VIII. fejezet A nebuló végre barátságos és szellemi emberek táraságába kerül      Azt szokták mondani, hogy mindig az első év a legnehezebb az ember új munkahelyén, vagy egy új társadalmi közösségben, és az emberek között. Nos ez velem is így esett meg, az első erőltetett, és…

    BÖLCS TANÁCS   - Ne feledjék el! – figyelmeztette az idősödő, színházért a végtelen rajongás tiszteletével viszonyuló professzor diákjait -, csak akkor lesznek a nevelő mesterséghez méltó pedagógusok, ha megtartják magukat az erkölcsi emberség feljebbvalóságában! -–ezt annyira komoly…

    SEBZETT CSÖND   Most ébred csupán a bebábozódott hajnal: A földsebzett égből kihűlt pelyhek esnek, s szállingóznak a változó Idővel: Vakfoltos pehelybundát veszen a természet még, miközben elárulta magát s rég vétkezett! A szüntelen marcangoló, törve nyúzva s szitkozódó seb-jelent…

    ELMARASZTALÁS Mert minden marasztaló Ítéletet mondat feletted a Világ! Kisstílű tojásai szúrkálodó kritikáknak! Mindig van lealázás s ráadás! A Szerelem egyszerre nukleáris reaktor-robbanás a szív katakombáiban s önpusztító öngyilkosság, ha nem viszonozzák! S a Mindenség-kapui is…