LÉT-CSONTVÁZAK ELADÓK!


Reflektor-sávokkal gomolygó, céda-rivalda, kiszolgáltatott sávokban alakoskodón már mindenki többet mutat a kelleténél. Cicomás parti-kirakat arcokban fetrengő tahó idiotisztikák lebzselnek, s dőzsölnek szabad, vesztegethető prédák után. Nirvána-síkságokat is mind azonmód elözönlik. Luxus-bolygókra csődülő egyesült szervezetek nem merítkeznek közös ügyek sorsából. Tragikus koplalások testvér-háborúkhoz vezetnek.

Mímelt s tagadott hitvallásokkal sokan inkább magukban maradtak, míg távol maradhattak a Lét ranglétráitól. Igazgyöngy-könnyeink, már önmagunkban is fertőző fekély-mostoha sebek, mert alig-alig hozhatnak várva várt feloldozást. – Egymásba görbülő évszakjaink jócskán is megtalálható érvényesüléssel telnek el, helyett, hogy az arc alatti, benső mélységeket puhatolnánk, kutatnánk.

Otthon, ha van: keserves, fondorlatos belenyugvás valami homályosan borzongató ismeretlenbe. Stigma-erezeteink nyílt felszínekre zokogják buzgón a Nesszuszi vért. Az élet azé, ki jobban kihasználja pipiskedő lehetőségeit! – Elrettentő ítéletek torzulnak rémálmokká, hogy sokan inkább eladták önmagukat, de nem harcoltak-küzdöttek eleget a szent cél elérése miatt.

Önmagukban még folyamatosan lélegzik a megvesztegethető hiba: filléres gondjainkat nagyítgatjuk mikroszkópokon egyre inkább, míg nagystílű striciskedő üzletemberek rázzák a rongyot. Csupán a pénzesebb uralkodók fizethetik ki újból a kölcsönvett kabát-főszerepeket. – Esőben rothadó kukoricahalmokkal nem lehet már mit kezdeni. – Vágya a luxusnak, vágya a piperkőc gondtalanságnak baromcsordás sokaságok özönlötték el nagyvárosok szubkultúrás kisebbségeit is!