Kortárs ponyva

2019.aug.28.
Írta: Tasi83 Szólj hozzá!

Új Novella

VALAMI KÉSZÜLŐDIK   - Nagy vihar lesz kedves uram! – mondta baljóslatúan az egyik pufók arcú ember. Mint aki valamit közöl a világgal, és mégsem veszik észre, csak mikor már túl késő… A felhőbe hanyatló, késő őszi napfény időnként makrancos esőfüggönyöket cipelt bárányfelhők vegyületeként a hátán…

Tovább

Új vers

ARCON KITENYÉSZTETT NÉMA ÁBRÁK Azon a szűkös, hosszanti sávon a Lét selyem-damaszt függöny fogságából amikor az ünnepi hangszóró-riadóban rezzen a lég, kimegy a szakrális térbe az orkánná megdagadt, hömpölygő tapsviharba. Köszöni az élők gratulálok-üzeneteit. Kényszeres csöndet int két kezével,…

Tovább

Új Novella

ÉJJELI MŰSZAK   A fehér ló utcánál szállt le a százharminc kilences éjszakai járatról. Nagyon vacogtató hideg, télies kopottas, mocskos szürke éjszaka volt, már éppen hajnalodott; abban az időben volt ebben a pillanatban, mikor a legtöbb ember többségében mély, nyugtató álomba merül. Az elsuhanó…

Tovább

Új vers

VAD-VIRÁGOK   Halandókra kiszabott meztelenséggel már mindannyian adósai vagyunk e földi Létnek. Kihasználható, ügyeskedő férgek, vagy jobban tetszik: jópozifgató vakondokok, akik akkor érezhetik csupán jól, s elégetetten önmagukat, ha előbb áldozhatnak prűd, megvesztegethető lehetőségek oltárán;…

Tovább
süti beállítások módosítása