Kortárs ponyva


2024.jan.15.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új vers

VISSZHANG-ARS POETICA   Kövesedik szívemben elszánt bosszú, indulat s mélltatlan harag. Szüntelen nyughatatlan alkotói, sóvárgó láz napontra elémvetíti megpróbált, viszonatságos lelkiismereti stációk alvilági kálváriáit. Tán akaratosabb, elszántabb, bátrabb leszek, ha az egy Kedves majd…

Tovább

Új vers

VÉGLEG-VÉGKÉPP   Valamikor szabadgondolkodó gentleman s udvarias volt minden ember. Felsegítette, ha valakit szavakkal, stigma-kövekkel gyaláztak. Most önző tehetetlenségem béklyóiban vergődve kinézek ablakomon. A város begúbózó Ninive-némaságban már önmagát falja-zabálja hallható ordas…

Tovább

Új vers

REJTŐZKÖDŐ SZÁNDÉK  Merrefelé rejtőzködik a halálos szándék kívül-e, belül-e?! S ha éppen bennem rejtőzködik orvul-gazul hát miért lapít sunyítón? Miért, hogy nem felel?! Akkor miért félek kölcsönösen tőle, és a Világtól, mely minden koron kényszerítve hagyott tűrni s remélni, mint szorgalmas…

Tovább

Új vers

LANKADATLAN SÓVÁRGÁS   Közelítőn, félutón, immár vészesen a negyvenhez. Egyre morgósabb, türelmetlenebb Sziszifuszi kődarabként szemlélődőm. Többé-kevésbé még egészségesen, mások sunyi szemén át COVID-gyanúsan - hisz orvgyilkos-tűk tőrdöféseit ki nem állhatom. Csupán zaklatott Hóhér-kötélidegeim…

Tovább

Új vers

KARCOLÁSOK A SEMMIVEL SZEMBEN   Előre néznék, de fél vagy tán egész szemmel hátulra is. Zordon háborgása hajléktalanná lett vándor-szívemnek csak nem nyugszik. Mert messziről is éppen úgy lehetséges tovább fájni, sebződni viszontagságosan.  Valami régi sérelemmel egybekötött, el-nem-feledhető…

Tovább

Új vers

MINDENNAPOK NYERS GROTESZKJE   Elindul, mindennap elindul s az Ember képtelen letörölni arcáról a rohanást. Két rohanás között végesre szabatott ítélettel állnak halandó időben. Karnyújtásnyira belecsimpaszkodik Holnapok lendülő folyamába a megfontolt céltudatos polgár. S bár tudhatja jól, hogy…

Tovább

Új vers

A REJTŐZKÖDŐ Már csupán a fel-nem-használt csillagok őrzője lehetek. Őrzőm tehát, amíg csak lehet a beteljesületlen Mindenség-szerelmet, Kedvesem halhatatlanságba-szánt csókjait, melyekre tán még én is érdemes lehettem volna, ha kitartóbb karakánsággal ostromlom meg a szerelmes szíveket.  Katlanok…

Tovább

Új vers

ÉVEK ÍRTÁSAIN Tudhatja már mindenki: Egér-rágcsálás porlaszt agyat, értelmet, kultúrát, s minden alamuszi, sunyító surranás kifürkészhetetlenné lesz lelkek katlanában. Mindenki éberen őrködő szamárfejet kap magára, s már egyre többször az egyszerű udvari bolondnak lehet csupán feltétlen…

Tovább

Új vers

ÁLOM HÖLDRINNEL   Beszédes szemlélődést pakoltak rám a meghajszolt évtizedek. Indulatomban is introvertált önzőségem most már inkább betonsúlyos nehezék, melytől nem szabadulhatok. A megismerhetetlenség Nihil-identitása lelkemben még rendre vissza-visszahőköl. Ölelő, gyöngéd, simogató Kedves-kezek…

Tovább

Új vers

AZ EGY-VALAKI SZÓLONGATÁSA   Az Egy-valaki szólongat egyre az álmok ösztön-tengeréből, ahol tán boldogok lehettünk volna mi ketten. Reménytelen echó-kiáltásaimat vajon meghallja-e még? Sehol sem láthatom a végtelenné dagadt hullámok hátán túl az érinthetetlen, szűz-szárazföldet. Húsom iszapos…

Tovább
süti beállítások módosítása