Új vers





VÁLASZTÁS


Most ránk támadt társadalmi cunami pusztít s fertőz! Idegversengésekből ritkán ha támadhat békéltető, kompromisszum-apály, mely határozott, szent-akarattal kitörölhetne agymosott-agyakból a gyűlölködések abnormális televényeit! A gondolkodó embernek is vigyáznia illik önmagára! Nem maradhat kiáltó, büszke Fény, csupán csak bújdosó remete egy roncs-komp ország peremén!


Önmagukat felemésztő kanibálok leskelődnek rá fogaikat vicsorítva s nem maradhat épségben egy se, ki még tudhatta s hirdette: csak az emberi erkölcsökre támaszkodhatunk! – A posványos létezés görbe részletét sebzett közöny, s iszapos flegmaság lepte be: túl-lakott, telített prédikációk ostoba nyerteseit kellett újra és újra trónra emelni! Valami nagyon nincsen rendben országok háza táján! Alattomos, lapító sunyiságból szőtt ostoba ördög-grimasz-vigyor feszül egyre pöffeszkedők, húsosfazekakhoz törleszkedők áruló ajkán.

Kultúrából egyre ritkábban épít s sző magának igazi otthont, mentő menedékvárakat e mostani Rendszer! Szemet szemért, zéró empátiát vallja s hirdeti! Az eljátszott bizalom, jópofiskodás – félő – talán soha meg nem térül; s ritkán lészen a következő gyötrelmes négy évben csillag Pálfordulás megint! Acsarkodó, dühöngő szájkaratés szólamok dübörgő kakófónia-réme visszhangozza bulvármédiák olcsó, megvesztegetett bemondó-foglyaival; közelről dudva-szilánkok szitkai csapdosnak kiszolgáltatott emberi fejekhez s az elmérgesedett sebhely is könnyedén újból elfertőződhet!

Összeütközések kultúr-emberhez méltatlan forgószél-forgatagában egymást lökdösik, tapossák Sakál-bátran Senki-összeesküvők s hírnév-törtetők!