosan számító ,,többsége” még mindig egy ostoba, kis idióta fruskát lát benne csupán csak azért, mert semmi pénzért nem volt hajlandó…

    HARMINCHARMADIK FEJEZET     - A kurva Istenit! Az istenit… - roppant ideges, és halhatóan remegő hanggal szólt bele Annamari a kagylóba és közölte Szilvivel, hogy az állítólagos Nagyfőnök a szervezet feje miközben megpróbálta megmenteni az ő hitványnak, és semmirekellőnek bélyegzett életét…

    HARMINCKETTEDIK FEJEZET     A Nagyfőnök, mint minden igazi, vérbeli sötétlelkű gazember szerette a kifinomult, és elegáns holmikat; bizonyos megkülönböztetett figyelemben részesítette azokat, akik nemcsak minden csip-csup óhaját, és hóbortját teljesítették, de akik messzemenően szó nélkül,…

    HARMINCEGYEDIK FEJEZET     Napjainkban…     Annamari a zord, és kissé marcona külseje alatt mindig is tisztában volt vele, és tudta magáról, hogy a kelleténél érzékenyebb, és kicsivel talán sebezhetőbb is, mint vele egykorú társai. Bár ha jobban megnézzük gyakorlatilag még mindig…