KÜLÖNÖS EGYETEMI NAP
Eleinte élveztem, hogy már senki sem kezel úgy, mint az árnyékától folyamatosan megijedő, pisis kisfiúcskát, aki azt sem tudja, hogy hova bújhatna el egy szupertitkos búvóhelyre, hogy megúszhassa a hétköznapok sokszor brutálisan könyörtelen Nyilas Misis-hétköznapjait. Bár…
A TALÁLKOZÁS ROMANTIKÁJA
Szándékosan a pirkadó hajnal legleső sugaraival sétált ki kicsit magányosan, leszegett fejével a harmincas férfi. Középkorú szülei még javában aludtak, bár kétségtelen, hogy a családtagok többsége - kivétel nélkül -, mind koránkelőnek számított. Valahogy mindig is…
RÉGI BARÁTSÁG NEM VÉSZ EL
Felénk már csak úgy szokás, hogyha bárkiről kiderül a nagy, patinás egyetem falain belül, hogy pedagógus szülők gyermeke, akire igenis számítanak, akihez igenis nagy reményeket fűznek, és a fényességes jövő ígérete lengi be, hát akkor magától értetődik, hogy azt a…
A BÚCSÚ
Az ifjú hölgy, aki mindig is a csinosság, és a kacérság jellegzetes egyvelegével rendelkezett, és természetesen nagyon is tisztában van vele, hogy eme jeles tulajdonságoknak a birtokában van a délutáni repülővel érkezett.…
ELSŐ FELVONÁS
(Nappali szoba benne rengeteg könyv, és egyéb mindenfajta kellék. Dorka ül, Milán egy virágot vizsgálgat) DORKA (többnyira selymesen, csilingelőn beszél; arcán gödröcskés mosoly; nem gunyoros, és nem is szomorú) Azt hiszem sok mindenbe jólesőn belefáradtam! Ezzel nem azt…
GYILKOSSÁG AZ ÖLTÖZŐBEN
Együtt üldögéltem egy graffitival teljesen összefirkált padon Tulpica Kázmérral, és közben a borongós, esőbe játszó felhőket bámultuk. Azt gondoltam, mivel már régebb óta ismerjük egymást feltételes gyanúmat ezúttal vele is megoszthatom.
- Drága barátom! Nagyon…
KACIFÁNTOS KALAMAJKA
Meglepő módon a polgári esküvőre kevesebben érkeztek, mint a már hagyományossá vált templomi keretek között megtartott, ünnepi szertartásra. Egyesek úgy vélekedtek, hogy az Úr színe előtt való igazságtétel fontosabb, mint az egyszerű emberek nyelvén közölt, és elmondott…
BÖLCS TANÁCS
- Ne feledjék el! – figyelmeztette az idősödő, színházért a végtelen rajongás tiszteletével viszonyuló professzor diákjait -, csak akkor lesznek a nevelő mesterséghez méltó pedagógusok, ha megtartják magukat az erkölcsi emberség feljebbvalóságában! -–ezt annyira komoly…
HARMINCEGYEDIK FEJEZET
Napjainkban…
Annamari a zord, és kissé marcona külseje alatt mindig is tisztában volt vele, és tudta magáról, hogy a kelleténél érzékenyebb, és kicsivel talán sebezhetőbb is, mint vele egykorú társai. Bár ha jobban megnézzük gyakorlatilag még mindig…